2021.09.06. 16:30
A gyűjtemény legidősebb babája már több mint 120 éves, 1895-ből származik – Galéria
Kicsiknek és nagyoknak is érdemes megnézniük a most méltó helyre, a szegvári kastély két termébe került baba- és mackókiállítást. Az ember lánya még felnőttként is legszívesebben magához ölelné a különleges, olykor öreg és félszemű mackókat, a babateremben pedig megsimogatná a porcelánbabák fejét, rendezgetné a ruharedőket, vagy beülne játszani a teázó babák közé.
Antal Péter vezetett bennünket végig a mackó- és a babatermen. Fotó: Kovács Erika
Antal Péter nyugalmazott gyógyszerésszel jártuk körbe a kiállítási teret. Nála többet senki sem tud a kiállított mackókról és a babákról, hiszen ez az öt éve elhunyt felesége szenvedélye, hobbija volt, Antal Péter pedig, ahogyan ő fogalmazott, segédmunkásként segítette a gyűjtemény kialakítását.
Györgyike mackót kért a kísérőgyűrű helyett
– Feleségem, Antal Péterné Remzső Györgyike nagyon sokoldalú, széles látókörű asszony volt. Imádta az irodalmat, a költészetet. Szentesen élt, ott ismerkedtünk meg a gimnáziumban. Fiatalon kerültünk ide, Szegvárra. Sajnos 71 éves korában elhalálozott.
– mondta a férje, akinek végtelenül hiányzik a szerető társa.
Remzső Györgyike előbb gyógyszertári asszisztensként dolgozott, majd kötő kisiparos lett. Aktív társadalmi életet élt, részt vett az iparosbálok szervezésében is, ahová jeleneteket írt, amiket aztán iparostársaival elő is adtak.
– Szinte minden kislány rajong a macikért, babákért, ez nem újdonság. A feleségem viszont olyan 5-6 éves lehetett, amikor az édesanyja divatlapjában meglátott egy kétoldalas fotót, ahol nagyon sok baba volt lefényképezve. Akkor azt mondta, hogy ha majd felnőttkorában kislánya lesz, akkor neki is ilyen sok babát vesz. Amikor eljött az eljegyzésünk ideje, akkor kísérőgyűrű helyett egy nagy mackót kért tőlem, amit természetesen meg is kapott, itt van az a maci is a gyűjteményben – mutatott a felső polcon ülő mackóra Antal Péter, ami végigkísérte az életüket.
Vettek egy félházat a babáknak
– Közben elérkezett a rendszerváltás. A falusi turizmus kezdett erőre kapni. Szegvár a vizek falva a Kurcával, Tiszával, Kóróggyal és az állóvizekkel. Szívesen jönnek messziről is horgászok hozzánk. A feleségem pedig azt mondta, az jó, hogy a férjek jól elvannak a horgászással, de mit csinálnak közben a feleségek és a gyerekek? Így jött az ötlete, hogy csináljunk egy babaházat, egy kis babamúzeumot, amit megtekinthetnek. Vettünk egy 2 szoba konyhás félházat a Szentesi úton. Azt rendeztük be babaháznak. Kerültek bele mackók, babák, akváriumok. Utóbbiak azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az iskolások minél jobban ismerjék meg az élőlényeket. Az akváriumokban, halak és kétéltűek voltak. Még félelmetes dél-amerikai piranhánk is volt. A régi gyűjteményünkben ásványokat, kristályokat is bemutattunk.
A gyűjtemény alapja a családi készlet volt
Györgyike asszony baba- és mackógyűjteményének alapjait a családi készlet, a saját és a gyermekei babái, mackói adták a 2000-es évek elején. Ekkor kezdődött a tudatos gyűjtés.
– Mondanom sem kell, hogy a feleségem gyermekkori ígérete, hogy sok babája lesz a gyermekének, megvalósult. Egy fiunk és egy lányunk született. Sok mackót kaptak, a kislányunk pedig babákat is. Folyamatosan gyarapítottuk a gyűjteményt. Rendszeres résztvevői voltunk a bolhapiacoknak, országos vásároknak, ahol számos gyönyörű, porcelánfejű babához jutottunk hozzá, illetve régi, vagy különleges mackókhoz. Ekkor felmerült az a kérdés, hogy mit is gyűjtsünk? Mindent nem lehet. A babák voltak mindig a fókuszban. Lehet régi babákat, modern babákat gyűjteni. Ebből is, abból is lettek. Elsősorban a porcelánfejű babák mellett tettük le a voksot. A határt a Barbie-knál szabtuk meg, hogy azokat már nem gyűjtjük – mondta Antal Péter.
