Szanazug magányos kacsája

A pár nappal ezelőtt véget ért gyulai nyaralás emlékei még mindig „kísértenek”, például elutaztam a kisvonattal a Szanazug nevű ismert és népszerű üdülőhely gyulai oldalára, ahol strand, kemping, horgászat, hajókirándulás és többféle vízisport várja a kilátogatókat, lazítani vágyókat. Megebédeltem és leültem a vízparti fedett pavilonban olvasni. Egyszer csak a Körösben úszkáló, általam vadkacsaként azonosított madár – nevezhetjük tőkés récének is – úgy döntött, kiköt, a partra totyogott és elkezdett legelni, csőrével tépni a füvet, ami nem mindig sikerült elsőre. 

Időnként arrébb ment, új területet, friss zöldet keresett, majd a hasára ereszkedve pihent, úgy láttam, szunyókált is kicsit. Őt figyelve a könyvet félretettem, az olvasással megakadtam. Magányos volt, nem láttam a közelben társat, közben hat nagyobb termetű, hosszabb nyakú, fehér lúd úszott át a szembe partról. De ők nem törődtek vele, együtt mentek mindenhová, és igazából ő sem kereste a társaságukat. Pedig közeli rokonok, mindketten a lúdalakúak rendjébe és a récefélék családjába tartoznak, bár ezzel valószínűleg nincsenek tisztában. Ez mentségükre szolgálhat. Az emberek tudják, kicsodák, hogy „rokonok” az utcán szembejövővel, mégis sokszor, nagyon sokszor közömbösek maradnak sorsuk iránt. Mint a történetbe beúszó hat lúd.