2023.01.24. 11:20
Emléket állítottak az egykori csongrádi óvodának
Közel száz évig neveltek gyereket a Belvárosi Óvodában. Az 1999-ben bezárt intézményről nemrég jelent meg egy hiánypótló kötet a Távlat Közhasznú Egyesület kiadásában. Az óvoda történetét egykori vezetője, Józsa Istvánné tollából ismerhetjük meg, az írást visszaemlékezések, fényképek egészítik ki.
Csaknem száz évig cseperedtek gyerekek az egykori óvodában. Fotó: Csongrád város lakóinak múltja, jelene és jövője
A Belvárosi Óvoda 1904-ben nyílt meg Csongrád harmadik óvodájaként és csaknem száz évig, egészen 1999-ig működött. A városrészben az óvoda nemcsak oktatási intézményként, de egyben kulturális színtérként is jelentős szerepet töltött be. Azonban az egyre csökkenő gyereklétszám miatt a város képviselő-testülete 1998-ban úgy döntött, hogy nem tartják fenn tovább az intézményt. Az 1998/99-es nevelési év végén végleg bezárultak a Belvárosi Óvoda kapui.
Így az egykori óvodáról sajnos már csak múlt időben beszélhetünk, de történetéről számtalan emlék, fénykép maradt fenn. Ezeket az egykori óvodavezető, Józsa Istvánné foglalta össze. Józsa Istvánné 1955-ben került a Belvárosi Óvodába és nyugdíjazásáig dolgozott ott, évtizedekig volt vezető óvónő.
Mint Fábiánné Szenczi Ibolya, a Pedagógiai értékeink sorozat szerkesztője elmondta, Józsa Istvánné, a Belvárosi Óvoda vezető óvónője nyugdíjba vonulása után kereste meg azzal, hogy szeretne egy előadást tartani egy továbbképzés keretében, mert írt egy könyvet a Belvárosi Óvodáról. A kéziratot aztán azzal bízta rá, hogy halála után adja ki. A feladat a Távlat Közhasznú Egyesületre hárult, A Belvárosi Óvoda története című könyv a Pedagógiai Értékeink sorozat 4. köteteként jelent meg. Józsa Istvánné kéziratát egykori óvónők, pedagógusok visszaemlékezései és fényképek egészítik ki, így válik teljessé a Belváros életében oly meghatározó óvoda története.
Mint a kötet szerkesztője kiemelte, azért is volt fontos Csongrád életében ez a régi óvoda, mert a Belvárosban nem volt művelődési intézmény, az óvoda töltötte be ezt a szerepet a városrészben: az óvoda pedagógusai színdarabokkal szórakoztatták a Belváros lakosságát. A nagyobb gyerekek bemehettek iskola után az óvodába, ott csinálhatták a leckéjüket; a kisebb gyerekek pedig az udvaron játszottak. A városrész szívügyének tekintette az óvoda létét.
Zárszóként Józsa István, a szerző fia elmondta: édesanyja személyes hangvételű múltidézése egy rendkívüli kitárulkozás, egy olyan korrajz, amire jó visszaemlékezni. A könyv egy korképet fest Csongrád városáról és egy kicsit az országról is.
