Ez volt Törőcsik Mari utolsó kívánsága a temetésével kapcsolatban

Törőcsik Mari és Bérczes László 2016-ban megjelent beszélgetőkönyvében nemcsak az életéről és az életről beszélt, azt is nyíltan elmondta, mit gondol az elmúlásról. Ezt mondta erről:

„Van egy nagyon jó barátom, egy fiatalember, Bokros Leventének hívják. Ő valaha a pálos rendbe tartozott, de megérezte, hogy neki túl sok ott a zártság, és kiment világi papnak. Mondtam neki: azt szeretném, ha majd maga szentelné be a hamvaimat Pélyen. Merthogy Pélyen születtem, de ott most nincsen pap.”

A színésznő egészen pontosan eltervezte a saját temetését is „Végrendelkezek, ember! Xavér lejön nekem orgonálni, és egy pélyi elemista, negyedikes-ötödikes kisdiák felolvas egy Pilinszky-verset. (…)

Terézre bízok mindent. A lányomban megbízom. Beszentelik a hamvaimat, aztán a Tiszába szórnak. Az az én folyóm. Ott már csak Teréz és a párja lesz a csónakban. Aztán, ahogy egy barátom, doktor Szongoth Mariann mondta, a Fekete-tengerben fogunk találkozni. (…) Maár Gyula meg én... Őt a Sugovicába szórtuk Bajánál. Az volt az ő Tiszája.”

A Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum nemrég fotókból és videókból álló csodás összeállítást készített „10 érdekesség Törőcsik Mariról” címmel, amiben a színésznő olyan filmjeiből láthatóak képek, mint a Körhinta (Fábri Zoltán), a Szent Péter esernyője (Bán Frigyes), a Vasvirág (Herskó János), a Csend és kiáltás (Jancsó Miklós), a Szerelmem, Elektra (Jancsó Miklós), a Déryné, hol van? (Maár Gyula) és a Szamárköhögés (Gárdos Péter).