Tekerőlantot készített a makói Fodor József

 – mutatta meg nekünk a számtalan kisebb-nagyobb alkatrészből álló, pompás küllemű hangszert a 32 esztendős makói Fodor József műhelyében. Kezei közül már eddig is kerültek ki különleges zeneszerszámok, méghozzá citerák. Mint korábban, jó néhány éve megírtuk, ezek akkor kezdték el érdekelni, amikor a néptáncot abbahagyta. A családban egyedül az apai nagyapja muzsikált, tangóharmonikázott, de őt sem hallotta már játszani – a hagyományőrzéssel senki sem foglalkozott.

Egyszer azonban Hódmezővásárhelyen, az ősi mesterségek kiállításán, 17 éves fejjel látott egy citerát, amelyen egy nagyon idős bácsi muzsikált. Aztán az édesapja lehozott neki egy régit a padlásról és az alapján készített egyet magának. Ezt elvitte a hódmezővásárhelyi mesterhez, Szakál Lászlóhoz, aki ellátta tanácsokkal, ötletekkel – ez alapján csinálta meg el az első, teljes egészében fenyőből készült citeráját. Ez már úgy szólt, hogy akár fellépni is lehetett vele. Birinyi József népzenész, néprajzkutató már makói Nefelejcs népdalkört kísérve, egy szegedi minősítő versenyen találkozott Fodor Józseffel, és neki köszönhetően jutott el aztán citeratáborokba. Ezeken évről évre csiszolódott hangszerkészítő tudása, egészen addig, amíg azt nem mondták, most már nem tudnak újat mutatni neki.

A kezdetektől mostanáig 30-40 citerát készített. Közben az élete új irányt vett: családot alapított, gyereke született, ezért aztán ez a szenvedély is abbamaradt néhány évre. Akkor éledt újjá, amikor később kíváncsiságból készített két-három tamburát – de ezt nyomban abba is hagyta, mert nem igazán érdekelt senkit. Tekerőlantot az egyik citerás táborban látott, és mindjárt megragadta a fantáziáját.

 – mondta. Szeret olyasmivel foglalkozni, amivel senki más nem foglalkozik. Tudomása szerint a makói járásban senki nem készít tekerőlantot, sőt ma már alighanem citerát sem.

A tekerőlantra azért különösen büszke, mert miközben például a hegedűről vagy a brácsáról több ezer oldalnyi anyag van az interneten, a tekerőlantról szinte semmi. Így teljes egészében neki kellett kitalálni mondjuk a méreteket, az anyagokat. Hosszas nyomozás után felhívta a budapesti hangszerkészítőt, Kovács Lászlót, és végül az ő tanácsait, fotóit figyelembe véve állt össze először egy prototípus, majd egy tábori konzultáció után egy kész darab. Faanyagként fekete diót és fenyőt használt, néhány kisebb alkatrész pedig tölgyből van.

– ígérte. Elsősorban népi zenét szeretne játszani rajta.