„Nézd, hogy megy ez a kis paraszt!” – Fotók

– Hódmezővásárhelyen, a Tuhutum utcában nőttem fel, ebben a házban, ahol most az autószerelő műhelyem is van. Édesanyám a Mérleggyárban dolgozott, édesapám pedig gépkocsivezető volt az állami gazdaságban. Boldog gyerekkorom volt. A környékben sok gyerek lakott, akikkel jó­­kat játszottunk. Ehhez nem kellett sok minden. Ha találtunk egy rossz bicikliabroncsot, mi abból már karikát készítettünk, és azt hajtottuk. Szóval soha nem unatkoztunk. Imádtunk bújócskázni is, sokszor a tőlünk 100 méterre található zsidó temetőben esteledett ránk. Keresztapám, Técsy Sándor, neves hódmezővásárhelyi motokrosszbajnok révén ismerkedtem meg a technikai sportokkal. Először a motorozással. Ekkor még csak 7 éves voltam. A „nagyok”, akikre mindenki felnézett, nem messze tőlünk hajtottak ki a töltésoldalba edzeni a motorral. Én biciklivel tekertem utánuk. Nagyon tetszett nekem ez a dolog. Édesapám, látva ezt, vett az állami gazdaságban 300 forintért egy magyar gyártmányú Bervát. Így kezdődött a szerelem… – idézte fel Nagy Sándor, vagyis Paraszt.

Paraszt és Brümmbrümm

De honnan is jött ez a nem mindennapi becenév?

– A töltésoldalban motoroztam. Técsy Sándor ott állt, figyelt, és azt mondta, „Nézd, hogy megy ez a kis paraszt!” Ez azután már rajtam maradt. Bár olyan is akad, aki Brümmbrümmnek hív...

Paraszt megszerezte a benzint is a motorhoz, nem is akárhogyan. Nevetve mesélte el.

– Apukám egy Zillel járt. Ennek a tankjából vételeztem nagy titokban az üzemanyagot. Nem vette észre, vagy lehet, hogy csak szemet hunyt felette. Tízéves korom körül már egy Danuviát hajtottam. A szereltetést is egyedi módon oldattam meg. Amit otthon találtam, például egy slagot, vagy egy szál kolbászt, azt adtam fizetségül a szerelőnek. Baj lett volna, ha a szüleim ezt is megtudják! A környéken időközben kialakult egy kis motoros bázis, amiből ketten is kinőttünk, Kerekes László és én. 1974-ben kerültem be az igazi motokrosszvilágba. Az első évben már országos második helyezést értem el – mutatta az első sikert tanúsító kupát. A juniorok közül átkerült a felnőtt korosztályba, ahol szintén megállta a helyét. Ott az első évében a 4. helyen zárta a bajnokságot.

Hárman mentek át rajta

– 1977-ben behívtak katonának, és bekerültem a budapesti Honvédba. Csehszlovákiában volt egy versenyünk. Összeakadtunk egy orosszal, és elestünk. Hárman is átmentek rajtunk motorral. A hátamról teljesen leégett a bőr, a gerincem megroppant. De járhattam volna rosszabbul is! – emlékezett vissza.

Paraszt ekkor váltott motorról Ladakrosszra. 1978-ban, jó 100 indulóból megnyerte a bajnokságot. Így történt ez a következő esztendőben is. Úgy érezte, már nincs hová fejlődnie…

– 1979-ben itt, Hódmezővásárhelyen, a Kutasi úton rendeztek egy versenyt, ahol beültem a szegedi Darázs Tóni versenyautójába. Akkor azt mondtam, az autókrossz lesz a következő sportágam.

A makói Haluszka Ádámtól vet­­tem meg egy általa készített versenyautót, amit a saját szám íze szerint alakítottam át. Az első évben majdnem megnyertem a bajnokságot. Az utolsó futamon két kör volt még hátra, és szétment a sebváltóm. 1981-ben azonban már én lettem a bajnok. Sorba jöttek az eredmények. Ladával kezdtem, majd a végén Porschéval is versenyeztem – sorolta Paraszt, hogyan változott alatta a „technika”. Utóbbi autót, az összkerék-meghajtású Porschét 1989-ben Hollandiában építette egy barátjával. A váz egy hét alatt készült el. Abban az évben, azzal az autóval bajnokságot is nyert. Mellette az Opel Astra Kupán, az aszfalton is jó eredményeket ért el, benne volt az első háromban.

