2022.11.28. 11:30
Tanyán eddig is spórolósan éltek
Az infláció brutális, drasztikusan emelkednek az energiaárak. Egy év alatt az áram ára több mint ötszörösére, a gáz ára több mint hatszorosára nőtt. Az ásotthalmi tanyavilágban az derült ki, a tanyán élőket egyelőre nem nagyon igazgatja a rezsicsökkentés csökkentése, mert ott eddig is a spórolásról szólt az élet.
Maróti Imre idejében gondoskodott a tűzifáról. Vett tíz köbmétert, azzal két évig is elvan. Fotók: Török János
Kútfej Béláné precíz ember. Amikor július végén bejelentették, hogy a rezsicsökkentés augusztus elsejétől csak a lakossági átlagfogyasztás mértékéig biztosított, előkapta a Kincses Kalendáriumot, és annak naptárába augusztustól elkezdte írni Ásotthalom tanyavilágában álló kis házuk napi villamosenergia-fogyasztását.
– Lekapcsoltuk a 80 literes bojlert és a 300 literes mélyhűtőt. A mosógépet kéthetente kapcsoljuk be – kezdte, amikor a tanyai rezsicsökkentésről kérdeztem.
Majd kifejtette, hogy a bojlert hetente egyszer üzemelik csak be a fürdéshez. Persze nem csak azon az egy napon tisztálkodnak, a többi napokon gázon melegítenek vizet és lavórban mosdanak, mint régen. És ezzel máris rengeteget spóroltak. Mással nem is nagyon tudnak. Palackos gázzal főznek, ez 5-6 ezerről 8 ezerre drágult. Ha nem süt az asszony, egy hónapig elég, ha süt, akkor csak három hétig. Az áramért átalányt fizetnek, a hónap végére várják a számlát.
– Kíváncsi vagyok, mennyire jön ki – mondta.
Megszokták, hogy mindent felírnak
Az asszony gyorsan elmagyarázta, harminc éve költöztek ki a városból, Szegedről tanyára. Korábban gazdálkodtak, állataik, földjük volt, megszokták, hogy mindent felírnak. Az időjárástól kezdve tényleg mindent – mutatta a füzetet, amibe naponta írja az áramfogyasztást.
– A házban központi fűtés van, a kazánházhoz már be van készítve a fa. Nagyon felment az ára. Kelebiáról vettük a fát 200 ezer forintért. Most még gyöngén fűtünk – mondta. A vizük 48 méter mélyről jön, a szivattyú és a központi fűtés keringetője is árammal megy, de nem aggódik.
– Kevésre számítok. Megütöm a határt, de nem sokkal – vetítette előre, majd az idősek bölcsességével foglalta össze a spórolás lényegét tanyán.
– Ketten vagyunk a férjemmel, ahol régen laktunk, még áram se volt. Háborús gyerek voltam. Eszembe van, amikor az ötvenes években teknőben fürdünk. Nézzük a tévét, és kalap. Azon nem akarok spórolni.
Szerencse, hogy itthon találtuk
A határ közelében autóztunk tovább, a telefonok már átálltak szerb hálózatra. Takaros, fehérre meszelt ház mellett fékeztünk. Az erdő mellett voltunk, de a ház előtt nem láttunk egy falevelet sem. Mind össze lett gereblyézve. Őszintén meglepődtünk, amikor kiderült, hogy Maróti Imre egyedül lakja a tanyát. Azt mondja, szerencse, hogy itthon találtuk, mert dolgozik. És ő sem panaszkodik.
Nem 18 fokot tart bent, hanem 30-at
– A fűtésen nem szoktam spórolni, mert fázós vagyok, én befűtök normálisan. Rossz a szívem és a vérnyomásom, ez az oka. Én nem 18 fokot tartok bent, hanem 30-at – mondta nevetve Imre.
Az áramfogyasztása bőven az átlag alatt van. Fából, mint mondta, még időben bespájzolt. Vett tíz köbmétert, azzal két évig is elvan. Elég lesz jövőre gondoskodni a következő év száraz tűzifájáról. A napot a kiskonyhában kezdi, ott gyújt be. Kicsi a helyiség, így délutánig kitart a langyos meleg. A kedvünkért elővette a gázolajos gyújtóst, amivel vesződni se kell. Azonnal lángra lobban a kis konyhai sparheltben rakott tűz. A fa árára azért ő is panaszkodik. Korábban 16 ezerért vett egy köbmétert, most 40 ezret is elkérnek érte.
Az áram télen-nyáron ugyanannyi, kártyás
Autóztunk tovább az ásotthalmi tanyavilágban. Csak akkor fordultunk vissza, amikor a villanyoszlopok is elfogytak a homokos földút mellől. Kicsit följebb az egyik kéményből sűrű füst áradt. Közelebb mentünk. A láncra vert apró házőrzők ugatására középkorú asszony, Ördög Piroska jött elénk a házból. Azt mondta, épp most gyújtott be.
A villanyra itt sem vesztegettünk sok időt, Piroska azt mondta, az télen-nyáron ugyanannyi. A villanyórája ugyanis kártyás. Ez az igazi rezsicsökkentés. Szegedre jár be, a Tescóban fizet, kap érte egy több számjegyből álló, hosszú kódot, azt pötyögi be a gépbe. 7200 forintot szokott rátenni, az több mint egy hónapig elég neki és párjának. A főzéshez gázpalackot használnak, van, hogy egy hónapot is kibír.
Piroska jó erőben van, bírja az aprítást
A ház előtt hatalmas fatuskók sorakoznak. Ezeket Piroska párja kisebb darabokra vágja, majd az asszony esik neki a baltával. Ezt sajnos nem tudta megmutatni, mert a baltájuk éppen darabokban volt. – Jó erőben vagyok. Ha nekifogok, csak attól függ, mennyivel végzek, hogy milyen csomók vannak a fában. Három óra alatt 5-6 talicskával körülbelül szétszedek – mondta, és látszott, büszke a teljesítményére. Legközelebb szaván fogjuk.
Valaki mindig ismer valakit A tanyán élők eddig sem aggódtak igazán a rezsiköltségek miatt, hiszen a tanyai élet másról sem szól, mint a spórolásról. Vezetékes gáz nincs, az csak palackos formában izgatja a külterületen élőket. Az árammal eddig is takarékosan bántak. A legjobban ezt egy idős néni fogalmazta meg, aki azt mondta, hogy napnyugta után amúgy sincs mit csinálni a tanyán, ezért egy kis tévézés után lefekszenek. A legnagyobb gondot az okozza, hogy míg a kormány által indított tűzifaprogramban továbbra is hatósági áron juthatnak tüzelőhöz a vásárlók, a szabadpiacon elszabadultak az árak. A kereskedők szemtelenül magas áron kínálják a konyhakész tűzifát, nem ritka a köbméterenkénti 80-100 ezer forintos ár sem. A tanyasi emberek mindig is jobban magukra és egymásra voltak utalva, mint a városiak. Szerencsére tanyán valaki mindig ismer valakit, aki tud jó áron fát szerezni. |
