A tengerbe öntenék a japánok a radioaktív vizet

Évtizedes vitának vethet véget a Fukusimával kapcsolatos japán tervezet – írja az AP hírügynökség nyomán a Magyar Nemzet. 

A javaslatot még tavaly decemberben nyújtotta be a Tokyo Electric Power Company Holdings vállalat, miután a kormány úgy döntött, hogy a szennyvíz leeresztése elengedhetetlen lépés a már folyamatban lévő üzemtisztításhoz és a reaktorok leszereléséhez. 

Habár a radioaktív szennyvíz az elmúlt években olyan kezeléseken esett át, melyeknek köszönhetően elviekben biztonságosan a tengerbe engedhető, a környező országok és a japán társadalom is aggodalmát fejezte ki ezzel kapcsolatban az esetleges egészségügyi hatások miatt − nem is alaptalanul. A szennyvíz még mindig tartalmaz tríciumot, ami erősen rákkeltő anyag, az ennek kitett halak fogyasztása pedig kockázatos lehet az emberi egészségre.

A terv szerint a szennyvizet vezetékeken keresztül fogják egy tengerparti létesítménybe szállítani, ahol tengervízzel hígítják fel. Ezután tenger alatti csatornán keresztül a parttól körülbelül egy kilométerre engedik a nyílt vízbe, pontosan azért, hogy minimalizálják a halászatra és a part menti környezetre gyakorolt negatív hatásokat. 

A folyamatot 2023 tavaszán kezdhetik meg.

2011-ben a Richter-skála szerint 9-es erősségű földrengés, majd az ezt követő cunami romboló hatása súlyos nukleáris üzemzavarok és balesetek sorozatát indította el a Japán északkeleti részén fekvő Fukusima városának atomerőművében. A földrengés okozta áramkimaradás miatt az erőmű három reaktorának hűtőrendszere leállt, ez pedig a reaktorok leolvadásához vezetett. Az ekkor a levegőbe kerülő radioaktív anyagok több tíz kilométeres távolságban szennyezték a környezetet, emiatt körülbelül százezer embert evakuáltak. Az incidenst vizsgáló bizottság elnöke, Kurokava Kijosi a katasztrófa fő okaként a japán kultúra mélyen gyökerező ­problémáit − a reflexív engedelmesség, a tekintély megkérdőjelezhetetlensége, a rutinokhoz való görcsös ragaszkodás − jelölte meg, ami nagy felháborodást váltott ki a szigetországban. A radioaktív szennyvízzel telített tartályok kiürítéséről szóló terv egy évtizedes vita végére tesz pontot. 

A katasztrófát követően a sérült reaktorokból folyamatosan szivárgó vizet közel ezer tartályban tárolják, ez azonban az idő múlásával kockázatossá vált, egy újabb természeti csapás ugyanis könnyen újabb radioaktív ­tragédiát vonhatott volna maga után, amennyiben a tárolókban kár keletkezik. 

A kormány a szennyvíz tengerbe engedését vagy annak elpárologtatását javasolta, ezt azonban sokan támadták: a környező országokban, például Dél-Koreában tüntetéseket is szerveztek a terv ellen, a fukusimai halászok pedig megélhetésüket féltve tiltakoztak ellene. 

Fukusima tragédiája emellett egy a nukleáris energia jövőjével kapcsolatos vitát is elindított Japánban és a nemzetközi közösségben. Annak ellenére, hogy a japán társadalom nagy része nem támogatja az atomenergiát, a kormány a klímacélok elérésének érdekében jelenleg a nukleáris ipar bővítésén dolgozik.

A katasztrófa társadalmi hatásai a mai napig érezhetők Japánban. Több tízezer embernek kellett elhagynia lakhelyét, családok szakadtak szét. Sok házasság ment tönkre, mert a felek nem értettek egyet a sugárzás veszélyességében és abban, hogy visszaköltözzenek-e a kormány által biztonságosnak mondott területekre. Ezt a negatív társadalmi következményt külön kifejezéssel is illetik, melyet magyarul legpontosabban „nukleáris válásnak” lehet fordítani. A rákos megbetegedések száma is jelentősen megnőtt, főként a gyermekek és a nők körében.

Borítóképünk illusztráció (Shutterstock)