Lányi Lala a szívében mindig hódvezővásárhelyi maradt

Lányi Lala, a 25 éves Kozmix alapítója Hódmezővásárhelyen nőtt fel. Az már gyerekkorában eldőlt, hogy a zene lesz az élete, hiszen több irányból is erős impulzusokat kapott.

Lányi Lajos, vagyis ahogy mindenki ismeri, Lányi Lala 1974-ben született Hódmezővásárhelyen.

Gyorsan kellett felnőnie

– Nagyon boldog gyermekkorom volt. Minden olyan élmény megadatott, amire szüksége lehet egy felcseperedő embernek. Szerető családot, inspiráló környezetet kaptam. Bár városban éltem, mégis közel voltam a természethez is, hiszen a házunk egy erdő közelében állt – mesélte Lányi Lala.

– Szüleim megmutatták a világ sokszínűségét. Sajnos édesapám korai halála miatt gyorsan fel kellett nőnöm. Nem voltam még 18 éves sem, amikor elveszítettük. Lányi Lala a Liszt Ferenc Általános Iskolában tanult, ahol időközben édesapja lett az igazgató.

– Ez kicsit bonyolította az is­kolai helyzetemet, hiszen az igazgató fiaként nem hozhattam szé­­gyent édesapámra, tehát voltak ki nem mondott elvárások és megfelelések is. Volt azonban egy számomra aranyos előnye is, hogy a szünetben akár be is kopoghattam édesapámhoz, hogy kérjek 5 forintot büfére.

A karénektől a hangszeres zenéig

Hogy a zene lesz az élete, az már egészen korán eldőlt.

– Két irányból oltották belém a zene szeretetét. Édesapám, Lányi Lajos, nemcsak a Liszt Ferenc is­kola igazgatója volt, hanem alapítója és másodkarnagya a Városi Vegyeskarnak. Zenei általános is­kolába jártam és zeneiskolába is.

A karénektől a hangszeres zenéig belekóstolhattam a komolyzene több válfajába. Többször nyertünk egy barátommal például Kodály bicínium énekversenyt. Klarinétozni és zongorázni is tanultam, de a könnyűzene is a mindennapjaim része volt otthon is, hiszen édesapám a zenekarával hétvégente bálokban zenélt. Így a komoly- és a könnyűzene szeretete egymás mellett növekedett bennem, és elvezetett ahhoz a ponthoz, amikor el kellett döntenem, hogy merre indulok el. Kezdtem kicsit „átírni”, másképp játszani a komolyzenei darabokat. Berei Er­­zsébet, a zongoratanárnőm vic­­cesen felvetette, hogy talán alakítanom kellene egy zenekart, hogy ott éljem ki a kreativitásom, ne a komolyzenei darabok átírásában. Édesapám és a zenetanáraim nemcsak beszéltek róla, de komolyan is gondolták, hogy a fiatalokat zeneértő és zeneszerető emberekké nevelik. Nem határozták meg, hogy milyen zenét szeressünk. A hangsúly azon volt, hogy széles ismereteink legyenek, és bármit is választunk, azt csináljuk színvonalasan. Megtanítottak mindent, amire szükségünk volt, utána hagytak bennünket szabadon szárnyalni – mondta a zenész.

A Gold és a New Times után jött a Kozmix

Lányi Lala két zenekarban játszott a Kozmix előtt.

– Az első a Gold volt, aminek a szintetizátorosa lettem. Szomorú apropó, hogy az együttes vezetője sajnos néhány nappal ezelőtt elhunyt.

Viccesen mindig azt mondtuk, hogy dél-alföldi rock and rollt játszunk. A műfajunk egyébként behatárolhatatlan popzene volt. Utána a saját utamra léptem, és megalakítottam az első saját zenekaromat, a New Times nevű formációt. Ott már Depeche Mode hangulatú elektronikus ze­­nei vi­lágot építettünk, ami azóta is a szívem csücske. Megjelent két nagylemezünk is. 1995-ben jött a Kozmix, ami sokkal könnyedebb irányba mozdított el. Azon ritka zenekar vagyunk, amely ma is, tehát a 26. évében aktív és eredeti felállásban működik. Társam Horváth „Hozsó” Zsolt, akit még az 5let zenekar tagjaként ismertem meg a zánkai PopPiacon kb. 28 éve.

A Kozmix volt Magyarország első olyan együttese, amely a happy hardcore és rave zenei irányvonalat képviselte. Korábban emiatt a magyar Scooternek is hívták őket, de dalaik által és összetéveszthetetlen eredetiségüknek köszönhetően hamar megszabadultak ettől a sztereotípiától.

Készül a tizedik album

A Kozmixnak 9 albuma jelent meg, a legutóbbi 5 éve. Most dolgoznak a tizediken. Számos szakmai és közönségdíjat is magáénak tudhat a zenekar.

