Az algyői híd a Tiszába rogyott, és a szegedieknek sem volt már sok hátra

Szeptember 26-án idéztük fel a napot, amikor a Vörös Hadsereg elfoglalta Makót – aznap felrobbantották a Maros-hidakat. A robbantásban résztvevő határvadász úgy emlékszik vissza, írtuk, hogy az előre elkészített aknák kétszeri próbálkozásra sem robbantak, így ekrazittal kellett a hidakat használhatatlanná tenni. A zombori oldalról robbantottak, a vasúti híd középen, a közúti híd a zombori part és az első pillér között zuhant a vízbe. A Szeged közeli Tisza-hidak ekkor még álltak, bár korántsem sértetlenül.

Rekorder volt a hazai hidak között

Az algyői vasúti hidat 1870 novemberében adták át – ekkor az ország legnagyobb támaszközű acélhídja volt. Az addigi rekorder szegedit előzte meg – előbbinek 78, utóbbinak 104 méter volt a támaszköze. Az Alföld–Fiumei Vasút részeként épült, az Alföld-Fiumei Vasúttársaság olyan vasutat tervezett építeni, ami összeköti az alföldet a tengeri kikötővel – de államosították 1884-ben, így nem készült el a teljes szakasz. Az ártéren fából ácsolt szerkezeten futottak a sínek, a szerkezeti elemeket Grazban gyártották. A híd a huszadik század elején túlesett néhány renováláson, a faelemek például annyira tönkrementek az ártéri hídrészen, hogy a hidat szinte teljesen újjá kellett építeni. Azért is írtuk, hogy szinte, mert a meder feletti acélhidat újrahasznosították: amikor megépültek az új pillérek 25 méterrel délebbre – az akkor épített alapok még mindig állnak -, cölöpözött állványon áttolták azokra a régi acélhidat. A művelet mindössze hat órát vett igénybe, az akkori eszközökkel és lehetőségekkel is gyorsan megoldották. 1904 októberében adták át a forgalomnak, tavalyi cikkünkben fotókat is találnak a hídról.

Felnyitható elem is került a keleti ártéri hídrészbe, hogy magas vízállásnál is tudjanak közlekedni a hajók – mert akkor még volt említésre méltó hajóforgalom, míg ma már élményszámba megy egy szimpla uszály is. 20 méter hosszú, emelhető szerkezetet építettek be, amit kézi csörlőkkel 3,50 méterrel lehetett megemelni. A legmagasabb árvízszint felett így 20 méter széles és 6,84 méter magas hajózási szelvényt lehetett biztosítani – átfért minden, ami a Tiszán közlekedett. Az új híd mellesleg 150 méterrel hosszabb volt, mint a régi, ami azért volt fontos, mert a korábbi túlságosan beszűkítette a medret az árvizek levonulásánál.

75 éve robbantották fel a németek

Az első világháborút a híd sérülés nélkül vészelte át a Vasúti Hidak Alapítvány honlapján megjelent írás szerint. Egészen 1944. október 8-áig a második sem tett benne kárt. A mederhidat többször is megerősítették még a 20. század első felében, de erre szükség is volt, mert az algyői kompot kiváltandó, erre a hídra terelték a Szeged és Hódmezóvásárhely közötti közúti forgalmat is. A Tisza algyői szakaszán a közúti folyóátkelést ugyanis még a harmincas évek elején is komppal végezték – nem kell magyarázni, mit jelentett a közlekedés szempontjából az árvíz vagy a jégzajlás. Úgy oldották meg a vegyes forgalmú híddá alakítást, hogy faburkolatot fektettek le a sínek közé: a kapott fapálya mindössze 2,90 méter széles volt a kiemelt szegélyek között. A révész díját viszont nem spórolták meg az átkelők. Aki részt akart venni a közúti forgalomban a hídon – magyarul át akart menni rajta valamivel, ami nem vonat -, annak hídvámot kellett fizetnie. 1935. november 21-én nyitották meg új funkciójában.

