Orbán Viktor: a magyar kultúra nélkül nem lehet élni

A kormányfő kiemelte: ha gyökeret eresztünk a kultúrában, belőle táplálkozunk, belőle merítjük az ihletet, engedjük kibontakozni, akkor

„nemcsak megmaradunk, hanem visszaszerezzük, sőt gyarapítani fogjuk mindazt, amit az előttünk járók ránk hagytak”.

Orbán Viktor kifejtette: a nekünk rendelt cél felé futni sokféle módon lehet; vannak akik először hátranéznek, hogy aztán higgadtan, a biztos tudás birtokában előrenézhessenek, és Fekete György ilyen volt. Felidézte: neki fiatalon elege volt az évtizedes helyben járásból, „menni akartunk, törni az utat előre”.

De amikor a nagy rohanásban elbizonytalanodott a horizont, hátranézett, hogy lássa, honnan jönnek, merre érdemes előremenni. Ekkor találkozott a tekintete Fekete Györgyével. És ugyan nem lett belőle azonnal szövetség vagy barátság, de az idő nagy segítő lehet, ha vissza nem térő alkalomként látjuk a cselekvésre – fogalmazott. Közölte: ők ketten „egy nagy mű megvalósulása felé vezető úton találkoztak”.

Tudták, a magyar kultúra megbízhatóan működő, nagy formátumú, a magyar művésztársadalomnak biztos szellemi hajlékot adó intézmények nélkül nem tudja kibontakoztatni kivételes erejét, ezért az MMA-nak köztestületnek kellett lennie – mondta. Hozzátette: mivel lett kétharmad, belefoglalták az alaptörvénybe is.

A miniszterelnök közölte: Fekete György nemzedékének több tagja gyilkos indulatokkal szövetkezett a múltat végképp eltörölni, de ő azok közé tartozott, akik fáradhatatlanul gyűjtötték és őrizték a magyar nemzeti kultúra évezredes értékeit, mert ez teremti meg a túlélés képességét, és ez a magyarokhoz méltó pozíció, amikor „más nemzetek kultúrájával találkozva a világhoz illeszkedünk”.

Megjegyezte: végül azoknak jutott az új intézmények alapításának feladata, akik életük idejének nagyobb részét a szocializmuson belül élték úgy, hogy azon kívül maradtak.

Orbán Viktor úgy vélte,

„a magyarok kiérdemelték a Jóisten pártfogását”, ezért születnek mindig közéjük nagy szellemek, lángelmék, akik formálják az őket körülvevő tereket és így gazdagítják a világot.

De a nagyok alkotásainak, energiájának is kellenek struktúrák, őket túlélő keretek, amelyekből szokás és életgyakorlat lesz – közölte. Hozzáfűzte: ezért alapítottak korábban is iskolákat, múzeumokat, akadémiát, intézményeket, folyóiratokat, egyesületeket, amelyek arra hivatottak, hogy az alkotók és alkotások folyamatosságát és folytonosságát képviseljék.

Elmondta: ebben a közös építkezésben találkozott Fekete Györggyel, lettek „egymás munka- és fegyvertársai”.

A közélet katonáinak a kormányzás az eszköze, amellyel a szellemi, lelki energiáknak lehetőséget teremtenek a megtestesülésre, és ez volt a szövetségük fundamentuma – mutatott rá.

A kormányfő emlékeztetett: Fekete Györgynél a nemzeti kultúra és a nemzetállam pozícióinak védelme összetartozott, nem tévesztette meg a művészek és a politikusok eszközeinek különbözősége, mert tudta, hogy lényegét tekintve rokonszakmákról van szó, legalábbis Magyarországon.

Orbán Viktor hangsúlyozta: a kultúra harci terep, és „ma amikor Nyugatra tekintünk, elborzadva látjuk ezt”. De itt, Magyarországon, Fekete György számára ez a harc mást jelentett, olyan küzdelmet, amellyel nem mások ellen, hanem önmagunkért harcolunk, és

„mi, magyarok a nemzeti elkötelezettség és az önelvű művészi törekvések szövetségét akarjuk”

– fogalmazott.

Úgy vélte, „a mi dolgunk, hogy méltó helyre emeljük a gondolatot, az akaratot, a művet”, hogy méltó formában, rendben, intézményekben továbbvigyük, hogy a magyarok kulturális teljesítménye egyre csak épülhessen.

A miniszterelnök Fekete Györgytől a közösségi oldalán is elbúcsúzott, azt írva: „Nyugodjon békében a boldog feltámadás reménye alatt!”

