A Piroskaváros iskolája

A Piroskavárosban mindig is létezett iskola: 1907-ben először az állam, majd 1927-ben az egyház is emeltetett épületet az oktató-nevelő munka számára. A Piroskavárosi Általános Iskola épülete a piaccal szemben, a Szent József-templommal szinte egybesimulva áll. Sorsuk több ponton összefonódott: a templom melletti egykori zárda és katolikus leányiskola egy ideig párhuzamosan működött az állami iskolával, az ötvenes évek végére azonban egybeolvadtak. Mára együtt alkotják a városrész életében meghatározó szerepet betöltő iskolát.

A soha fel nem épült iskola

Bár már 1905 nyarán azt kérte a királyi tanfelügyelőség, hogy létesüljön iskola a Piroskavárosban, végül csak két évnyi vita és küzdelem után jött létre egy tanintézmény. A Piroskavárosi Állami Elemi Népiskola első tanéve két osztállyal, Faragó János és Bertus Zsófia tanítók vezetésével 1907 őszén indulhatott el.

A város Baranyi Páltól vette bérbe és alakította át az oktatás számára a mai Szőlőhegyi és Bercsényi utca sarkán álló régi iskolaépületet. 1907-től két tanteremben folyt oktatás, a harmadikat később alakították ki. Mivel az iskolaépület bérlése csak ideiglenes megoldás volt, a tervek szerint egy új, 8 tantermes iskolát építettek volna, ez azonban soha nem valósult meg.

Tanítók a pad tetején

Pedig az iskola már indulása pillanatában is túlzsúfolt volt, az osztályokat sokszor délelőtti és délutáni bontásban tanították, de még így sem tudtak mindig minden tanköteles gyereket leültetni. Mint az iskolatörténeti dokumentumokból kiderül, a kis tantermeket úgy telerakták padsorokkal, hogy a tanítónak néha a padok ülőkéjén kellett közlekednie, ha bele akart nézni a diákok munkáiba.

A régi épületben így is csak a Piroskaváros alsós diákjai fértek el, a felsősöknek nem volt hely, ők kénytelenek voltak a központi iskolákba beiratkozni.

Leányiskola a szomszédban

Az első világháborús események megzavarták az oktató-nevelő munkát: tanítók mentek a frontra harcolni, sokkal több iskolai szünet és rövidített tanév volt, a tantermeket háborús célokra is használták, de szerencsére nagy háborús károk nem érték az intézményt.

A két világháború között azonban jelentős építkezések folytak a környéken: 1927-ben elkészült egy apácazárda és kápolna, 1930-ra felépült a neoromán stílusú Szent József templom is, 1936-ra pedig befejeződött a templom és a zárda együttesébe beleillő ferences kolostor építése.

Mivel az állami iskola még mindig a túlzsúfoltsággal küzdött, ezért az apácáknál oktatás is folyt: a gróf Károlyi Sándor által alapíttatott Római Katolikus Leányiskolában az Isteni Megváltó Leányai apácarend tagjai tanítottak.

Központi szerepet nyer iskola

Az iskolakörzetek kialakulásával a vezető szerep fokozatosan a Piroskavárosi iskoláé lett. Az 1922/23-as tanévtől az intézmény a 3-as számú körzetbe tartozott, egy igazgatóság alatt volt a Kereszttéri, majd a Széchenyi úti iskolával, de oda tartozott még három tanyasi iskola, a Szent Pál, a Szőlőkközötti és a Nagyréti, valamint a Bercsényi utcai óvoda is. A hálózat irányító központja kezdetben a Kereszttéri iskola volt, majd fokozatosan áttolódott a hangsúly a Piroskavárosi iskolára. Ezt az új feladatát azonban nem tudta volna ellátni az iskola a régi épületében, amely ekkorra már semmilyen szempontból sem felelt meg az oktatás tárgyi feltételeinek; bővíteni nem lehetett az új évfolyamok számára, sőt a dokumentumok szerint tanítani is veszélyes volt benne – áll az iskola almanachjában.

