Utolsó mohikán az ásotthalmi erdőben - fotók

– A wigwam tradicionális észak-amerikai indián ház, vagy sátor, ilyenben lakott az utolsó mohikán – mondta Bánhidy Zoltán, az Alföldi Agrárszakképzési Centrum Bedő Albert Erdészeti Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium kollégiumi nevelőtanára, osztályfőnök, a vadonjáró szakkör vezetője, aki a szakkörösökkel érkezett. Az ásotthalmi erdészeti iskola tanerdejében az interneten talált leírás alapján építik az indián sátrat a diákok, aminek nagyobbnak kellene lennie. A lekicsinyített wigwam alapjánál tartanak a tanulók. Eddig kétszer voltak kint, megtisztították a terepet és előkészítették az építőanyagot. Mindent ők termeltek ki kézi erővel és úgy is épül. A sátrat később fotózáshoz madárlesnek használják majd. 

A kupola alakú sátor alapját hosszú faágak adják, amiket ívesen meghajlítanak és madzaggal összekötöznek. 

– Áztatni kellene és kőrisből készíteni, ami rugalmasabb, de az értékes fa, nem vágjuk ki, ezért készül ostorfából – magyarázta a szakkörvezető, majd Tóth Albert hozzátette, az ostorfa invazívan terjedő fafaj. A diákok egy vasból készült rudat vertek le a földbe, ebbe tették bele a faágat, majd a legalacsonyabb diák belecsimpaszkodott, lógott rajta, közben a többiek madzaggal rögzítették a többi faághoz. Megjelent két polgárőr is, akik arról érdeklődtek, láttunk-e erre egy nagyobb migráns csoportot.

Hetente másfél órát dolgoznak a lesen a fiatalok. Munka van még bőven, valószínűleg nem végeznek vele a téli szünetig. Később ipari fóliával borítják, amitől vízálló lesz, majd raschel árnyékoló és védő hálóval, amitől pedig átlátszó. A madáretetőt és itatót később helyezik majd ki.