Kiégés: ez állhat a háttérben és hogyan küzdhetünk ellene

Az 1990-es években normaváltozás történt a munka világában – mutatott rá Adamovits Judit okleveles pszichológus Kiégtem vagy menekülök? című előadása kezdetén, amelynek a Somogyi-könyvtár adott otthont hétfőn. Manapság a munkavállaló már helyettesíthető, a munkáltató elvárja tőle az önmotiválást és a végletekig fokozott lojalitást. A női-férfi szerepek is átalakultak, a digitalizációval a munka-magánélet határ elmosódott, a pandémiával megjelent a honorálatlan túlmunka, és egyre nagyobb teret nyernek az irreális teljesítményelvárások a cégeknél. Mindez könnyedén vezethet kiégéshez, ugyanakkor az előadó hangsúlyozta, hogy rendszerint más okok, szerepkonflikusok vagy egyéb elakadások is állhatnak a kiégés hátterében. 

Adamovits Judit úgy fogalmazott, hogy rengeteg féle módon érhet el a kiégés a munkán túl, például anyaként, társként, de fogyókúrázásban is. 

– A lényeg, hogy a kiégés nem olyan, mint a nátha. Ez egy jóval hosszabb folyamat, szépen lassan épül föl, és az elején még jól is érezzük magunkat – hangsúlyozta, majd hozzátette, hogy aki egyszer kiégett, nem biztos, hogy teljes egészében meg tud gyógyulni, mert a nyomok megmaradnak, akár a bőrön az égésfolt. A szervezet, a test megőrzi az emléket. Egyfajta tünetegyüttes, amely mindenkinél máshogy jelentkezik. Nem lehet kipihenni egy-két hetes szabadsággal. 

A legárulkodóbb jelei az érzelmi kimerültség, a csökkent teljesítőképesség és a deperszonalizáció. Az első szakaszban kibillen az egyén életterületeinek egysúlya, de még önként és lelkesen vállalja a mókuskereket, az egyre több terhet és feladatot, mert így érzi hasznosnak magát. Azonban már megjelenik az ingerültség és a türelmetlenség. A második fázisban már a frusztráció az uralkodó, mert már túl magasra tette az egyén a lécet, alatta nem lehet teljesíteni, de így nem jut idő a családra, a barátokra. Megjelennek a testi tünetek, a test és az elme jelzései. Testi tünet bármi lehet a nyaki gerincsérvtől a gyomorfekélyig. A harmadik fázisban pedig a személy teljesen rigiddé válik, a fásultság, az érdektelenség és a lemondás lesz úrrá rajta. 

A pszichológus hangsúlyozta, hogy a gyógyulás felé vezető út első és legfontosabb lépése az, hogy észrevegyük a kiégésre utaló jeleket, majd merjünk szembenézni önmagunkkal. Azzal, hogy milyen elakadás lehet az életünkben, ami miatt túlkompenzálunk a munkahelyen. Amíg nem leljük meg az elakadást, nem kezdődhet el a gyógyulás.