Nem ártatlan csigahinta

De cuki! - így reagált a kollégám, amikor elküldtem neki a fotót a legényvirágon "hintázó" csigáról. A felvétel hétvégén készült, és ránézésre tényleg aranyos. A virágon kapaszkodó éticsiga úgy hintázott fel-le, amikor feltámadt a szél, mint Pom-pom a rajzfilmben. A csiga is inkább kedves szereplője szokott lenni a meséknek - lásd a Bogyó és babóca csigafiúját, vagy a vízicsigákat a Vízipók, csodapókban -, de nem mindig a kerteknek. Alapjáraton a meztelen csigákkal szoktam konfliktusba keveredni, de az idei aszályos nyáron belőlük keveset láttam - a házas csigák viszont elszaporodtak minden méretben és mennyiségben. 

Ennek megfelelően idén nem a meztelen csigák rágtak le bizonyos növényeket, hanem a házasak, és nem ugyanaz az ízlésük. A fotó ugyanis egy nagyobb, véresebb jelenet kivágott képkockája. A legény-, ismertebb nevén rézvirág a falusi kertek kedvelt virága. Nagymamám kertjéből jöttek az első magok, minden évben ez volt az a növény, ami jó nagyra megnő és semmi nem nyírja ki. Idén az aszály elvitte a palánták kétharmadát, a maradékról meg a csigák rágtak le minden levelet - arról is, amin ez a jószág kapaszkodik. Elég megrázni egy növényt, és seregével potyognak róla a kisebb-nagyobb példányok. Egyedül a virágot nem eszik meg. Azt meghagyják nekem, hadd nézzem, ha még van ereje kinyílni.