Négy perc, hat áldozat – saját készítésű késekkel mészárolt a Csillagban Richter Richárd

Csak a szirénázó mentőautó miatt lehetett tudni 1984 októberében: valami történt a bútorgyárban. Napokig tartott a hírzárlat a szegedi Csillag börtön legvéresebb ámokfutása után. 35 éve, október 19-én támadt az őrökre Richter Richárd, aki 1979 óta töltötte ott börtönbüntetését. Október 27-én jelent meg az első rövid hír a Délmagyarországban, a harmadik oldal alján, amiből kiderült: Richter hat embert megkéselt. Frank Tibor nem sokkal a késelés után, Nagy Ferenc október 23-án halt bele sérüléseibe.

Az alagútban találkozott az ámokfutóval

Tíz éve emlékezett vissza lapunknak a mészárlásra az akkor 69 éves Puljer Fülöp, aki a gyilkosságok idején biztonsági tisztként, őrnagyi rangban szolgált a Csillag börtönben. Éppen fegyelmi ügyben hallgatott ki egy fogvatartottat, amikor megkapta a hírt: valaki több embert megkéselt a bútorgyárban. Azonnal helyszínre indult, de az alagútban – ezen keresztül jártak át dolgozni a gyárba a fogvatartottak – már kiderült, ki az ámokfutó. „Az alagútban félúton találkoztam két fegyőrrel, akik megbilincselve hozták a ziháló és hörgő Richter Richárdot.” Ő hallgatta ki közvetlenül a mészárlás után Richtert, aki végig nyugodt volt.

Elmondásából, és az akkori forrásokból is kiderül: az őrjöngés körülbelül négy percig tartott. A 28 éves Richter Richárd a bútorgyárban készített magának késeket vaslemezből, amiket elrejtett. Amikor azon a napon a művezetője rászólt, hogy ne vonja ki magát a munka alól, sértegetni kezdte, és megtagadta az utasítását. Az irodába kísérték, de amikor meglátta a gumibotot a főművezető asztalán, elfutott a szerelőüzembe. Magához vette a késeket, átrohant az egymástól elválasztott műhelyeken, és válogatás nélkül támadt a személyzetre.

Kedvelte az első áldozatot

Ezt az is jelzi, hogy az első áldozatot még kedvelte is, Puljer Fülöpnek sajnálkozott, hogy vele is végzett. Frank Tibor éppen egy tervrajz felett magyarázott az egyik fogvatartottnak, amikor Richter a hátába vágta a kést. Az őrjöngő Richter szúrt is, dobta is a késeket – Nagy Ferenc művezető az elsőt messziről kapta a hasába, aztán még két szúrás érte.

Richter Richárd alig négy perc alatt megölt egy embert, ötöt súlyosan, egyet könnyebben megsebesített – a harmadik halálos áldozat, Tóth András november 24-én halt bele sérüléseibe. Pedig nem csak művezetők, hanem rabok is próbálták megfékezni Richtert, aki végül befutott a vécébe. Amikor látta, hogy nem tud tovább menekülni, átadta a késeket Tapodi Endre főművezető-helyettesnek, aki maga is könnyebben sérült.

Sokan találgatták akkor is, azóta is, hogy miért nem sikerült leállítani. Az első válasz a meglepetés mellett az alapzaj: aki dolgozott már bútorkészítő műhelyben, tudja, hogy nem sok mindent lehet mellette meghallani. A bútorgyárban ráadásul nem is tartózkodott fegyveres őr, nem volt jelzőrendszer sem. A fogvatartottat fegyvertelenül nehezen lehetett ártalmatlanná tenni. Tudjuk ugyanis azt is, hogy Richter Richárd rendszeresen edzett a börtönben, rabtársait székestül emelgette. Paranoid vonásokat is mutatott, folyton attól tartott például, hogy meg akarják mérgezni. Rabtársainak adta a húst az ételéből – ám az orvosszakértői vélemény később azt mutatta, nem volt tudatzavara és nem volt elmebeteg. 32 fegyelmi vétséget követett el a vérengzésig.

Richter Richárd elszántan próbálta megakadályozni, hogy bíróság elé állítsák: megbilincselve is képes volt kiszedni a gumiszoba kárpitjából szögeket. Kettőt lenyelt, egyet a hasába szúrt. Három hétig volt kórházban, mire bíró elé kerülhetett, Svájcból hozattak gyógyszert, hogy „akasztható állapotba kerüljön”. Bár azzal dicsekedett, olyan erős a nyaka, hogy elbírja az egész testét, kiderült: ebben tévedett.

A Borsnak névtelenül emlékezett vissza egy akkori börtönőr tavaly, aki azt állította: a férfit a „smasszerok” kinevették, azon gúnyolódtak, hogyan dobálja a késeket a fába. Ez meglepő annak fényében, hogy kiemelten veszélyes rab volt. Rabtársai között viszont kemény fickónak számított. Ők tudták jobban.

Angyalföld réme volt a családja

Az ítélethirdetés után állt össze teljesen a kép: milyen ember volt az elítélt, aki titokban késeket készített magának. „1979-ben 23 éves. Italozás után vitába keveredik egy emberrel, akit az utcán hasba szúr, majd elszalad. (...) Hétévi börtönre ítélik. 1980-ban Szegedre hozzák, és a Csillag börtönhöz tartozó Alföldi Bútorgyár szerelőüzemében dolgozik. Már csak 2 éve lenne, hogy letöltse büntetését, amikor futótűzként megrázó hír terjed el Szegeden…” – írta a Délmagyarország a tettesről január 9-ei cikkében. Életútja alapján kiérdemelte a kiemelten veszélyes besorolást, már gyermekkorában a bűn útjára lépett – de olyan családban, ami neki jutott, nehezen történhetett volna másképp. A „kékfényes” Szabó László könyvet is írt a hírhedt angyalföldi Richter klánról, ami terrorban tartotta a környezetét.

A tíz gyerekből nyolc fiú volt, mind jó fizikumú. A gyerekkorú, de rutinos tolvaj Richárddal végeztették sokszor a piszkos munkát, tudván, hogy ő még nem büntethető. A Magyar Ifjúság 1985. júniusi cikke szerint kilencévesen állami gondozásba került, de folyton megszökött, hol egyik, hol másik testvére rejtegette. Az általános iskolából egy osztályt végzett el gyerekként. A Richter fiúk azzal dicsekedtek, artista családból származnak – a nagyapjuk és a nagyanyjuk csakugyan dolgozott cirkuszban. Richárd 14 éves volt, amikor egy betöréssorozat miatt a Kék fény című bűnügyi tévéműsor is foglalkozott a családdal. 23, amikor késelésért a Csillagba került, és még akkor sem töltötte be a harmincat, amikor kivégezték. Mindössze négy hónap alatt meghozták az ítéletet. A Csillag börtön udvarán akasztották fel 1985. február 26-án, hajnali fél ötkor.

Agyonverte a művezetőt

Az azóta már megszűnt Alföldi Bútorgyárban húsz évvel korábban, 1964. október 3-án két fiatal elítélt, Pósa István és Less István szökni akart. Délután a bútorgyár lakköntő és szárító üzemében dolgoztak, és átcsaltak egy művezetőt, hogy megszerezzék a ruháját. Az egyik rab hátulról egy vasreszelővel fejbe vágta a gyanútlan Horváth István bv. alhadnagyot, és az anyagszállító kocsik mögé rejtették – a kórházban belehalt sérülésébe. Mindkettejüket halálra ítélték.