Az ősz egészen addig csak jót hozott az algyői vasúti hídnak, ennek 1944. október 8-án vége szakadt. A hátráló német csapatok pontosan 75 éve felrobbantották a mederhidat. Biztosra mentek, az acélszerkezet a Tiszába rogyott, használhatatlanná vált az építmény. Evers Antal, nyugdíjas mérnök főtanácsos előadásából tudjuk: A visszavonuló német csapatok 1944. október 8-án a híd áthidaló szerkezeteit egy-egy keresztmetszetben felrobbantották, és a roncsolt szerkezetek a folyómederbe, illetve a hullámtérre zuhantak.

Az acélszerkezet jó része ugyan a Tiszában pihent több méter mélyen, de teljesen tönkre nem ment. Kettévált, a kisebbik szerkezeti részt 15 méterre elsodorta a vízáramlás – az használhatatlan állapotban került felszínre. Két év múlva, 1946-ban kezdték el kiemelni a szerkezetet hidraulikus emelőkkel – hatalmas munka lehetett. Visszakerült a pillérekre, helyrehozták a robbanás okozta károkat, és november 19-én forgalomba tudták helyezni. Közben javították tovább a tönkrement részt ideiglenes elemekkel pótolták – a korabeli fotókat látva kicsit hajmeresztő a mutatvány.

Erre jár majd a tramtrain is

Olyan sokáig nem működött helyreállított állapotában: az 1950-es évek statikai vizsgálatai alapján inkább úgy döntöttek, kicserélik a teljes mederhidat. Az alap acélszerkezet 90 éves korában vonult végleg nyugdíjba, 1960 novemberében adták át az új hidat. Érdekesség, hogy uszályok segítségével szerelték össze az új hídszerkezeteket, és uszályokról tolták át a régi híd helyére az újat, miután azt leemelték. Aki minden részletében kíváncsi a munkálatokra, a végeredményre és általánosságban az algyői vasúti híd történetére, a Vasúti hidak Alapítvány oldalán utánaolvashat. Mi már csak annyit akarunk mondani, hogy amíg 1974-ben át nem adták a közúti hidat, kivételesen augusztusban, addig vegyes forgalmú hídként üzemelt. Azóta megint csak a vasút használja, de a majd 40 éves közúti forgalom szerkezeti károkat is okozott a nem erre tervezett, túl keskeny hídon: volt mit javítani. Ma ezen a hídon át közlekednek a Szeged-Békéscsaba és Szeged-Vásárhely járatok. Erre jár majd a tramtrain is.

Egy nappal élték túl az algyőit a szegedi hidak

Fentebb említettük: ezen a napon, október 8-án a szegedi hidaknak sem volt már sok hátra. Ráadásul eleve hátrányból indultak, mert Szeged angol bombázásának harmadik, szeptember 3-ai hulláma nagy károkat okozott mindkét hídban. A Feketeházy János és Gustave Eiffel tervei alapján épült Belvárosi híd részben megsemmisült, a stratégiailag fontos vasúti híd szerkezete 8 közvetlen találatot kapott. A szegedi parthoz legközelebbi pillér kimozdult a helyéből és a folyó irányában bedőlt. A vasúti hídhoz közel működő gyermekklinikának is jutott hét találat, szerencsére előző nap telepítették ki a beteg gyerekeket. A Vörös Hadsereg elől hátráló német erők aztán megadták mindkét hídnak a kegyelemdöfést: felrobbantották a maradványokat. Míg a Belvárosi hidat újjáépítették – a roncseltávolítás 1946, az új híd építése 1947 tavaszán kezdődött -, a vasúti híd romjai mellé hevenyészett fahidat ácsoltak, ami két évig bírta. Akkor tönkretette a jegesár, és a vasúti forgalom azon a részen nem indult újra. A híd romja az újszegedi oldalon messziről látható, és a szegedi oldalon is előkerült egy pillér 2011-ben, parkosítás közben. Ott most emlékhelyet találunk.