2010.10.27. 15:53
Madách Tragédiája - táncszínpadon
Második hónapja várakozom keddenként 8 óra előtt egy felújításra váró folyosón, hogy az elkövetkező másfél órában „kényeztessem magamat\". Nem, nem masszázsról, vagy más, a fizikai testet érintő törődésről van szó, hanem intellektuális játékról, szeretek új ismeretekre szert tenni mindenféle „haszon\" nélkül, saját örömömre.
Egy ilyen várakozás - sokkal inkább nevezhető szemlélődésnek - alkalmával megakadt a szemem egy plakáton: TRAGÉDIA. Alatta kisebb betűvel Táncjáték Madách Tragédiája nyomán. Igencsak meglepett, amikor a papírlapot tovább pásztázva fölfedeztem, hogy a Nagyvárad Táncegyüttes produkcióját hirdetik, amelyet a Román Kulturális Intézet támogat.
Nem azért hozott lázba a dolog, mert bármit is tudnék a táncegyüttesről, sőt, első gondolatom az volt, egy új kortárs balett társulatról lehet szó. Az érdekelt, vajon hogyan lehet Madách művét, a mozgás nyelvére adaptálni, meg az is megfogott: magyar produkciót segít a román intézet.
A 2002-ben alakult együttes programszervezője, Krausz Emília már évek óta kereste a lehetőséget a szegedi bemutatkozásra. A vasárnapi előadásuk egy nemzetközi turné harmadik állomása volt. Fellépnek még a Vajdaságban és Pozsonyban. Szakmai tudásuk beszédes elismerése: nyáron ők is képviselték Romániát a sanghaji világkiállításon. Az előadássorozat után Tamási Áron Bambuc ördögét mutatják be otthon, Nagyváradon.
László Csaba koreográfus-rendezőnek nem állt szándékában a madáchi művet egy az egyben leképezni a táncművészet nyelvére, sokkal inkább ürügy volt az önkifejezésre, a reflexiókra, tenni akarás az elidegenedés ellen, az értékek megtartása végett a néptánc és a népdal természetes eszközeivel. A rendező „kis tragédiát", a férfi és a nő szenvedéllyel és feszültséggel teli viszonyát vitte színre.
A tisztaságot és ártatlanságot jelképező fehér ruhás angyali sereg között ott van Lucifer, akit fekete öltözete különböztet meg a többiektől, és akinek a jelenléte végig meghatározza az események alakulását. Miután a bűnt jelképező almát Éva megeszi, Ádámmal együtt kiűzetnek a Paradicsomból. Ők mégis harmóniában élnek, de Lucifer addig „táncol" körülöttük, amíg meg nem bomlik az egység: Ádámot két csinos cigánylány csábítja el. Éva énekben fejezi ki szerelmi bánatát, később a lányok által elhagyott, kiégett Ádám érzelmeinek kifejezésére szintén a népdalt hívja segítségül.
A legények jól ismerik a lányok tánclépéseit. Fotó: László Csaba
Miközben a két nem közötti modern kori rivalizálást részint úgy vitték színre, hogy a lányok legényest, a férfiak pedig női lépéseket járnak, aközben tanulságot adnak arról is: jól ismerik egymás táncait. Majd kiteljesedik a káosz. Az együttélés írott és íratlan szabályai megsemmisülnek, amelyet a rendező az erkölcsi romlottság mostanság divatos naturalista ábrázolását mellőzve képes volt megjeleníteni. A záró kép ismét az édenkertet idézi, Ádám és Éva felismerik egymást, és androgünként egy egészet alkotnak.
A közel másfél órás, szünet nélküli előadást mindvégig az életteliség jellemezte, a szereplőknek sem a mozgásán, sem a hangján sem lehetett észrevenni az idő múlását, úgy tűnt, fáradhatatlanok.
