Erre figyeljünk oda a tavaszi metszésnél

Metszéssel szabályozzuk a fák méretét, a korona formáját, a termőrészek kialakulását, a szakszerű munka a gyümölcs mennyiségét és minőségét is döntően befolyásolja. 

A metszés leginkább kora tavasszal, a rügyduzzadás, -fakadás idején javallott, gyakorlatban a télen szinte csak az almatermésűeket szokás metszeni. A csonthéjasok már érzékenyebbek, itt lehetőség szerint a rügyfakadástól kezdjünk munkát, különben kórokozók támadhatják meg a fát. 

Fontos, hogy házikertben, szórványban lévő gyümölcsfát metszünk, vagy ültetvényt. A „kisüzemit” lazábban metszhetjük, ültetvénynél azonban szigorúan a szakma szabályai szerint kell eljárni, különben a fákat nem tudjuk az adott térállásban megtartani. 

A gyakorlatban három különböző metszésmódot különböztetünk meg. Az első a koronaalakítás, amit fiatal, 1–4 éves fák esetében alkalmazunk, ahol az elsődleges szempont a szabályos forma. Itt a termésnek másodlagos szerepe van. Az első évben erőteljesen metsszük a facsemetét, hogy megfelelő kihajtást kapjunk, aztán a következő évben már többnyire ritkítunk, azaz nem vágunk bele a vesszőkbe. 

A másik mód a fenntartó metszés, amit a 3–4. évtől alkalmazunk, ekkorra – ha jól csináltuk – a fánk végleges mérete és szabályos koronaformája kialakult. Ez gyakorlatilag a ritkító metszést, illetve a letermett vesszők eltávolítását jelenti. A koronában a vízszinteshez közeli helyzetű vesszőket válogatva hagyjuk meg visszametszés nélkül, mert ezek rakódnak be a következő évben rövid termőrészekkel. 

A harmadik módot, az ifjító metszést jellemzően idős fáknál alkalmazzuk, főleg házikertekben: néhány felkopaszodott idős ág levágásával fiatalíthatjuk és szellősebbé tehetjük a koronát, ami a fényellátottságnak köszönhetően új termőrészeket hozhat.