2010.08.21. 10:15
Mire reagál az ember?
Amikor turisták egy csoportja szorult helyzetbe került a messzi tájon, kényszerűségből lejárt szavatosságú ételcsomagokat osztottak szét közöttük. Elővigyázatosságból azonban egy kutyával megkóstoltatták az ételt. Az állat ízletesnek találta az eléje vetett falatokat. Másnap arról értesültek az emberek, hogy a kutya elpusztult. Hatalmas pánik tört ki köztük. Sokan hányni kezdtek, lázra, gyomorfájdalmakra panaszkodtak. Orvost hívtak, hogy kezelje azokat, akik ételmérgezést kaptak. A doktor először is az eb teteme felől érdeklődött. Utánanéztek. Egy helybéli csak úgy odavetette az aggódóknak: - Hogy hol van? Hát hol lenne? Bedobták a dögkútba, mert elgázolta egy autó.
Ez a történet jutott eszembe, amikor beleolvastam dr. Szendi Gábor Paleolit táplálkozás című könyvébe.
Dr. Szendi Gábor kemény bírálattal illeti a különböző diétákat, nem kíméli a nyugati orvoslást sem. Kutatások tömkelegét citálja az olvasó elé, bizonyítván, vissza kell térni a homo sapiens étkezési szokásaihoz, egyedüli ez mentheti meg az emberiséget a civilizációs betegségektől. A paleolit táplálkozás lényege: bármilyen állati fehérje fogyasztható, de ne cuppogjon a zsírtól, valamint minden gyümölcs, és keményítőt nem tartalmazó zöldség, a tiltó listán szerepel mindenféle gabona és származékai, a hüvelyesek, a tejtermékek és a készételeket.
A könyvben továbblapozva ezt találtam: „Lesznek új étkezésének ellenzői... holott az emberiség 2,5 millió éven át ezt ette és egészséges volt." A fogalmazási hibán lépjünk túl, gondolom azt akarta írni, 2,5 millió évvel ezelőtt. Biztosan így volt, én már nem emlékszem rá, azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy a homo sapiens a mindennapjait nem a nagyvárosok dzsungelében töltötte. Kiragadni bizonyos részeket az egészből, és tudományos kutatásokkal alátámasztani pro- és kontra bármikor lehet.
Példálózik többek közt a hunza népcsoporttal, amelynek tagjai közt sok a 100 évesnél idősebb. Csakhogy a hunzák a zöldségeket és a gyümölcsöket, a gabonaféléket, a tejet és tejtermékeket főzés nélkül fogyasztják, húst pedig csak igen ritkán esznek - írta a múlt század elején az az angol orvos, aki eme népcsoportot hét éven át testközelben tanulmányozta.
Összekavarodtam, amikor Szendi doktor könyvében olvasható egyik recept alkotóelemei között sütőport, szójatejet, kakaóport találtam. Abban biztos vagyok, hogy ezeket az anyagokat nem használták 2,5 millió évvel ezelőtt. A másik receptben zabkorpára leltem.
Korábban tudományos kutatások eredményeinek ismertetésével részletesen kifejtette a szerző, miért is lehet kivételt tenni a gabonák közül a zabbal. Ez ügyben nem tudok, és nem is akarok állást foglalni. Egyedül azt a nagyvonalúságot bámulom, amellyel a zab mellett érvel.
„A zabnak egyébként nagyon jó tulajdonságai vannak. A táblázatba bevettem a zabkását is... Nem része elvileg a paleolit étrendnek, de úgy vélem, ennyi kompromisszumot megengedhetünk - és különben is a lányom kedvence."
Mert az emberek nem a valóságra reagálnak, hanem a fejükben lévő eszmékre.