Szeresd, amit csinálsz, mert akkor téged is szeretnek – Fotók

– Kit menedzser vagy szerelésfelelős?

– Inkább az első. Ennek a pozíciónak most már ez a titulusa.

– Hogyan lett csak kit menedzser?

– Nem rögtön itt kezdődött az igazi pályafutásom. 1997-ben Budapestre kerültem az MTK-hoz, ahol elvégeztem a masszőri tanfolyamot, és így kerültem 1998-ban az utánpótlás-válogatottakhoz, ahol masszőrként és szerelésfelelősként is dolgoztam több kollégámmal együtt. Majd 2013-ban megkeresett Egervári Sándor, az akkori szövetségi kapitány, hogy le­­gyek a felnőttek szerelésfelelőse, és mivel volt már ilyen irányú ta­pasztalatom, boldogan igent mondtam a felkérésre.

– Mi a jó kit menedzser titka?

– Egy a lényeg: szeresd, amit csinálsz, és ne munkaként fogd fel, így a játékos is melletted áll. Ha kell, és hívnak, akkor éjfélkor is mosolyogva menj segíteni, és így mondd: jó, rendben, mindjárt hozom, amit kérsz. Amikor bemegyek az edzőtáborba, mindenkivel azonnal beszélek, megkérdezem, miben van hiányuk, mire van szükségük. Ezzel leszek képben. Este összerakom a készletet, és másnap reggelre, az első edzésre össze van készítve minden, amit kértek. Falun, Jászjákóhalmán nőttem fel, pontosan tudom, mi az a „nincs” és mi az a „van”.

– Hogyan néz ki egy nap a telki ed­zőtáborban az ön szemével?

– Beérkeznek a játékosok, leadják a kéréseiket, én pedig előteremtem, amit kell. Azért egy-két nappal korábban már telefonálgatok, lesz-e új játékos, mert akkor a rá vonatkozó dolgokat is lekérem a raktárból, a külső helyekről. Az edzések előtt jönnek a játékosok, méretre el vannak készítve a szerelések, zoknik, sportszárak, nadrágok, mezek, kabátok, szájmaszkok. Az edzés után, még a vacsora előtt visszahozzák a szerelést, él a kapcsolat a mosodával, ahonnan jönnek, majd másnap reggelre megint tiszta minden.

– Volt-e valamilyen különleges kérés, extra, amit teljesíteni kellett?

– Ami a labdarúgáson belül ké­­rés felmerül, azt mindig tudtam teljesíteni, bármiről is legyen szó.

– Milyen most a hangulat a válogatottnál?

– A közösség nagyon jó, 10-12 játékos társasjátékozik egyszerre, tisztelik egymást a labdarúgók, és ez a lényege a futballnak. Régen kihalásos alapon működött a kerettagság, most meg mindenki válogatott akar lenni. És ez a jó. Egykor azt mondták, játssz pár NB I.-es meccset, és utána menj külföldre. Most viszont inkább az a jó, ha előbb kikerülnek a fiatalok, mert megszokják a napi gyűrődést, és hazaérkezve tapasztaltabbak lesznek. Külföldön nincs senki kiszolgálva, magának kell kiharcolni a tiszteletet, magára van hagyva. Ha beáll, gyors és agresszív lesz, akkor játszik. Jól játszik? Beteszik. Ha nem, nem játszik.

– Hatalmas ereklyegyűjteménye van a csömöri otthonában, melyik a legértékesebb?

– A 2016-os Európa-bajnokság készlete. Minden játékostól kaptam egy-egy mezt aláírva, ahogy a 2021-es Eb után is, csak annak még nincs meg a helye, mert kinőttem a szobát. Ha valaki, akkor én biztos ismerek mindenkit: találkoztam az összes olyan játékossal, aki 15 éves korától megfordult a válogatottakban. Mindről tudnék egy-egy könyvet írni.

– Van olyan dolog, amelyre még vágyik?

– A katari vb-re kijutás egy nagy álmom. Egységben és hozzáállásban jók vagyunk, hogy ebből mi jön ki, nem tudom.

– Milyen a kapcsolata Szegeddel?

– A barátok, az ismerősök révén rendszeres. Kőhalmi Pistával, Kántor Ferivel, Talpai Jánossal, Bajusz Janival, Himer Pistával gyakran beszélek, vagy találkozom. Ondrik Istvánnal Füzesgyarmaton dolgoztam együtt, őt keresték Szegedről, majd általa kerültem Szegedre 1983-ban. Ekkortól éltem ott 1997 nyaráig.

– A futballpályafutásában mire a legbüszkébb?

– 19 csapatnál játszottam, ezt nem szívesen teszem ki az ablakba. De arra büszke vagyok, és van róla keretbe foglalt emlék is, hogy az egyetlen NB I.-es meccsemen a Békéscsabával játszottunk Újpesten 1975. november 29-én, és csak 2–1-re kaptunk ki. Többek között Bene Ferenc, Dunai Antal, Juhász Péter, Tóth András, Fekete László volt az ellenfélnél, én pedig vidéki srácként odakerülve játszhattam ellenük.

– Meddig lehet Hegyesi László a magyar válogatott kit menedzsere?

– Ez nem azon múlik, én mit akarok. Ameddig szükség van rám, csinálom. Marco Rossi a nyolcadik kapitány, akivel együtt dolgozhatok, mindenkivel megtaláltam a közös hangot, és ugyan a nyelvét nem beszélem, de vele is megértjük egymást. Gödöllőre is eljárok hetente masszírozni, azaz a sport minden szinten megvan. Ami tőlem telhető, azt a magyar labdarúgásba beletettem. Jó hely­­re kerültem, jó helyen vagyok.