2030-ra a térség bajnokává válhat a magyar agrárkivitel

A járvány lényeges változásokat hozott a világ agrárpiacain is. Nemrég azt nyilatkozta, hogy idén új korszak nyílt a hazai agrárdiplomáciában. Milyen változások történtek?

A magyar agrárium a járvány sújtotta időszakban megméretett: kiderült, hogy nemcsak állta a sarat, de a rendkívüli időkben kiválóan teljesített: a hazai piac teljes körű ellátásán felül biztosítani tudta agrárexportunk folyamatos növekedését. 2020-ban kivitelünk 2,3 százalékkal, 213,6 millió euróval nőtt 2019-hez képest. Az agrár-külkereskedelmi forgalom 82,5 százalékát uniós országokkal bonyolította Magyarország 2020-ban. Ez egyrészt kényelmes, másrészt viszont életveszélyes állapot.

Miért?

A nemzetközi tendenciákat, piaci folyamatokat és az Európai Unióban zajló, sokszor megkérdőjelezhető és piactorzításra alkalmas szabályozási kényszert figyelve úgy gondolom, hogy ezen változtatnunk kell: irány kelet, dél és a tengerentúl! A világgazdaság történelmi centruma keleten volt, és most úgy tűnik, 400 év után ide is tér vissza. Jó jel, hogy az Európai Unión kívüli, harmadik országokba irányuló agrár-külkereskedelmi export 6,7 százalékkal emelkedett 2020-ban. Februári kinevezésemet követően azonnal agrár-külgazdasági fordulatot hajtottunk végre helyettes államtitkárságomnál, alapjaiban változtattuk meg az agrárdiplomácia súlypontját. Megpezsdítettük, életre keltettük és szélesítjük nemzetközi kapcsolatainkat: pörög az agrárkülgazdaság világa.

Jelenleg milyen lehetőségei vannak a magyar agrárkivitelnek?

Érzékelhetően bővül az Ázsiába, Afrikába és Amerikába irányuló kivitelünk, de ami ennél is fontosabb, agrárvállalataink nemzetközi expanziója is szépen megindult. Ez stratégiailag a legfontosabb irányunk, mert nem lehet mindent gazdaságosan exportálni, egy idő után fel kell vonulni a távoli piacokon és meg kell méretni. Ennek érdekében idén többek között üzbég, kanadai, dél-afrikai, pakisztáni, georgiai, kazahsztáni, fülöp-szigeteki hivatalos és üzleti delegációkkal is folytattunk egyeztetéseket futó és potenciális kereskedelmi lehetőségekről, befektetésekről, miközben a közeli térségre is figyelünk: egy hónapja a V4+ államok és a nyugat-balkáni országok vezetőivel tartottunk miniszteri szintű tárgyalásokat.

Hiszem és vallom, hogy hazánk 2030-ra regionális bajnokká válhat, ha fegyelmezetten és stratégiailag jól előkészítve bánunk a lehetőségeinkkel. Ehhez ma a gazdálkodóknak, a termelőknek, az agrárcégeknek, az agrártudománynak, az önkormányzati és az országos politikának, a diplomáciának együtt kell mozdulnia, a katalizátorszerepet pedig nekünk, az agrárexport frontkatonáinak kell betöltenünk.

Új piacokat kell meghódítanunk keleten és délen úgy, hogy közben stabilizáljuk a helyzetünket az eddig is eredményes területeken. Nem adunk fel kiharcolt területeket és senkit nem hagyunk hátra. Én magam tíz év után tértem haza Magyarországra a külpiaci hadszíntérről, és mint minden veterán, én is elmondhatom, hogy ismerem a terepet, az alkalmazandó taktikákat és stratégiákat, amelyeket eredményesen használom is.

Hogyan tervezik bővíteni az exportot?

