Együttélő fák Szegeden

Nagyon sokan csak sietünk, rohanunk az utcán egyik helyről a másikra, egyik feladat után a másikhoz, munkahelyről haza. Talpunk alatt úgy tűnnek el a méterek, olykor kilométerek, hogy észre sem vesszük, mi van körülöttünk. Sokáig magam is így tettem, de az utóbbi időben változtattam, mert semmi sem lehet annyira sürgős – oké, vannak kivételek –, hogy szinte lélekszakadva rohanjunk, és ne figyeljünk fel magunk körül semmire. Bár lehet, hogy esetemben a „lassítást” nem is én határoztam el, fájó térdeim nem engedik, hogy gyorsabban haladjak. Így van időm nézelődni.

Legutóbb Szegeden, a Budapesti körúton sétáltam, amikor az egyik panel előtti kertben észrevettem két egymást átölelő, együttélő fát, vagy legalábbis fás szárú növényt – érdekes, nem ritka, de nem is mindennapos. Emlékszem, korábban is „jött velem szembe” ilyen pár, de akkor ügyet sem vetettem rájuk. Egyébként az együttélés szót biológiai értelemben olyan élőlényekre használjuk, amikor mindkét félnek előnye származik az életközösségből. Nálunk embereknél van házasság, élettársi viszony, együtt élünk, de nem biztos, hogy ez mindkét félnek, minden otthonra igaz volt.

Nem tudom a két fás szárúnál mi a helyzet – nem kérdezhettem meg őket –, de az biztos, nem szabadulhatnak egymástól. Talán nem is bánják, mert így jó nekik.