Tegnap, 12:27
Őszi séta a Szegedi Vadasparkban – galériával
A Füvészkert után a Szegedi Vadasparkban tettünk őszi sétát, felderítve, mit és kiket láthatunk ilyenkor a vármegyeszékhely 35 éves állatkertjében. A kínálat ugyanaz a Szegedi Vadasparkban, mint tavasszal és nyáron, bár pár bentlakó visszahúzódik, készül a télre, nehezebben fedezhető fel lakhelyén. De a sétára mindenképpen vállalkozhatunk, kellemes és tartalmas családi program ebben az évszakban is a Vadaspark.
– Mit gondoltok, hány kiló egy orrszarvú? – kérdezte egy fiúcska édesanyjától és testvérétől, édesapjával tértek vissza a família többi tagjához a rinocérosztól. – Én nagyon alábecsültem, azt mondtam, 500, szerintetek mennyi? Ne mondd meg, tippeljenek! – mondta a családfő a Szegedi Vadasparkban. Senki sem találta el, ezért elárulták, 1600 kilótól 3200-ig terhelheti meg ez az állat a mázsát. Az állatkerti séta kvízre is alkalmat ad.
Adatok és érdekességek a Szegedi Vadasparkról
A barangolás előtt Veprik Róbert, a Szegedi Vadaspark igazgatója árult el adatokat, érdekességeket birodalmáról. Az 1989-ben kapuit megnyitó 35 éves park 42 hektáron, számos, a világ minden pontjáról származó állatfajjal várja a látogatókat.
– Ez a búcsúrendezvényünk, aminek lesznek gyerekeknek és felnőtteknek való részei, például a horrorösvény, és vendégeink megnézhetik a rozsomákok, az oroszlánok, a barnamedvék és az ázsiai elefántok halloweeni vacsoráját. Érdekes évet zárunk: június végéig rekordokat döntögettünk, viszont a júliusi-augusztusi hőség és a szeptemberi esőzés megakasztotta a folytatást, de a 200 ezres látogatói létszám szerintem most is meglesz, az idén nyílt kalandpark is népszerű – értékelt az igazgató.
Várnak az állatok
A vadaspark egész évben látogatható és kínál programokat, de azzal számolni kell – jegyezte meg Veprik Róbert –, hogy az állatok egy része már elkezdte a készülődést a télre, nem annyira aktív, de az üvegfal mögött a trópusiak is megtekinthetők. November elején kerülnek be bizonyos fajok a belső terekbe, a madarak gyűjtik, elrejtik és raktározzák a makkot, a medvék meghíznak, tartalékolnak a téli álomra.
A megkapó, varázslatos színek változatosságával az erdő is gyönyörű ilyenkor
– tette még hozzá a szakember. Majd megbeszélésre sietett, jómagam pedig a nyakamba vettem a parkot, az induláskor még nem sejtve, négy, ötórás túra lesz belőle.
Család Gyálról
Még el sem fáradtam, amikor a zsiráfok és zebrák közelében büfékbe „ütköztem”, amelyeket, nem meglepő, állatokról neveztek el. Azt sem bízzák a véletlenre, hogy az etethető állatokat mivel traktálják a látogatók, már a pénztárnál és az említett büféknél is vásárolhatunk Zoo Csemegét. A szavannai régió legnépszerűbb állatai a zsiráfok, és hogy egy szintben legyünk velük, emeleti teraszra is felkapaszkodhatunk, így akár a szemükbe is nézhetünk. Itt futottam össze először, mert a nap folyamán még többször „ütköztünk”, a gyáli Erdélyi családdal, a szülőkkel, Erikával és Endrével, és a négy csemetével, Dominikával, Kristóffal, Johannával és Dorottyával.
– A hotelben ajánlották az állatkertet, és ottani lakóként 10 százalék kedvezményt is kaptunk a jegy árából. Kár lett volna kihagyni! A gyerekeknek eddig a gepárd tetszett a legjobban – árulta el Erika. Később a listához csatlakoztak a szurikáták, és a mezopotámiai dámvadak – Bambira emlékeztető pöttyeik miatt nevezhetjük őket őzikének is, hangjuk olykor gyereksírásra emlékeztető – etetését is élvezte a gyereksereg.
Tevék, szurikáták és oroszlánok
A tevék először fekve fogadtak, és egyikük – gondolom, ez egyébként mindegyikre jellemző – ebben a pozícióban étkezett, megfontoltan rágott, kérődzött és lustálkodott. – Mint egy férfi... – jegyezte meg epésen egy középkorú nő. A hóbagoly a közelben a földön pihent, szemezni nagyon nehéz vele, lefényképezni sem egyszerű, mert pillanatok alatt elfordította a fejét – de megérte kivárni a pillanatot.
Vele ellentétben a szurikáták szinte modellt állnak az emlékeket fotókon is gyűjtőknek. Különösen a többiekre vigyázó őrszem, aki egy fatuskón, ágaskodva figyeli a környéket, hogy a társak nyugodtan dolgozhassanak, készíthessék, tágíthassák az alagutakat. A portájukat belakó, általában a látogatóktól messzebbre lévő, húzódó fehér oroszlánok is figyeltek a részletekre: mikor visszaértem hozzájuk – többek között a struccok és a hiénák vizitálása után – a plexi mögött egymás mellett heverve ideális kompozíciót alkottak. Biztos benne van a szerződésükben...
Népszerűség
A fókaborjú idén július végén látta meg a „vízvilágot” Szegeden, és népszerűségben bizony versenyre kel a már említett szurikátákkal: a gyerekek szüleikkel együtt hosszú percekig várnak arra, hogy felbukkanjon a „kukucskáló” üvegnél. Ennek valószínűleg a közeli büfések is örülnek, hiszen így nagyobb eséllyel találják meg a nekik rendelt hasat a hamburgerek, gyros tálak, a dinó-, farkas és a szurikáta menük, illetve a kávék, üdítők. Mert energia bőven kell a hatalmas, rengeteg látnivalót, érdekességet kínáló park bejárásához.
Őszi túra a Szegedi Vadasparkban
Fotók: Imre PéterA különböző madarakról, majmokról, hüllőkről és a háziállatokról, a nyulakról, disznókról, kacsákról és a kéregetésben világbajnok, nagyon jó fej kecskékről – nekem a szakállas, csavart szarvú tetszett a legjobban – még nem is szóltunk. Ők is rendkívül kedveltek, viszont a csupasz turkálók megosztják a közönséget.
Emlékek
Nagyon régen, talán több mint 25 éve jártam utoljára a Szegedi Vadasparkban. Akkor is akadt bőven látnivaló, nem is tudtam mindent felfedezni. Most az egyik padon ülve elevenítettem fel akkori élményeimet, a szurikáták, ezek az aranyos, közösségben élő kis állatkák az én szívembe is belopták magukat. Egyszer csak hirtelen azt hittem, a vadonban vagyok: kakaduk rikoltozása, dámvadak, oroszlánok és majmok bőgése riasztott fel. Kinyitottam a szemem, és megnyugodtam, mert tapasztaltam, „csak” a Szegedi Vadasparkban vagyok.