Gombák pompáznak a Maros-parton

A viszonylag csapadékos tavasz után a nyár és az ősz eleje is száraz volt a Maros mentén. A szeptember végi esőzés hatására aztán mindenhol felpezsdült az élet. A növények hirtelen sarjadni kezdtek és néhány napos eltéréssel a gombák is látványosan reagáltak a csapadékra a marosi erdőkben – hívta fel a figyelmet honlapján a Körös-Maros Nemzeti Park. Számos gombafaj fejlesztett termőtestet és vált így láthatóvá az emberi szem számára is. A páradús, őszies, hűvös időjárás kedvez a gombák többségének, így még most is sok gombával találkozhatunk a Maros-menti erdőket és ártéri réteket járva.

Sokszor a közönséges gombafajok is látványosak. Ilyen például az ártéri erdők fáin tenyésző gévagomba, amely élénk, sárga színével már messziről magára vonja a tekintetet. A piruló és a nagy őzlábgombák termőtestei mesébe illő kis csoportokban láthatóak, a hatalmas fehér labdaként megjelenő óriás pöfetegek pedig szinte szürreális látványt nyújtanak az erdő talaján.

A tavalyi évben előkerült őzlábgalócák is újra megjelentek az ártéri legelőkön, és egy újabb védett gombafajt is észleltek a nemzeti park szakemberei, az óriás bocskorosgombát. Védettségét indokolja, hogy igényli az idős fákat, korhadó törzseket. Nagy méretű, látványos gombáról van szó: tönkje általában 6-15 centi hosszú, 1-2 centi széles, hengeres. Kalapja elérheti a 15 centis átmérőt. Nevét onnan kapta a faj, hogy tönkjének tövénél sárgás-barnás, jól fejlett, hártyás bocskort visel.