Lakásért házasodott, válása napján már másnál aludt: a szerelemben sem volt átlagos Törőcsik Mari

Első szerelem, Soós Imre

Az akkor 20 éves színésznő és 25 éves Soós Imre 1955-ben szerelmespárt alakított a Körhinta című legendás magyar romantikus filmben, ám akkor senki nem tudta, a színésznő valóban érzett valamit a színész iránt – írja a Bors.

– Soós Imrével kicsit egymásba is szerettünk. Fábri (Fábri Zoltán, a Körhinta rendezője – a szerk.) akkor azt mondta: sose felejtse el, maga nem parasztszínész, hanem intellektuális. Ezt Soós Imrének nem mondta el. Pedig akkor talán nem lett volna öngyilkos. Imrét parasztszínészként skatulyázták be, pedig ő herceg volt. Attól omlott össze, hogy nem arra használták, amire való – árulta el egyszer a művésznő.

Lakásért házasodott a szerelmével

Törőcsik Mari és Bodrogi Gyula 1956. december 7-én kötött házasságot. Kilenc évig alkottak egy párt, ahogy Törőcsik mondta egyszer, a házasságuk titka az volt, hogy nem voltak féltékenyek egymás sikereire, és mindig tisztelték a másikat. És bizony azt is hagyták, hogy ha a másiknak éppen arra volt kedve, ki-kikacsinthasson a kapcsolatból.

Aznap például, amikor szakí­tottak, Bodrogi már­is Voith Ágival, Törőcsik pe­dig Tordy Gézával töltötte az éjszakát. Bodrogi Gyula szakácskönyvében fény derült rá, miért volt szükség arra, hogy a kapcsolatukat hivata­lossá tegyék. Az orosz tankok ugyanis szétlőtték a színész családjának Alföldi utcai lakását.

– A egyik rokonunk épp disszidált, így jött a nagyszerű ötlet, hogy kiutaltatjuk magunknak a lakását. A kiutaltatáshoz viszont az kellett, hogy gyorsan összeházasodjunk. Elmentünk a VIII. kerületi hivatalba, és december 7-én megejtettük a menyegzőt – írta a színész.

Tordy megszenvedte a szakításukat

Tordy Géza fiatalon nagy nőcsábász hírében állt, ám egyetlen nő képes volt egy életre elcsavarni a fejét. Ez nem volt más, mint Törőcsik, akivel évekig alkottak egy párt. Tordy szerint ő sosem jelentett annyit a színésznőnek, mint amennyire ő szerette Törőcsiket.

– Nagyon nagy szerelem volt a miénk, főleg az én részem­ről. Ő akkor lett igazán elismert, amikor együtt voltunk. Gyönyö­rű nő volt, ráadásul az egyik legtehetségesebb színésznő, akit valaha láttam. Bár nem házasodtunk össze, három évig együtt jártunk, együtt is laktunk a Stefánia úton. Aztán az élet elsodort minket egymástól, de mindig tartottuk a kapcsolatot. Marinak a férje, Maár Gyula volt a nagy ő, akivel nem lehet versenyezni – nyilatkozta a színész korábban a Story ma­gazinnak. A színésznek valószínűleg nincs teljesen igaza, mert ugyan sosem házasodtak össze, a színésznő őt is a négy férje közé számolta. A színésznő három év együttélés után, 1967-ben szakított Tordy Gézával.

Kilenc évvel fiatalabbat szeretett

A színésznő egészen 2016-ig várt, hogy elmesélje, a hatvanas évek második felében a Kossuth-díjas színész-rendezővel, Iglódi Istvánnal is egy párt alkottak, Tordy Géza után. Iglódi indította el a fényes színházi karrierjét, ugyanis egyik legfontosabb előadásában rendezte őt. Ez volt az 1968-as – Sztankay István főszereplésével – Varsói melódia.

– Tordy Géza után egy évig Iglódi Istvánnal éltem, őt is nagyon szerettem. Az orosz rendező, Grigorij Konszkij, tudja, akinek az első színpadi sikeremet köszönhettem, és akivel aztán összefutottam Moszkvában, nagyon agitált, hogy menjek férjhez Iglódihoz, mert összeillünk. De hát kilenc évvel fiatalabb! – mondtam neki. Konszkij nem tágított. Az magánál nem számít, majd magához öregszik, válaszolta. Mindegy volt, mert jött Maár Gyula, és kész – mesélte egyszer Törőcsik Mari.

Az egyetlen, akitől gyereket akart

A művésznő élete nagy szerelme a harmadik (hivatalos) férje, Maár Gyula rendező volt. Szenvedélyes, érzelmekkel teli kapcsolat volt az övék, amolyan előre elrendeltetett viszony, ami a sírig tartott, és még azon túl is. 1972-ben házasodtak össze, és Maár haláláig, 2013-ig alkottak egy párt. 41 éven át szerették egymást. A rendező halála után roppant meg a színésznő egészsége, az elmúlt hét évben nagyon sokat betegeskedett.

De bármilyen gyenge is volt, amikor Maár Gyuláról kérdezték, így beszélt:

– Szenvedélyes, nagy szerelem volt a miénk. Négy férjem volt, de nem véletlen, hogy Maár Gyula volt az első, akitől gyereket akartam. Mondtam is ott, a kórházban, amikor felébredtem a klinikai halálból: Te, Maár Gyula, drága, hogy tudjuk majd mi elveszíteni egymást? Hiszen mi na­gyon összetartozunk, tiszteljük egymást, szeretjük a másikat emberileg, szeretjük a másikban a művészt...

Házastársak voltak, szövetségesek, barátok és szeretők egyszerre, és bár nem szívesen be­széltek a nyilvánosság előtt a magánéletükről, a környeze­tükben mindenki tudta: két kézzel, tíz körömmel kapaszkodnak egymásba. Ahogy az életben, úgy a haláluk után is együtt akartak lenni.