2023.05.15. 07:00
Az ember és a galamb lelke találkozik
Különös sport a galambászat: az ember egyszerre edző, csapattárs és szurkoló is. A csongrádi Tari Tibort már gyerekként magával ragadta ez a hobbi, de komolyabban csak húsz éve kezdett madarakkal foglalkozni. A sikerek azóta sorban érkeznek, mára pedig már övé Európa ötödik legjobb galambja.
A galambászatban a legfontosabb a madarak szeretete. Fotók: Majzik Attila
Tari Tibort a legtöbben a Művésztelepről ismerik a városban, az öblös hangú, mindig jó kedélyű férfi karbantartóként dolgozik a csongrádi alkotóháznál. Van azonban egy nem sokak által ismert oldala is, ez pedig a madarak szeretete. Húsz éve foglalkozik postagalambokkal, a „légipostások” azóta nagyon a szívéhez nőttek.
Gyerekkori szerelem
– Régi dolog már nálam ez a galambászkodás, már hat-hét évesen megfogott. Pár házzal arrébb lakott tőlünk Kálmán Pista bácsi, aki háromszoros nagykerületi bajnok volt, hozzájuk jártam át gyerekkoromban. Később az állatok szeretete megmaradt, de az iskola, majd a család meg a munka mellett elmaradt a galambászkodás
– mesélte Tari Tibor. Hozzátette, nagybátyja Vác környékén foglalkozott galambokkal, ő is segítette az indulását.
A csongrádi férfi 2003 körül merült el igazán a galambtartásban, épített egy kerti dúcot, ahová a többi galambász segítségével beköltözhettek a fiatal példányok. – Czékus János, Kócsó János, Nyitrai Ferenc és Kiss Gábor segítettek fiatal galambokkal, Vén Ferenc kiskunhalasi tenyésztő barátomtól pedig Karel Schellens galambokat kaptam – tette hozzá a galambász.
Öregszik a társaság
Mint elmesélte, a galambászok közössége nagyon összetartó, segítik a másikat. A társaságuk azonban öregszik, negyven és nyolcvan év között mozog a tagság életkora. – Kevés a fiatal, de lássuk be, ez a sport megterheli a pénztárcát: a galambokkal ellátjuk a kezdőket, de dúcot kell építeni, ott van a takarmányozás is. A galambászat nagypapáról unokára száll. Ha ott, gyerekkorban „megfertőződik” valaki, abból lehet folytatás – véli a galambász.
Hosszú távú kapcsolat
Tari Tibornak most körülbelül háromszáz galambja van, ezek között vannak tenyészmadarak, egy részük pedig versenyzik. A galambok elképesztő távokat repülnek be egy verseny alatt: a rövidtáv 100 kilométernél kezdődik és 400-ig tart, középtávon 300-600 kilométert kell megtenniük, a hosszútávon pedig 500 kilométer fölött. Vannak maratoni utak is, amelyek 1100-1200 kilométer fölé is nyúlnak.
A repülés nemcsak az embernek, hanem a madárnak is veszélyes sport. Kevés galamb éri meg az öt évet, mindössze talán 10-15 százalékuk: sokan közülük elvesznek, eltévednek vagy ragadozók áldozatai lesznek.
Várja a párja
A csongrádi galambok özvegy módszerrel versenyeznek, azaz a hím repül, a tojó pedig itthon várja. – Negyvenöt özvegy hímmel versenyzem. Az „özvegyezés” azt jelenti, hogy a tojók itthon várják a párjukat. Versenyek előtt találkoznak, megmutatjuk a hímnek a tojót motivációképpen. Ezután jöhet a bekosarazás, és irány a gyűjtőhely. Aztán várjuk a másnapot, hogy hogyan fognak hazajönni – részletezte a galambászmódszereket Tari Tibor.
A sikervonaton nincsen fék
A csongrádi galambász madarai pedig rendre hazajönnek, nem is akármilyen eredménnyel: a versenyeken szerzett serlegeik már el sem férnek egy szobában. A kisebb-nagyobb kerületi díjakat követően, 2017 után indult be igazán a szekér, azóta Tari Tibor ötszörös kerületi bajnok.
Minden madarára nagyon büszke, de élete egyik legjobb galambja az, amelyik Európa-kupa 5. helyet szerzett, a világ 18. legjobbja. – Czékus János galambja mellett csak az enyém volt ott az Európa-kupán a Dél-Tisza Tagszövetségből. A statisztika azt mutatja, százból két galamb lesz jó versenyző. Nem tudom, nekem életemben lesz-e még egy ilyen galambom. Ez a szívem csücske, nekem ő a „Kincsem” – beszélt legeredményesebb bajnokáról Tari Tibor. A „csodagalamb” megérte az öt évet, így immár nem versenyzik, hanem a tenyészállományt erősíti.
Nem adták ingyen
Az elért eredményekben rengeteg munkája van. A sikerhez elsősorban a jó galambok kellettek, aztán jön a felkészítés és az egészség fenntartása.
– Sokan vagyunk, a dobogóra pedig csak hárman férünk fel. A miénk egy erős kerület, sok jó versenyzővel. Nehéz volt mellettük „felnőni”, hogy én is odaférjek a dobogóra. De a legfontosabb a galambok szeretete. Kitűnő madarak kellenek, meg jó felkészítés, és oda kell rájuk figyelni, vigyázni a tollazatukra. Nagy öröm a galambokkal együtt dolgozni, az i-re pedig felteszi a pontot az eredmény
– osztotta meg Tari Tibor.
Lélek a lélekkel találkozik
Sok időt tölt háromszáz galambja között, de ismeri is őket, a galambok pedig meghálálják a törődést. – Ha bemegyünk a dúcba, tudjuk, melyik galamb melyik, persze ahhoz sokat kell velük együtt lenni, beszélgetni. Sokan kérdezik, hogy mit lehet egy galambbal beszélni. Én azért szoktam hozzájuk duruzsolni, elmondom, hogy mit várok tőlük, amit ők megpróbálnak megvalósítani. A galamb is egy lélek, meg én is – összegzett Tari Tibor.