A bővítés itthon kezdődik. Kinevezésemet követően útra keltem és országjárásba kezdtem. Bejárom a megyéket, meglátogatom a termelőket és a vállalatokat, hogy felismerjem az agrárium képességeit és lehetőségeit: a magyar mezőgazdaság exporterejét. Emellett folyamatosan dolgozom az exportlehetőségekért, tárgyalok keleti, déli és tengerentúli kormányok képviselőivel, importőreivel és vállalataival. Amikor exportfejlesztésről beszélek, sosem alapanyag- vagy nyersanyagexportra gondolok. Az maradjon inkább itthon, dolgozzuk szépen fel és a hozzáadott értékkel juttassuk el termékeinket a külpiacokra. De legalább ennyire fontosak a magyar kifektetések, vegyesvállalati formák, ösztönözni és támogatni szeretném a magyar vállalkozásokat. Ma már elképesztő háttere van az expanziónak, hiszen a Külgazdasági és Külügyminisztérium körül példátlan erőtér jött létre az Eximbankkal, a HIPA-val, a HEPA-val, és ebbe az erőtérbe belépett most az Agrárminisztérium is.

Hogyan lehetne a hazai termékek eladási árait felzárkóztatni a nyugati vetélytársaikéhoz?

Ez alapvető kérdés. Véget kell vetni a pusztán csak nyersanyagexportra építő szemléletnek, annak, hogy „Luigi úgyis jön és viszi olaszba a cuccot kamionnal”. El kell érnünk, hogy a kilencvenes és kétezres években elsorvasztott agrár-feldolgozóiparunk újraépüljön és saját lábra álljon.

A nagytőke a ’90-es évek bizonytalanságait kihasználva lerohant bennünket és függővé tett minket: felvásárolta, majd rögtön fel is számolta az ekkor még tőkehiányos hazai versenytársakat, így Nyugat-Európa lerakótelepévé váltunk felesleglevezető termékeik számára.

Számos kiváló példát látok a világban Írországtól Lengyelországon át akár Oroszországig, hogy a saját képességekre, disztribúciós és logisztikai rendszerre alapozó élelmiszer-gazdaság milyen hatalmas hazai és nemzetközi eredményekre lehet képes. Mi viszont elvesztegettünk csaknem húsz évet ezen a téren. Innen szép a győzelem!

Hatalmas források nyílnak meg a következő hét évben az agráriumban. Milyen hatást várnak ettől az agrárexportban?

Így van, a hazai mezőgazdasági termelés, feldolgozás és az élelmiszeripar a következő hét évében soha nem látott mértékű forráshoz jut. A közös agrárpolitika vidékfejlesztési pillérén keresztül érkező forrásokat 2021-től a kormány az unióban egyedülálló módon – a korábbi évek 17,5 százalékos támogatása helyett – 80 százalékkal egészíti ki. Ezáltal

az elkövetkező hét évben 4265 milliárd forintot fordítunk a magyar vidék, a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlesztésére. A jövedelempótló támogatások révén pedig további 3272 milliárd forintnyi, 100 százalékban uniós forrásból segíthetjük a hazai mezőgazdasági szereplőket.

Így összesen több mint 7500 milliárd forintot fordíthatunk az ágazat fejlesztésére. Nem árt tudnunk, hogy ezt az esélyt ki is kell tudni használni, mert egyszeri és megismételhetetlen. Fejlesztenünk kell az agrárlogisztikát, a feldolgozóipar mellett hűtő- és tárolókapacitásról is kell gondoskodjunk.

Hogyan lehet sikeresebb a termelési-értékesítési lánc?

Ma már tudjuk, hogy a TÉSZ-ek is komoly erőt képeznek és koordinált működésük alkalmassá teszi őket a sikeres termelésre és értékesítésre nálunk is. Nem biztos, hogy az információk egészével nem rendelkező gazdákra kell hárítani a fejlesztési irányok közötti választás terhét. Az irányt ezért nem árt kijelölni, közvetíteni kell az alapanyagokat előállítók és a feldolgozóipar között, mert e kettő csak együtt működhet biztonságosan és eredményesen. Emellett be kell vonni az agrártudományt, az agrárgazdasági kutatóintézeteket és az éghajlatváltozást kutató intézményeinket egyaránt, mert ők a jövőt képviselik a jelenben. Ha sikerül jól használni a lehetőséget, a magyar agrárium és élelmiszeripar bekerülhet a TOP5-be. Így lesz a magyar mezőgazdaság újra méltó régi nagy híréhez.