Furcsa indokkal szűnt meg a Bálint Sándor Közalapítvány

– Három éve valóban nem ült össze a Bálint Sándor Közalapítvány kuratóriuma, sőt volt olyan év is, amikor csak kifejezetten az én kérésemre találkoztunk – mondta a Délmagyarországnak Barna Gábor. Az egyetemi tanár hozzátette, november 14-én kaptak egy meghívót egy internetes kuratóriumi ülésre, azaz nem találkozhattak személyesen.

A cél nem valósult meg

– Ebben a meghívóban furcsa megfogalmazásként az áll, hogy felmerül javaslatként az alapítvány megszüntetése, mivel az alapítvány az alapító okiratban kitűzött fő célt megvalósította, és emiatt több mint három éve nem folytat a célnak megfelelő tevékenységet – ismertette a furcsa körülményeket Barna Gábor. Az egyetemi tanár leszögezte, az alapítvány az alapító levélben lefektetett céljait nem valósította meg. – Létrejött ugyan egy alsóvárosi tájház, de ez nem azonos a Bálint Sándor Emlékházzal és Kutatóközponttal. Elkészült Koczor György nagyszerű terve, ám ezt az alapító nem kívánja megvalósítani, jóllehet lett volna alkalom és lehetőség rá. Ezenkívül semmi érdemleges nem történt az elmúlt évek alatt. A megszüntetés ellen semmi kifogásom nincs, hiszen a fenntartásnak ilyen körülmények között valóban nincs értelme – fogalmazott az egyetemi tanár.

Hiányzó különvélemény

Ehhez képest a közgyűlés elé került, Botka László polgármester által jegyzett előterjesztésében csak az olvasható: „tekintettel arra, hogy a közalapítvány kuratóriuma több esetben jelezte, hogy az alapító által meghatározott céljait a közalapítvány megvalósította, érdemi tevékenységet több mint három éve nem folytat, javaslom a Tisztelt Közgyűlésnek, hogy a Bálint Sándor Közalapítványt alapítóként szüntesse meg”. Barna Gábor különvéleménye a kuratóriumi ülés jegyzőkönyvében még szerepel, de Botka előterjesztésében már nem.

Az egyetemi tanár szerint az, hogy az alapítványban egy évtizede semmi sem történik, a városon múlott.

– Ezt az alapítványt akkor jelentette be Botka László, amikor bontották Bálint Sándor szülőházát. Meg is csinálták az alapító okiratát, amelyet a kérésemre szinte azonnal módosítottak – vázolta Barna Gábor.

A legszögedibb szögedi

Bálint Sándor 1904. augusztus 1-jén született Szegeden, és 1980. május 10-én halt meg Budapesten. A néprajzkutató és művészettörténész, „a legszögedibb szögedi”, a 20. századi magyar néprajz és folklorisztika egyik legnagyobb alakja rövid ideig nemzetgyűlési képviselő volt. Fő kutatási területei az Alföld néprajza, vallási néphagyományok és Szeged néprajza voltak.

1945-ben belépett a Kereszténydemokrata Néppártba. A KDNP-nek a FKGP-vel kötött választási megállapodása alapján az 1945-ös választásokon egyike lett a két országgyűlési mandátumot szerzett KDNP-s politikusnak. Az 1947-es „kék cédulás választásokon” a De­mokrata Néppárt országos listájáról jutott mandátumhoz, ezt azonban már nem töltötte ki; 1948-ban visszavonult a politikai szerepléstől, lemondott mandátumáról és kilépett a pártból.