Gyilkosság az őszeszéki dugottbálon

Ha az eset ma történt volna, alkoholos befolyásoltság alatt elkövetett lövöldözésről, büntetett előéletű gyilkosról írna a rendőrségi sajtóközlemény, de a gyilkosságról a száz évvel ezelőtti, 1919 november 20-ai Délmagyarországban olvastunk. Popán István többszörös betörő és notórius tolvaj vasárnap este „agyonlőtte Lippai István összeszéki tanyáján Kothenc Antal összeszéki lakost, Balog Jánost pedig súlyosan megsebezte”, írja a lap, a cikk a rendőrség eredményeit is idézi.

Száz lövést leadott a pajtára

Az alkohol is szerepet játszhatott a tragikus végkifejletben, de az akkori rendőrségi jelentésből erről biztosat meg nem tudunk. Egy hétvégi őszeszéki dugottbál vendégei között jelent meg a Lacipista becenéven ismert Popán István, többszörös betörő és notórius tolvaj. Letelepedett a mulatozók közé a vályogfalú pajtában, és „addig-addig cimboráltak, amig alaposan összevesztek.”Popán este tizenegy körül faképnél hagyta a társaságot, de fél óra múlva fegyverrel tért vissza. – No itt a hires Lacipista, nyissátok ki az ajtót! – kiabálta, miközben puskatussal az ajtót döngette, de nem nyert bebocsáttatást. Erre a vályogfalon lévő szelelőlyukon keresztül ellőtte a petróleumlámpát, majd a kút kávájára támasztotta a fegyvert, és vagy száz lövést leadott a pajtára.

A nádasban nyoma veszett

„A golyók valósággal szitává lőtték a pajta vályogfalát. A mulatozók között persze óriási pánik keletkezett és még szerencse, hogy a lövöldözésnek mindössze két áldozata volt. Az első lövések után tudniillik a földre vetették magukat félelmükben és igy nem találhatták őket a golyók. Kothencet és Balogot az első lövések érték.” – idézi a Délmagyarország, mi történt azon az estén az őszeszéki tanyavilágban.

A gyilkos elmenekült, éjjel kettő tájban jelent meg feleségénél, kérdésére annyit mondott, bálban volt. – Ugyan ne kérdezősködj. Elmegyek, van nekem bajom elég – mondta izgatottan az asszonynak, majd elindult egy rokona tanyájára. A rendőrség a nyomában volt, és majdnem elcsípte, de amikor Popán észrevette, hogy közelednek a rendőrök, kirohant a tanyáról, és bevetette magát a nádasba. Hiába gázoltak a rendőrök térdig a vízben, nádban, nem akadtak a nyomára.

Száz éves személyleírás

„Az egész környéken kutatnak most lázasan a gyilkos után. A majsai, kigyósi, alsótanyai és pálosi örsöket értesítették Popán szökéséről” – tudósított a rendőrség, és a személyleírás sem maradt el. A száz évvel ezelőtti Délmagyarországból megtudhatták a környékbeliek, hogy Lacipista „alacsony, zömök ember, fekete szemöldöke, fekete haja, fekete szeme és hajlott sasorra van. Menekülésekor fekete kiskabátot, térdig érő fekete nagykabátot, fekete báránybőr sapkát, kapcsos amerikai cipőt viselt és szürke lovaglónadrág volt rajta.”

A dugottbál volt a tanyai házibuli

Mivel nem ismertük a kifejezést, utánanéztünk a Magyar Néprajzban. Kiderült: elterjedt szokás volt, hogy a tanyai legények egy-egy alkalmas tanyában házibált hívtak össze. Ezt a Duna–Tisza közén padkaporos bálnak, a szegedi tanyákon csutrinak vagy dugott bálnak, Bácskában cécónak nevezték. Sokszor szegény- és kisparasztok engedték át erre a szobájukat, akiknek legényfiuk vagy nagylányuk volt, és a bálért kapott mészpénz és lámpapénz is jól jött. Ilyenkor a sublótot és a nyoszolyákat átvitték a kamrába. Ősszel előfordult, hogy a táncmulatságot közös munkával: kukoricafosztással, dohánysimítással kötötték össze, és arra is a dugottbál volt a megoldás, ha nagyon kigödrösödött a helyiség földje. A gazda ilyenkor azért engedte át házibálra a szobát, hogy a fölásott, polyvával leszórt, vízzel meglocsolt földet a fiatalok jól letapodják a tánccal. Tápén erre húshagyókor kerítettek sort.

(borítóképünk illusztráció, fotó forrása: Fortepan – a szerk.)