Titkolta születésnapját Tápén, aki december 13-án jött világra

Az ötödik legnépszerűbb ke­­reszt­név ma a Luca, de volt már ennél is előrébb a listán. Sokak meglepődnének, ha úgy próbálnák lebeszélni őket a névről: „Ne hívd így a lányod, hisztis lesz, vagy elviszi a Luca”! Pedig még a múlt század elején is féltek er­refelé ettől a névtől – de miért vinné el Szent Luca a babákat?

Bajt kevert a gonosz

A válaszhoz jó tudni, hogy az év legrövidebb napja és leghosszabb éjszakája – amikor több ideje van a gonosznak garázdálkodni – a Gergely-naptár bevezetése előtt éppen Luca napjára esett. Írtunk már az elmúlt években a házasságszerző, időjárásjósló, termékenységvarázsló Lu­­cáról, most a gonosz Lucán a sor. A fényhozó szűz szent mellett egész Közép-Európában él a néptudatban egy boszorkányos nőalak is, akit a magyarok lucapuca, luca, lucaasszony, a németek Lutzelfrau néven emlegetnek – olvastuk Bálint Sándor, a neves szegedi néprajztudós Ünnepi kalendáriumában. A tudós ezt a Lucát egy női démonra vezeti vissza, aki több közép-európai nép hiedelemvilágában felbukkant a téli napforduló környékén.

Féltek a kismamák

Luca előestéjén többféleképpen próbáltak védekezni a gonosz ellen: minden ajtót, ablakot zár­va tartottak, fokhagymát dugtak a kulcslyukba, kést vágtak a bal ajtófélfába, keresztbe állították a söprűt. Megviccelték egymást, ellopták például a kaput, és át­­vitték a szomszédba, vagy a te­­tőn rakták össze. A nap asszonyi dologtiltó napnak számított, amit ha be nem tartanak, jön Luca, és bajt kever. Szintén Bálint Sándor említi, hogy hazánkban a Luca keresztnév is ritka volt a régi időkben. Attól tartottak, hogy az ilyen nevű újszülött meghal, elviszi a Luca. Ha mégis felnő, házsártos és civakodó lesz. Ezért a naptól a szegedi tájon régebben a várandósok is féltek. Tápén még a születésnapjukat sem akarták vállalni, akik akkor jöttek világra.

Szeged környékén Luca sze­le vagy lucaszél volt a neve a decemberi szélviharnak: az 1863-ban pusztító lucaszél a tanyákon házakat temetett el homokkal. Errefelé lucapogácsát is sü­­töttek. Kis tollakat szúrtak bele, egyet-egyet minden csa­ládtag számára: akié sütés közben elégett, úgy hitték, az hamarosan meghal.

Lucaszéke gyékényből

Nem véletlen, hogy ezen a napon kezdték el faragni a Luca székét. Tápén gyékényből is fonták. Min­­dennap dolgoztak rajta, hogy éppen karácsony estéjére legyen készen. Az éjféli misén ráülve megláthatták a boszorkányokat. A szőregiek szerint a hozzávalót tizenhárom határ tizenháromféle fájából kell szerezni. A lucagűgyű is abban segít, hogy lebuktassuk a boszorkányokat: a tápaiak Luca estéjén kezdték a bábuszerű gyékénycsomók készítését, Szőregen a gűgyű szalmából készült. Mindennap kötni kellett egyet. Miután beharangoztak az éjféli misére, egy-egy gűgyűt bedobtak a kemencébe, arról nevezték meg, akinek a faluban boszorkányhíre van. Azt tartották, ha a hír igaz, az illető megjelenik állat képében.