Kísérteties hely Szegeden: tizenkét embert égettek el elevenen

Szeged városa az 1719-es szabadalomlevél alapján polgárai felett bíráskodhatott. A városi törvényszék akár halálos ítéletet is hozhatott. Hozott is, nem is egyet. Az egyik városi bitó a szabadkai kapunál, a mai Dugonics térnél állhatott. A másik feltehetőleg az Anna-kút környékén, az akkori Budai kapunál – mondja Mihály Illés, a Szeged és Térsége Turisztikai Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatójával, a Máglya sorhoz mentünk.
A sor nevében őrzi még a szegedi boszorkányperek emlékét. Egyenesen a Boszorkány-sziget felé vezet, ahol a máglyák állhattak egykor Szegeden. A város az 1700-as évek elején arról vált nevezetessé, hogy a korabeli boszorkányperek jelentős részét, mintegy felét itt folytatták le. A barbár gyakorlatnak végül maga Mária Terézia vetett véget, aki egyúttal a boszorkányperek anyagait is titkosíttatta 100 évre.

Dankó Pista nótája:
Még azt mondják, nincs Szegeden boszorkány,
Pedig, annyi mint a réten a fűszál,
Engemet is megrontott egy boszorkány:
Egy szegedi kökényszemű barna lány.
Vigyázz, pajtás, jól vigyázz a szívedre,
Ne menj, ne menj a Boszorkány-szigetre!
Odajár a szegedi lány valahány,
Ott ragad rá a boszorkány tudomány.

– A boszorkánypereket és a kivégzéseket a város akkori vezetői gerjesztették – mondja Mihály Illés. – Nagyon aszályos évek jöttek ugyanis, és éhínség pusztított, járványok tizedelték Szeged városának lakosságát. Az emberek egyre nyugtalanabbak lettek, egyre feszültebb volt a légkör a városfalak között, azért a város vezetői azt mondták: a bűnösök közöttetek vannak! A boszorkányhisztériát azért gerjesztették, hogy a tömegek figyelmét elvonják, és reményt adjanak arra, hogy jobbra fordul a város sorsa. Azt kommunikálták, hogy a nép között bujkáló boszorkányok eladták az esőt a töröknek.

Akire aztán ráfogták, hogy boszorkány, az biztosan halál fia volt. A vallatások hatására előbb-utóbb mindenki elismerte, hogy bűnös – meséli Mihály Illés, akitől megtudjuk, milyen egyszerű és logikus módszerekkel lehetett megállapítani, hogy valaki boszorkány. A vízpróbáról már sokat hallottunk. A gyanúsítottak kezét-lábát összekötötték, és vízbe eresztették őket. Aki megfulladt, az boszorkány volt, de ennek ellenére mágyára tették, hogy lelkét a tisztítótűz megmentse az örökkévalóságnak. Ezt a próbát ugyanarra a tévhitre alapozták, mint a mérlegelést, amelyen ismét csak meg lehetett buktatni a boszorkányokat. Ha valaki túl könnyű volt, az is máglyára kerülhetett. Úgy hitték ugyanis, hogy a boszorkányoknak üreges a csontja, ezért könnyebbek, mint az átlagos ember, és így képesek repülni.

– A leghíresebb szegedi boszorkánypernek 18 áldozata volt. Közülük 12 embert egyszerre égettek el a Boszorkány-szigeten. Természetesen élve, hiszen úgy hitték, a lángok megtisztítják a lelküket. A per előzménye a makói asszonyok érkezése volt, akiket már Makóról is boszorkányság vádjával üldöztek el. Az őslakosság és a betelepültek között pedig eleve nagy volt a feszültség, amelyre aszály pedig csak rátett erre egy lapáttal. Ezek az asszonyok kerültek kapcsolatba Kovács Pál koldusbíróval, aki miután elfogták, elindította a lavinát – meséli Mihály Illés.

Koldusbíró

A koldusbíró nem valódi tisztség volt, inkább csak a városi koldusok feje, vezetője. Elismert vezető, aki meghatározhatta, ki és hol koldulhat Szegeden.

– A koldusbíró vallomása és a többiek kínvallatása után 18 ember keveredett bele a perbe. A vízpróbát a korabeli feljegyzések szerint 3 asszony nem állta ki, ők megfulladtak, többen pedig öngyilkosok lettek a fogdában. A per legfőbb vádlottja a 82 éves Rózsa Dániel volt főbíró volt, de annak felesége, kocsisa és egykori hajdúja is a vádlottak listájára került. Volt köztük egy fiatalasszony, Véghné Koncz Sára, aki éppen áldott állapotban volt, amikor ki akarták végezni, ezért ő életben maradhatott. Legalábbis addig, amíg meg nem szülte gyermekét, utána őt is máglyán égették el – tudunk meg újabb részleteket idegenvezetőnktől.

Ezt a listát böngészve egyébként feltűnik, hogy, miután a nevek mellett a foglalkozást is jelölik, feltűnően sok a koldus és a szegény a névsorban, de a perbe fogottak között van négy bába is.

– A bábák nagyon nagy veszélyben voltak – meséli Mihály Illés, hiszen a születésnél segédkeztek, így bármi „csoda" vagy váratlan tragédia történt, megrontással, boszorkánysággal vádolhatták őket. Gondoljunk csak bele! Születik egy gyerek, amely teljesen egészségesnek tűnik, de valamilyen oknál fogva meghal. Ezt azonnal a bábra kenik. De fordítva is veszélyes lehetett a helyzet, hiszen ha egy gyenge gyerek valahogyan mégis életben maradt, akkor is boszorkányságot sejtettek a háttérben. És ki volt a gyermek közelében az anyján kívül? A bába – foglalja össze az egyik legrizikósabb állás csapdáit Mihály Illés.

Még egy érdekességet tartogat az 1728-ban kivégzettek listája. A tizenkettedik név: Dugonicsné Barak Margit, aki a dokumentumok szerint 55 éves szegedi lakos, és foglakozása „szegény".
– Ez az asszony nem más, mint Dugonics András dédanyja. Dugonics ugyan soha nem írt erről a történetről, de határozottan állítható, hogy ez a kivégzett nő az ő dédanyja volt – mutat rá egy újabb érdekességre Mihály Illés.