világörökség

2021.07.31. 18:30

Mentőövet kapott Verespatak

A világörökség része lett a hatalmas aranylelőhely fölött elhelyezkedő Verespatak. Az erdélyi település évszázadokig a Magyar Királysághoz tartozott, ám manapság csak a római és a dák történetét emlegetik, pedig a magyar múlt nagyon is tapintható a helyszínen.

Balázs D. Attila

Verespatak magyar templomai egy közel 110 éves képeslapon

Forrás: a szerző gyűjtése

Magyarország részére is győzelem, hogy az Erdélyi-szigethegységben fekvő Verespatakot világörökségi helyszínné nyilvánították. Az ókori múltra visszatekintő, de elhanyagolttá tett település így egyrészt megmenekülhet az enyészettől, és nem vész oda a magyar idők csodás gazdagságáról árulkodó épített örökség sem, másrészt nem valósulhat meg a környéken a hatalmas ciános bánya, ami Európa egyik időzített bombája lett volna. A 2000-es tiszai ciánszennyezés óta Magyarország tisztában van azzal, hogy a balkáni nemtörődömség és a hanyag bányazagykezelés milyen ökológiai katasztrófát okozhat.

Az UNESCO, vagyis az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete honlapja szerint Verespatakot a világhíres római kori bányák miatt terjesztették fel sikeresen a tiszteletre méltó címre. Valóban, a rómaiak különös gonddal és sebességgel bányászták az itteni nemesfémet, sőt vélhetően 500 tonna aranyat el is hordtak innen, míg a birodalmuk peremén létrehozott Dacia provinciát uralni tudták. Majd egyszeriben csak el kellett hagyniuk a térséget, és ennek köszönhető, hogy számos ipartörténeti jelentőségű ókori bányászati eszköz, valamint felhagyott bányatárna megmaradt az utókornak.

Találtak a mélyben rómaiak korabeli aranyrudakat és különösen ritka viasz­táblákat is római írással, de megkötözött, lent hagyott rabszolgát is, mármint a szerencsétlen embernek csak a csontvázát.

Más vélekedések alapján, s ilyen a neves geológus, Wanek Ferencé is, már a szkíta gyökerű agathür­szök is bányásztak Verespatak környékén a rómaiak és a dákok előtt. Hérodotosz egyenesen azt írta a békés őslakókról, hogy aranyban „dúslakodtak”.

Az UNESCO mostani döntésének egyik hozadéka mindenképp az kell legyen, hogy a városka múltját hitelesen, minden részrehajlás nélkül feltárhassák, mert mindez eddig nem adatott meg, hiszen

Damoklesz kardjaként függött állandóan Verespatak fölött a ciános bánya réme.

A magyar múlt helyén kezelése azért is különösképpen fontos, mivel Verespatak Magyarország területén feküdt évszázadokig, ám ennek a vonzata a magyar sajtón kívül szinte senkit nem érdekelt eddig. A környezetvédő civil szervezetek sem foglalkoztak érdemben ezzel, sőt. Pedig elég csak rápillantani erre a régi magyar képeslapra, amely hitelesen mutatja be a békeidőket, vagy elég magunk elé képzelni a mai, romos Verespatakot, amelyről megannyi híradás, cikk, de még dokumentumfilm is született (Kocsis Tibor: Új Eldorádó; 300 tonna arany).

Verespatak magyar templomai egy közel 110 éves képeslapon
Fotó: a szerző gyűjtése

Az egyre romló állagú települést a 24. óra utolsó perceiben mentették meg, nemhiába kapott veszélyeztetett státuszt az UNESCO-tól. Számos régi bányászház és patinás középület (például parókia, tiszti kaszinó) omladozik, és sokuk amiatt, mert

felvásárolta őket a román–kanadai ciános bányavállalat, a Rosia Montana Gold Corporation, és ezért állnak üresen, kiszolgáltatva.

Hogy ezeknek a házaknak mi lesz a sorsuk, azt még nem tudni, pedig ezek az épületek is már messziről sugallják a magyar múltat, amikor még kincstári és magánérczúzók százaitól volt hangos az amúgy csodás természeti környezetben fekvő vidék, s amikor a vagyont jelentő aranytelért a Szent István, a Mátyás király, és az Árpád nevű bányajáratban, valamint a Belházy aknában, és a Szent Kereszt altáróban keresték. Mert még a tárnák nevei is magyarok voltak, ezekről részletesen ír korszakos munkájában Pálfy Mór is (Az Erdélyrészi érchegység bányáinak földtani viszonyai és érctelérei).

Ügyelni kell a történelemhamisításra

A román hatóságok jól ismert történelemhamisító gyakorlata miatt Magyarországra is nagy feladat hárul.

A „világörökségi lázban” Bukarest ugyanis egyszeriben egy steril, ősi román településsé alakíthatja át a világ szeme láttára a jelenlegi magyar határtól alig négyórányira található Verespatakot.

Ahol nem lesz helye már sem a magyar múltnak, sem a magyar művészeti és építészeti emlékek szakavatott bemutatásának. Magyarország feladata tehát adott: be kell mutassuk a verespataki magyar örökséget helyben is, mert a katasztrofális hatású külszíni ciános bánya már valószínűleg a múlté, és remélhetően mostantól nem kaphat zöld jelzést. Meg kell menteni az utókornak a magyar Verespatakot is.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!