A 20 éves jubileumot hatalmas koncerttel ünnepelték a Budapest Sportarénában. Most voltak 25 évesek, de a vírus meggátolta a negyedszázados bulit. Tavaly március 7-ig évente több mint száz koncertjük volt, azóta, zenésztársaikhoz hasonlóan ők is zárt ajtók mögött gyakorolják a hivatásukat. Erről így írt a Facebook-oldalán: „Elmondani sem könnyű, hogy milyen érzés egy ilyen mértékű változás, korlátozás az olyan emberek számára, mint én, akik gyermekkoruk óta élik álmaikat a zenével és az emberekkel való összekapcsolódásban. Nem jó ér­­zés látni, hogy ez az egységet szétszakító jelen állapot lassan nemcsak egymástól, de talán egy picit még önmagunktól is eltávolít. Az én terápiám egyik eleme a cél nélküli örömzene, amikor teljesen mindegy, hogy milyen dalok vagy zenék születnek, csupán csak ha­gyom, hogy ami jön, az »öntudatlan módon« áramoljon rajtam keresztül, a zene – mint egyfajta játék – puszta öröméért. Ezzel együtt mégis azt érzem, hogy nincs, ami pótolja azt az élményt, amikor sok-sok ember együtt re­­zeg a zenével, énekel, táncol, és ezáltal kapcsolódik össze. Nem meglepő, hiszen együtt többen és többek vagyunk...”

Évi 100 koncert

– A naptárunkba most is be van írva előre legalább 50-60 koncert, aminek valószínűleg a fele sem valósul meg idén. Abban reménykedünk, hogy egyszer majd csak utolérjük magunkat.

Lányi Lala a zene mellett a ta­­nulást is fontosnak tartja. Londonban elvégzett egy nemzetközi zeneszerkesztő-szoftveroktatói tanfolyamot. Első diplomáját a Bu­­dapesti Kommunikációs Főiskolán szerezte, jelenleg pedig jo­­got hallgat. Azt mondta, nagy valószínűséggel nem lesz ügyvéd, de a jogi karon szerzett ismereteket jól hasznosítja majd az üzleti életben. Merthogy a zene mellett több lábon is áll.

– Rengeteg mindennel foglalkoztam már az életemben sikerrel, a multi level marketingtől a stúdiómunkákon át, még fagylaltosbódém és cukrászdám is volt. Vállalkozásaim az adott piaci vi­­szonyokhoz igazodtak, próbálok rugalmas maradni. Közel kerültem a filmezéshez, a rádiózáshoz is. A zene egyenes pálya, minden más pedig kanyargós, de minden okkal történik, ad valamit, tanulok belőle, és valahol összeérik egy nagy egésszé.

Egyedül nevelte fel a fiát

A zenész 1 éves korától egyedülálló szülőként nevelte kisfiát, aki hamarosan 15 éves lesz. Hozzátette, hogy a családra mindig számíthatott, és a gyermekének nagyon jó kapcsolata van az édesanyjával is, a Jóban-rosszban cí­­mű sorozatból is ismert Kondákor Zsófival.

– Izgalmas szakaszba ért az életünk, Benedek most nyolcadikos, vagyis továbbtanulás előtt áll.

A jelentkezését már beadtuk. Be kell valljam, mindig megmosolyogtam, amikor valaki a kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond dilemmával hozakodott elő. Már ezt is megértettem. Születését követően azért aggódtam Benedekért, mert nagyon korai baba volt. Számos akadály van már mögöttünk, amit férfiasan le kellett küzdenünk. Most viszont még jobban aggódom, persze jó értelemben, hogy hogyan alakul majd a felnőtt élete. A mai világban a szülőknek biztos iránytűt kell mutatniuk a gyermekeiknek. De apának lenni mindezek ellenére is csodálatos dolog. Beni a stú­­dió­ban sokat „találkozott” a zenével, egy ideig dobolt is, de úgy tűnik, belőle nem lesz zenész. Ő is a saját útját járja majd, mint annak idején én. Az ő iránya valószínűleg a másik énemhez közelít, inkább a kommunikáció, az információtechnológia és általában a számítástechnika felé húz.

Lányi Lala a munkája miatt ritkán jut haza Vásárhelyre.

Több időt töltene otthon

– Ettől függetlenül sűrűn eszembe jut a szülővárosom. Sokszor tör rám a vágy, hogy bejárjam azokat az utcákat, ahol gyerekeskedtem.

Az is megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha esetleg hazaköltöznék. Ennek azonban részakadályai vannak, hiszen a kisfiam Bu­­dapesten jár iskolába, engem is ideköt a munkám, de arról nem teszek le, hogy több időt töltsek otthon. Édesanyám és az egyik nővérem is ott él. Mindig jó érzéssel megyek haza. Ha valójában nem is vagyok ott, de a szívemben soha el nem szakadok Hódmezővásárhelytől.