Az állam közbeszólt

Az egyházi oktatás ellehetetlenítése és a szerzetesrendek feloszlatása azonban az iskola kezére játszott: a római katolikus leányiskolát 1948-ban államosították. A működését az 1948/49-es tanévtől megszüntették, felszereléseit, épületét pedig átadták az állami iskolának. Ide, az akkori nevén Szabadság térre (a mai Piroska János térre), a zárdaiskola épületébe települt át az igazgatóság, az iskola pedig felvette a Szabadság Téri Állami Általános Iskola nevet. Az intézmény a rendszerváltás után kapta vissza eredeti nevét, de a népnyelvben azt követően is sok éven át „szabtéri iskolaként” hivatkoztak rá.

Teljes működés fél évszázad után

A város kezdetben nem a teljes épületet államosította és adta át az általános iskolának: mint a levéltári iratok mutatják, a jelenlegi épületből az emeletet és a földszint egyik felét kapta meg az iskola 1948. szeptember 1-jétől, a fennmaradó részben az apácák laktak. 1949 szeptemberétől, majd 1950 januárjától azonban a teljes épületben oktatás folyt az iskola és az egyház közös megegyezésével, mert csak így lehetett biztosítani minden osztály számára a megfelelő tantermet.

A volt ferences kolostor épületére is bejelentette igényét az iskola, de azt először katonáknak adták ideiglenes szállás céljára. Amikor a laktanya 1951-ben felépült, az iskola újra kérvényezte a birtokbavételt, és hosszas huzavona után végül 1957-ben sikerült megvalósítani, hogy a volt egyházi tulajdon mindkét épületében oktató-nevelő munka folyjon. Ekkor kapta meg az iskola a Bercsényi utca felőli részen félbe hagyott kultúrházat is, ahol kialakították a máig is használatos tornatermet. Az alapítás óta fél évszázad telt el addig, amíg a piroskavárosi iskola olyan tanévet kezdhetett, amilyet mindig is szeretett volna: teljes körű 8 évfolyamos oktatás folyhatott az intézményben.

A szegények iskolája

Mint az iskola históriás könyve felidézi, kezdetben nagyon kemény munka hárult a piroskavárosi iskola nevelőire. Olyan dolgokkal kellett szembenézniük, amelyek nap mint nap akadályozták az oktató munkát. Az iskolába a szegény társadalmi rétegek, napszámosok, cselédek, munkások gyerekei jártak, így többségük csak akkor jutott el az iskolába, ha kapott segélyruhát és cipőt. Tankönyvekhez, taneszközökhöz is hasonlóképpen jutottak. Sokan ebédet is csak akkor ettek, amikor bevezették az ingyenkonyhát. Ugyanakkor sokan kimaradtak az iskolából, amikor a tavaszi munkák elkezdődtek, így bizonyítványt sem kaptak, tehát ősszel ugyanazt az osztályt kezdték elölről. Így gyakran előfordult az, hogy nemcsak 2-3 évfolyam tanulói jártak egy osztályba, hanem ugyanabban az évfolyamban 5-7 év korkülönbség is volt a diákok között.

A szülőket is tanították

Éppen ezért az iskolában mindig sokszínű és sokoldalú oktató és nevelő munka folyt, hogy az ide járó tanulók hasonló esélyekkel induljanak az életben, mint társaik. A pedagógusok nagy hangsúlyt helyeztek a kötelező tananyag elsajátíttatásán felül a tanulók ismeretanyagának szélesítésére is: először önképzőköröket, majd szakköröket alakítottak. A tananyag jobb elsajátítását célozta, hogy az elsők között vezették be a tanulószobás intézményt, amely a rossz lakáskörülmények között élő szülők gyerekeit segítette a tanórán kívüli felkészülésben.

Az iskolában nem csak a gyermekek tanításával foglalkoztak, hanem felnőtteknek is szerveztek analfabéta és alapismereti tanfolyamokat, felvilágosító előadásokat, majd beindították a Szülők Iskoláját is.

Miniszterelnök a kapu előtt

Az iskola a 2009/10-es tanévben teljes körű felújításon esett át, így 2011 januárjától egy megszépült, korszerűen felszerelt épületben várják a gyerekeket.

A diákokat az épület előtt Petőfi emlékműve mellett Antall József mellszobra is fogadja. Az országban másodikként Csongrádon állítottak emléket a rendszerváltás utáni Magyarország első szabadon választott miniszterelnökének. A helyválasztás nem véletlen: az Antall József halála előtti napokban Bolberitz Pál atya, a miniszterelnök lelki vezetője éppen Csongrádon, a Szent József templomban tartott lelkigyakorlatot, és innen vitte a betegek szentségét a miniszterelnöknek.