Rendezvényeikhez főztek saját lekvárt

Két napon keresztül lekvárt főztek a Sándorfalvi Nők Klubjának tagjai. A SZIKK udvarán felállított üstben összesen 60 kilónyi kajszibarack rotyogott, így két főzésből nagyjából 70 üvegnyi házi lekvárt készítettek. Az asszonyok a helyi művelődési ház és könyvtár megbízásából serénykedtek, az elkészült finomságok ugyanis az intézmény készletébe kerülnek. Ezt használják fel például a gyermeknapra sütött palacsinták töltéséhez, illetve egyéb rendezvényeken sütemények készítéséhez. Amellett, hogy ezzel jelentős költséget takarítanak meg, minőségileg is sokkal jobb alapanyagot tudnak használni, mintha bolti termékeket vásárolnának hozzá. Természetesen a barack is helyi volt: egy sándorfalvi termelőtől szerezték be.

Tegnap délelőtt már az utolsó adagot rotyogtatták és tették üvegbe az asszonyok. Miközben dolgoztak, jókedvűen beszélgettek, ugratták egymást, így inkább közösségi program volt ez, mint munka. Mindenki akkor csatlakozott, amikor ráért, de mindig volt 6-8 nő a lekvárfőző csapatban.

Nem is tartott sokáig, másfél-két óra alatt megfőtt. Nagyjából ugyanennyi idő volt az előkészítés, vagyis a mosás és magozás. Ahogy pedig felcsavargatjuk a tetőket, készen is vagyunk, mert nem dunsztolunk – mesélte Bubrják Lászlóné klubvezető. Sokkal nagyobb kihívás volt abban megegyezni, tulajdonképpen hogyan főzzék a lekvárt.

Mindannyian háziasszonyok vagyunk régóta, így van saját, jól bevált módszerünk. Volt, aki szerint a barackot meg kell hámozni, más szerint nem. Az egyikünk feldarabolja, lecukrozza és állni hagyja a gyümölcsöt, a másik egyből főzi. Szóval mindenki elmondta, ő hogyan készítené el, megnéztük az internetet is, aztán átlagot vontunk – magyarázta a klubvezető. Így például kevesebb cukor került a lekvárba és tartósítóból is ötödére csökkentették az adagot. A végeredménnyel mindenki elégedett volt, ennek ellenére a régi szokásokon nem mindenki hajlandó változtatni. Én maradok a saját receptemnél, úgy főztem idén is otthonra. Zseléfixet használok, így sűrűbb lesz a lekvárom – mondta Szélné Dékány Anikó.

Bár az elkészült lekvárok valóban szépek lettek, volt, aki jobb helyet is talált volna nekik a kamrapolcnál. Azt szeretném kérdezni, ha elmennek az újságírók, átönthetjük ezt az egészet a pálinkafőző üstbe? – kérdezte a művelődési ház egyik munkatársa. Természetesen viccelt, az asszonyok azonban egy pillanatig elgondolkoztak, ezt most komolyan kellene-e venniük.  Végül persze nem lett alkoholos ital a lekvárból, de legalább kitárgyaltuk, vajon milyen minőségű lenne a kész termék, ha csak főzött barack kerülne bele.

Hogy idén főznek-e még lekvárt a helyi asszonyok – mondjuk szilvából – az önkormányzati cég rendezvényeihez, egyelőre még nem tudni. Pár hete azonban hasonló közösségi munkában tettek el 50 kilogramm meggyet a fagyasztókba. A kimagozott gyümölcsöt szintén a kisváros rendezvényein használják fel, vélhetően süteményekben.