– Sokan látogatták meg a félházban lévő kiállításunkat is, a gyerekektől az idősekig. Voltak helyből és messzebbről is, akik utána felajánlották a saját babájukat vagy macijukat. Egy idős hölgy például 1-2 hónappal az ittjárta után elhozta nekünk a legkedvesebb, 1933-ból származó kaucsukbabáját, amely kiállításunk fontos darabja.
Antal Péter vezetett bennünket végig a mackó- és a babatermen – Fotók: Kovács Erika
Az Arany Málna Patikában maci a gyógyszerész
Antal Péterrel a maciknál kezdtük a látogatásunkat. Egy bölcső mellett álltunk meg, ahol érintésre még szuszogni is kezdett a babamaci.
Mackóváros lakosai különböző életképekben láthatók, például az Arany Málna Patikában, szatócsboltban, zöldségesboltban, Eleonóra Mézes boltjában. Medve Márton fényképész boltja is a főutcán található, Mackó Marcsi virágboltjával együtt. Az egyik sarokban a macigyerekek az iskolapadban ülnek, átellenben pedig mackómama a konyhában serénykedik. A jegesmedvék külön helyet kaptak. Szerencsére ezen a kiállításon nincsenek kihalófélben.
– Ha eljönne hozzánk, és a padláson is szétnézne, biztosan elcsodálkozna. Tele van például maciüvegszemekkel, amiket a legkülönbözőbb helyekről gyűjtött össze a feleségem, hogy majd kiigazítja a viharvert régi mackók „látását”. Rengeteg javításra szoruló és öltöztetésre váró babánk is van. A feleségem azt tervezte, hogy 19. századi ruhákat készít a babáknak. Sajnos erre már nem kerülhetett sor.
Faragott bútorok között élnek a babák
Átsétáltunk a kastély másik termébe, a babaszobába. De már a kastély bejáratánál lévő vitrinekben is különböző stílusú babák gyönyörködtetik a szemet. Kis, kézzel faragott bútorok között laknak. Az ember ebben a csodavilágban hajlamos még abban is bízni, hogy éjjelenként egy varázsütésre életre kelnek, mint a mesékben…
– A legöregebb baba már több mint 100 éves, 1895-ből származik. A porcelánfejű babák a 19. század végéről, 20. század elejéről származnak. Sok babánk van, amely idősebb, mint egy ember átlagéletkora
– mutatott körbe a gyönyörű, loknis hajú, hosszú ruhás babákon, amelyek egykori kis tulajdonosaikat is túlélték.
A fiúbabákhoz nehéz hozzájutni
A 21. században készült babák is láthatók a kiállításon. A kezüket megfogva már olyan a tapintásuk, mintha emberi kezet fognánk.
A vitrinekben népviseletes és nemzetközi babák láthatók, sok párban, lányok és fiúk. Antal Péter elmondta, a fiúbabákhoz nagyon nehéz volt hozzájutni. Az egyik polcon egy apácababa tart énekkari próbát a kis kórusának. Egy régi bőröndben karakterbabák mosolyognak, sírnak, nyelvet öltögetnek, grimaszolnak, az egyiknek pedig éppen elcsöppen az orra. Természetesen a mesék sem maradhatnak ki. Itt van Hófehérke, Jancsi és Juliska, de még a gonosz boszorka is. A kis asztalnál éppen babazsúr zajlik.
A feleségének is biztosan tetszene
A kiállítás a Szentesi úti félházból a kastély hátsó részébe került sok évvel ezelőtt. Most viszont a kastély üzemeltetője, a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság átadott két termet az önkormányzatnak, ahol berendezték a baba- és mackókiállítást. Augusztus 20-án adták át a nagyközönségnek.
– Feleségemmel életünk jelentős része a gyűjtéshez kapcsolódott. Ha kirándultunk, akkor is a fél szemünk a piacokon, játékboltokon volt, hátha találunk valamilyen kincset. És szinte mindig találtunk. Ha a feleségem onnan fentről most lát bennünket, akkor biztosan nagyon tetszik neki az új helyszínen berendezett kiállítás, és büszkén szemléli a kis kedvenceit, védenceit.
