Könyvjelzőt is hímeznek

A magyar népi hímzés különféle öltéstechnikáit elsajátítva tűpárnákat, könyvjelzőket, varrózsákokat, apró képeket, zsebkendőtartókat készítenek. A különböző hímzőközpontokból – Mezőkövesd, Kalocsa, Kalotaszeg, Buzsák, Rábaköz – hoznak mintákat, amelyeket miután „megírtak”, kihímeznek.

– A hímzéstechnikának négy formája van. Az egyik a lapos hímzés, ilyen például a kalocsai. A másik a keresztszemes hímzés, amit elég sokan ismernek, illetve van még a hurok- és láncöltéses, továbbá az átcsavarásos. Mi az utóbbi technikával nem dolgozunk, leginkább a keresztöltést és a hurkosat szoktuk megtanítani a látogatóknak – mutat rá Kulik Melinda. Az Alsóvárosi Tájház vezetője azt is elmondta, hogy Szeged nem volt soha hímzőközpont, viszont Hódmezővásárhely már igen. Ott a virágminta jellemző, és a formáik nem lekerekítettek, hanem sok esetben háromszögesek. Nagyon sokáig műselyemfonallal dolgoztak, amely mostanság már nincsen.

Természetesen Szegeden is hímeztek, de egyetlen olyan motívum sincs, ami a város jellegzetessége lenne. Azonban itt is, mint az egész országban, régen a lányok stafírungjában megtalálható párnavégek, dunyhák és törölközők ki voltak hímezve.