Ő volt a legsikeresebb

Nagy Sándor 1981 és 1993 között összesen 10+5 autókrossz országos bajnoki címet szerzett, a tíz géposztály elsőség mellé még 5 abszolút bajnoki címet is. Az Európa-bajnokság történetében legeredményesebb magyar versenyzőként pedig 1985-ben az összesített 6. helyen végzett.

Az autókrossz után Paraszt a ralikrossz világában is sikereket ért el, bajnokságokat nyert.

A vásárhelyi sportoló életébe újabb szerelem érkezett, a gyorsasági roncsderbi, amit a ralikrossz mellett több mint tíz évig űzött.

– Szombatonként ralira, vasárnaponként roncsderbire mentem. Tulajdonképpen öt éve hagytam abba a versenyzést, vagyis 61 éves koromban. Azért fejeztem be, mert a feleségem azt mondta, most már nem hajlandó több kupáról törölgetni a port. A viccet félretéve, ez a sport nagyon sok barátot hozott nekem Magyarországon és külföldön is, de rengeteg áldozatot is kívánt. A technikai sportok különböző ágában összesen 22 országos bajnoki címet szereztem. Kétszer kaptam meg, 1986-ban és 1987-ben az Autósport Év Sportolója címet. 1600 köbcenti alatti kategóriában Európa-bajnok lettem, nagy kategóriában, összesítettben pedig Európa-bajnoki hatodik. Végezhettem volna előrébb is, de nem jutottam el minden versenyre, például Portugáliába, ami nagyon messzire van. Volt olyan hétvégém, hogy egyedül indultam el csütörtökön Franciaországba, én vezettem a buszt. Szombaton 13 órára értem a verseny helyszínére. Átültem a versenyautómba, és a 100 versenyző közül megfutottam a 3. legjobb időt, másnap pedig 2. lettem, pedig elsőként is célba gurulhattam volna, de elengedtem a hazai versenyzőt. A franciák ujjongtak, nagyon örültek a versenyzőjük sikerének. Ez engem is boldoggá tett – mesélte Paraszt.

4 anyától 5 gyerek

Nem volt ez olyan könnyű élet. Nagy Sándor hétköznap dolgozott az autószerelő műhelyében, ami 2022 tavaszán már 40 éves lesz, zárás után pedig a versenyautóján dolgozott. Hétvégén versenyekre járt, és akkor még nem is beszéltünk a legfontosabbról, a családról. Az autóversenyző ugyanis 5 gyermekes családapa. Az 5 gyermeke 4 anyától született. A legidősebb 42, a legkisebb pedig 21. Már négy unokának is örülhet.

– Visszagondolva valahogy ré­­gen tényleg minden más volt. Mintha több szabadideje lett volna az embereknek, mint napjainkban. A versenyzéshez is sokkal több baráti segítséget kaptunk, gondolok itt akár egy esztergálásra, javításra, bütykölésre, amit ma már csak pénzért lehetne megvenni. Ma már az autósport is nagyrészt a pénzről szól. De azért ma is elengedhetetlen a tehetség, a kitartás, az improvizálókészség, a logikus gondolkodás. Ma is lehetne hozni ezeket az eredményeket, amiket elértem, de ez már teljesen más világ – mondta a sportember.

A közúton nem siet

Nagy Sándor beszélt arról is, hogy rengeteg élménnyel gazdagodott a hosszú, több évtizedes sportpályafutása alatt.

– Azt soha nem lehet elfelejteni, amikor a magyar himnuszt az én tiszteletemre játsszák. Ha ránézek a kupákra, mindről sok-sok történet jut eszembe. Ha már nem is versenyzek, azért nem szakadtam el a pályától. Három hete például Dömsödön jártam egy autókrossz­versenyen, az egyik versenyzőt irányítottam. Ahogy mondják, összefújta a szemetet a szél, mert ott volt egy 88, egy 78 éves sportbarátom és én, a magam 66 évével. Öröm volt, hogy még láthatjuk egymást. Sőt, a közönség is örült nekünk, öreg rókáknak, mert felismertek bennünket.

Nagy Sándor most egy automata váltós, 3000 köbcentis mo­torral felszerelt Renault-val jár. Bár az autóversenyzésről szólt az élete, a közúton nincs rohanás. Ha második otthonába, a mindszenti úszóházába tart, szép kényelmesen, 60-80-as tempóval halad.

– Mindenki megelőz, én meg lehúzódom az út szélére, hadd menjen, aki sietni akar. Nekem már megvolt a gyorsaság – mutatott körbe a kupáin.