A búcsúztatást vezető Balog Zoltán református lelkész úgy fogalmazott, hogy Fekete György az élettel betelve érkezett meg őseihez. Nem hagyott maga mögött adósságot, elintézetlen ügyeket, utolsó munkája, egy famozaik is elkészült, amelyet egyetlen fiának készített – fűzte hozzá.

A pályatársak nevében búcsúzó Mezei Gábor Munkácsy Mihály-díjas belsőépítész azt hangsúlyozta, hogy Fekete Györgyöt a jóba vetett rendíthetetlen hit, a tökéletes tisztesség és a kiapadhatatlan alkotói energia kísérte végig egész életében. Felidézte, hogy az 1960-as években sokat dolgoztak együtt, kiállításokat rendeztek, hogy ismertebbé tegyék az iparművészetet. Együtt ültek a Magyar Iparművészet szerkesztőbizottságában, az MMA elméleti folyóiratának szerkesztőségében is.

„Ahol ő ott volt, ott mindig rendben mentek a dolgok”

- emelte ki a pályatárs.

Emlékeztetett arra, hogy abban az időszakban, amikor Andrásfalvy Bertalan minisztersége idején Fekete György a művészeti ügyek felelőse volt Antall József kormányában, rengeteget dolgozott, támadások sokaságát kellett elviselnie, de a nemtelen támadások sem tudták legyűrni.

„Rendkívül gazdag, termékeny életút volt az övé: szorgalma és fáradhatatlan tenni akarása, valamint csak a küldetéstudattal született művészekre jellemző egyénisége felejthetetlen mindannyiunk számára”

- hangsúlyozta Vashegyi György, az MMA elnöke.

Fekete György pályáját felidézve elmondta, hogy az alkotó belsőépítészként múzeumi kiállítási installációkat tervezett, templomok, iskolák, üdülőszállók, művelődési házak belső tereit, külföldi magyar kiállításokat. Környezetkultúrával foglalkozó hat tévésorozat forgatókönyvének volt írója és műsorvezetője. Az újraindított Magyar Iparművészet című folyóirat főszerkesztője is volt, emellett számtalan cikke jelent meg szakmai, irodalmi és közművelődési orgánumokban.

Belsőépítészeti munkásságának lezárása után speciális kollázstechnikát fejlesztett ki, nyolcvanötödik születésnapja alkalmából a Pesti Vigadóban nyílt famozaikkollázs-tárlata jól illusztrálta szüntelenül izzásban lévő művészetét. Állandóan megújuló, másokért áldozatkész szellemiségét magán viseli a felújított többfunkciós Pesti Vigadó jelenlegi arculata, a Műcsarnokban újraindított nemzeti szalonok sora. Kultúrpolitikusi évtizedei számos eredménye közül is kiemelkedik a Nemzeti Kulturális Alap megalapítása. A Magyar Művészeti Akadémia az ő elnökletével vált köztestületté, összhangban azzal a szellemi és formai mintával, amelyet Makovecz Imre alapozott meg.

„Mindig, mindent óriási szívvel csinált, teljes odaadással és eltökéltséggel a magyar művészet szent ügye iránt”

- mutatott rá Vashegyi György, kiemelve: Fekete György minden lépését hallatlan, néha egyenesen fanatikus emberszeretet és segíteni vágyás vezérelte.

A család nevében Fekete Károly református lelkész, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke búcsúzott.

„Nem elköszönni jöttünk tőle, hanem megköszönni jöttünk őt Istennek. Inspiráló hatása belénk épült, amit okos beszélgetésekkel, mély gondolatcserével, jobbik énünk megerősítésével végzett. Munkájában stratégává fejlődött, barátságaiban viszont sosem taktikázott” – fogalmazott Fekete Károly.

Felidézte, hogy Fekete György sziporkázva feledkezett bele az „életoktatásba”, mert tudta, hogy a kultúra örökölhetetlen, és hatásmechanizmusát minden generációnak elölről kell tanulnia, megértenie és hasznosítania. Más népek kultúráját elismerve, kritikai nemzetszeretettel szorgoskodott saját össznemzeti kultúránkért – fűzte hozzá.

Kiemelte, hogy Fekete György életigenlőként nem sürgette a halált, de tudatosan készült rá. Számvetést végzett, lekerekítette terveit, hogy ne maradjon utána olyan, ami befejezetlen.

Fekete György belsőépítész, iparművész, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia volt elnöke április 15-én hunyt el, életének 88. évében.

Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök virágot helyez el Fekete György ravatalánál a Fiumei úti sírkertben 2020. június 23-án.