Az okostelefonok válnak lassan az otthonunkká, de okoz-e ez valamit?

Az okostelefonunk vált az otthonunkká a University College London antropológusai szerint. „Emberi csigaként otthonunkat a zsebünkben hordjuk”, és hajlamosak vagyunk az eszköz miatt elhanyagolni barátainkat és családunkat – olvasható a The Guardian által szemlézett tanulmányban.

A közelség halála

A UCL antropológusainak csoportja több mint egy éven át dokumentálta Írországtól Kamerunig a világ kilenc országában az okostelefon-használatot, és arra jutott, hogy az emberek ugyanúgy éreznek az eszköz iránt, mint ahogyan otthonuk iránt.

– Az okostelefon már nem egy eszköz, amelyet használunk, hanem olyan, mint egy hely, ahol élünk. Ennek hátulütője az emberi kapcsolatok számára az, hogy bármikor, legyen az egy együtt töltött étkezés, egy találkozás vagy közös program, a velünk lévő személy egyszerűen csak eltűnhet, vagyis hazamehet az okostelefonjához

– fogalmazott a kutatást vezető Daniel Miller.

Ez a viselkedés és az általa okozott frusztráció, csalódottság vagy éppen sértettség az, amit a közelség halálának nevezünk. Megtanulunk együtt élni azzal a veszéllyel, hogy még ha fizikailag együtt is vagyunk, társas szempontból, érzelmileg egyedül lehetünk – mondta a szakértő.

Az otthon konkurense az okostelefon

A tudósok vizsgálatukban más kutatásokkal ellentétben az idősebb felnőttekre összpontosítottak, „akik sem fiatalnak, sem idősnek nem tartják magukat”. Az okostelefon lehet – talán a munkahely mellett – a konkrét otthon egyetlen konkurense, melyben időt töltünk ébren.

Kiemelik a kutatók azonban azt is, hogy az okostelefon nyújtotta „otthon” messze nem a pihenés színteréül szolgál, mivel állandóan megszakíthatja a munkahelyi kommunikáció vagy valamilyen közösségi média.

A megfigyelések szerint az okostelefon csökkenti a valódi otthon elsődleges menedékként betöltött funkcióját. Az alkalmazottaktól sok helyen elvárják, hogy a munkahely elhagyása, a munka befejezése után is elérhetők maradjanak. Egy gyerek, akit társai piszkálnak, zaklatnak, ma már kevés nyugalmat találhat – ha találhat – otthonába hazatérve.

Kismértékű változások

Nincs bizonyíték arra, hogy erősödött a kapcsolat a fiatalok digitálistechnológia-használata és a mentális egészségi problémák között az elmúlt évtizedekben – derült ki egy több mint 430 ezer, 10 és 15 éves kor közötti tinédzser bevonásával készített tanulmányból.

Az Oxfordi Egyetemhez tartozó Oxfordi Internetintézet szakemberei a tévénézés, a közösségi média és a különböző digitális eszközök használata, valamint a depresszió, az öngyilkosságra való hajlam és a magatartásbeli problémák közötti kapcsolatokban bekövetkezett változásokat vizsgálták az elmúlt 30 évre visszamenőleg – adta hírül a BBC News.

Az eredmények azt mutatták, hogy 1991 és 2019 között kissé csökkent az összefüggés a depresszió, valamint a közösségimédia-használat és a tévénézés között, ugyanakkor valamelyest erősödött a kapcsolat a közösségimédia-használat és az érzelmi problémák között. A megfigyelt változások azonban kismértékűek voltak.

A szakemberek szerint a vizsgált adatok nem támasztják alá azt a feltételezést, hogy a jelenleg legaggasztóbbnak vélt technológiák – mint az okostelefonok – idővel még ártalmasabbá válnak. Egy idén januárban megjelent hasonló tanulmány eredményei viszont összefüggést sugalltak a nagymértékű közösségimédia-használat és a tinédzserek negatív önbecsülése és jólléte között.

A fiatalok mentális egészségét befolyásoló tényezők közé tartozik a koronavírus-járvány is, így hivatalosan nem minden negatív változást a túlzott digitális jelenlét okoz, bár ez nem azt jelenti, hogy nincsenek annak is káros hatásai.

Sokat tehetünk alvásminőségünkért, ha lefekvés előtt már nem a telefonunkat nézzük, valamint családi kapcsolataink is jobb minőségűek lehetnek, ha a közös vacsora mellett nem a telefonon böngészünk.