Olyan vastag fákat tört szét a szél a Boszorkányszigeten, hogy két ember sem érné át a törzset – őszi galéria

Nem csak szegedi viszonylatban számít kísértetjárta helynek a Boszorkánysziget: ahol most ártéri erdőben nő a gomba, ott egykor embereket égettek el máglyán elevenen. A leghíresebb szegedi boszorkányper 18 áldozata közül tizenkettő halt itt máglyahalált 1728-ban. Több összeállítást találtunk az interneten az ország kísértetjárta pontjairól, amelyekben szerepelt a Boszorkánysziget is: ha leszáll az éj, írják, " target="_blank" rel="nofollow noopener">vérfagyasztó hangok, nyöszörgések és sikolyok hallatszanak. Állítólag háromszáz éve bolyonganak itt azok a meggyötört lelkek, akik az utolsó szegedi boszorkányperben ítéltettek máglyahalálra. Megírtuk, több éjszakát töltöttünk már itt bogrács mellett, de még nem találkoztunk velük.

Reméljük, most sem a démoni erők csaptak le az erdőre: az árvízi emlékmű felőli részen ugyanis egymást érik a kidőlt fák, lehasadt ágak. Némelyik elhasadt fa törzse olyan vastag, hogy két ember sem érné át. Hátrébb már nincsenek akadályok, csak egészen a sétaút végén – ott mintha bomba robbant volna az ösvényen, ezt felirat is jelzi az egyik kidőlt fán. Izgalmasan hangzik, hogy tomboltak a nyughatatlan lelkek, de inkább a szeptemberi szélvihar tépázhatta meg az ártéri erdőt.

A Boszorkánysziget, a hozzá fűződő hiedelmek ellenére, közkedvelt a sétálók, a biciklisek és a gombászok köreiben is. Nyaranta nem csak nappal, éjjel is bolyonganak itt nagyon is élő lelkek, tábortüzeket és barátokat keresve. Fotóztunk már itt télen is, de talán az ősz a legszebb: még sok a zöld is, de egyre több a sárga, a vörös, na meg a gomba. Sajnos ezt mások is tudják, így gévagombának például csak a nyomát találtuk, valaki már mindent levágott előlünk.

Állatlan ló és fejetlen barát: mire készüljünk fel kísértetfronton?

Ha esetleg mégis furcsa dolgokat látnánk vagy hallanánk a régi borzalmak helyszínén, segítünk osztályozni, mivel lehet dolguk. A kísértetek a magyar hiedelmek szerint megjelenhetnek csoportosan is, az emberalakon kívül állat vagy tűz – sírokon megjelenő lángnyelvek, tüzes kerék, tüzes szekér – alakjában. Lehet emberalakját félig-meddig elvesztett homályos lény (ilyen a hírhedt imbolygó fehér lepedős alak,amit a múzeumnál télen látni véltünk éjszaka, hóesésben). A hajingáló kísértet nem látható, csak hallható: ő az, aki a padláson kelti a zajokat. Sokszor csak dübörgő lópaták, szekérzörgés, egyéb zaj utal a kísértet jelenlétére. Az egész országban ismert alakok még a lepedős kísértet mellett a fejetlen barát és az állatlan ló.