Madárlesen a pusztaszeri Szalakóta-tanyán

A pusztaszeri elágazásnál szálltam le a buszról, ott várt autójával Németh Zoltán, aki a felvidéki Révkomáromhoz közeli Hetény községből érkezett a munkástelepi, a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet szívében fekvő Szalakóta-tanyára, Fodor András kistermelő és családja birodalmába a madárlesre. A kocsi hepehupás földutakon zötykölődött, és már közel járhattunk a célhoz, amikor Zoli fékezett, megállt, majd az égre mutatott: – Nézd! Ott repül az idei első gyurgyalagcsapat, tizennyolcan-tizenkilencen lehetnek.

Egy-két percig figyeltük az eget hasító gyurgyalagokat, majd visszaülve az autóba begördültünk a tanyához. A madártani egyesülettől Lovászi Péter ornitológus – érdeklődőktől körülvéve – gyűrűzött éppen cserregő nádiposzátát, kékbegyet és nádi tücsökmadarat, utóbbi valóban beszél „idegen nyelvet”, ciripel. Ezt Tajti László, a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet tájegység-vezetője szemléltette a mobiljáról lejátszott hangfelvétellel.

Teleszkópok

A tanya előtti füves területen három teleszkóp meredt az égre, hogy a „leskelődő” résztvevők bármikor kémlelhessék az átvonuló madarakat. Csongrád-Csanád vármegyében még legalább két helyszínen fürkésztek és rögzítették az adatokat az applikációban, míg az országban több tucat pont működött a Skywatching Day-en, az égboltfigyelő napon, ami így átfogó képet nyújtott a vonulásról. – Oda nézzetek, sasok! – mutatta Fodor András. – Én csak repülő bárányokat, bárányfelhőket látok – rikkantotta válaszul Kósa Lajos, aki pörköltjeiről ismert Pusztaszeren. A községi rendezvények séfje a madarasoknak babgulyást főzött, sok zöldséggel, helyben készült friss csipetkével.

– Ez a rendezvény a vonulás megfigyeléséről, a tendenciák rögzítéséről szól, te is láthattad az idei első gyurgyalagcsapatot. Hagyományteremtő céllal tartjuk, szeretnénk, ha a jövőben is helyt adhatna ennek az eseménynek a Szalakóta-tanya – fogalmazott András. Megmutatta, milyen látvány tárul elénk a teleszkópba nézve.

Háló és romos tanya

A közelben helyezték el, embermagasságú nádastól takarva a madárfogó hálósort, amelyhez kisétálva először egy, aztán két apró szárnyast találtak, szedtek ki óvatosan, meggyűrűztek, majd szabadon engedték őket. A második turnussal én is elsétáltam a hálóig Máté Gábor pusztaszeri polgármesterrel, aki ismerve „villámléptemet” azt javasolta, induljunk korábban, hogy együtt érjünk oda a többiekkel. Igaza lett… Az utolsó két madarat Fodor András és Lovászi Péter halászta ki a hálóból.

Máté Gáborral még továbbmentünk, megnéztük a korábban híres, mára omladozó, méhek tanyájává vált Borka-tanyát. A gaz felverte az egykori udvart, a rovarok az istálló vályogfalába fúrt lyukakba telepítették üzemeiket, az elhagyott nyári konyhában edényt, tűzhelyet és bukósisakot találtunk, a fúrt kút már régen nem működik, a szomszédos gémest csak távolról néztük meg. A madarak kórusa emlékeztetett a megfigyelésre, visszabandukoltunk a Fodor-tanyához, amelyen szép, napsugaras ház nyújt otthont a házigazdának, feleségének, Eszternek és 1 éves kisfiúknak, Andriskának.

Szülinapok

– A tájvédelmi körzetet 1976-ban alapították, abban az évben születtem Vácon, és mindkettőnk 50 éves „fennállását” jó lenne a tájvédelmi körzetben megrendezett terepmadarász nappal megünnepelni – árulta el Fodor András, aki büszkén mutatta meg a tanyán költő kuvikját, barázdabillegető és fecske is fészkel nála, valamint a tanya névadója a szalakóta, amely a napokban tért haza az afrikai telelésből. Az állatkertet tyúk, pulyka, racka, mangalica, kutya és szamár teszi teljessé.

Tajti László a munkástelepi otthonába betévedt gyönyörű, kékesfekete – színe a ráeső fény szögétől függ – hím füsti fecskét hozott, ő is megkapta jelölő gyűrűjét. Egy „partedlis, mellénykés” kékbegyet is megcsodálhattunk, több fotó készült róla is. A terület felett áthúzó kék vércsét Németh Zoltán vette észre, aki hetényi szőlészetének, borászatának termékeivel is kedveskedett a résztvevőknek, kóstolhattunk fehér, rozé és vörösbort, egybehangzó vélemény szerint az olaszrizling volt legfinomabb.

Tulajdonságok

Lovászi Péter gyűrűzés közben sokat mesélt a madarakról, általában arról, amelyikkel éppen foglalkozott. Szó volt a fejük forgathatóságáról (szinte 360 fokban), a csőrükről és eszközhasználatukról, hangjukról, énekükről, annak az udvarlásban, a párkeresésben és -választásban betöltött szerepéről, amivel territóriumot is jelölnek, illetve a hímek magukhoz csalogatják a tojókat. – A madarak tanulékonyak és van közös emlékezetük, a tövisszúró gébics például a mai napig felismeri és kitúrja, kilöki fészkéből a kakukk tojását, pedig ahol hazánkban honosak, ott már 30-40 éve nincs, nem él kakukk. Ezt kísérlettel bizonyítottuk be – mesélte Péter.

Babgulyás

A már említett babgulyást jó étvággyal fogyasztotta el a madárfigyelők és vendégeik csapata, és falatozás közben már arról beszélgettek, mikor találkozhatnak legközelebb a munkástelepi Szalakóta-tanyán. Fodor András elmondta, 2026-ban biztos, de valószínűleg hamarabb is lesz nála madaras, szárnyas randevú.