2009.08.11. 14:42
Nincs második esély az első benyomásra
Az általános iskola második osztályában, amikor az egyik órán a közmondások értelmezésével bíbelődtünk, nem tudtuk megfejteni, vajon mit jelent: Nem a ruha teszi az embert. Az idő előrehaladtával a tanító bácsi segítségével mégiscsak felsejlett bennünk az egyszerű magyarázat: ne a ruhája alapján ítéljük meg a másikat.
A Britain's Got Talent, a brit tehetségkutató verseny áprilisi elődöntőjében fellépő Susan Boyle esetében szegényes utcai öltözéke és rendezetlen, őszes haja miatt a zsűri és a közönség egyaránt negatívan, kétkedve állt a produkciójához. Amint azonban elkezdett énekelni a skót háziasszony, változás történt a nézőtéren: felállva tapsolták az emberek, a legkellemetlenebb stílusú zsűritag, Simon Cowell is kénytelen volt elismerni, Susannak csodálatos a hangja.
Kísérletek sora foglalkozik az első benyomás kérdéskörével.
Bár nem vagyunk tudatában a fizikai vonzerő bizonyos szerepének, a jó megjelenésű egyéneket automatikusan előnyös tulajdonságokkal ruházzuk fel, úgymint: tehetséges, kedves, becsületes.
A tanárok intelligensebbnek vélik a vonzó külsejű gyerekeket, mint társaikat. Egy szimulált felvételi beszélgetésekről szóló vizsgálatban a jól ápolt jelentkezők esetében kedvezőbb döntés született, mint a jobban kvalifikáltaknál.
A jó megjelenésű emberek sokkal előnyösebb elbánásban részesülhetnek a jogi eljárás során. Egy amerikai felmérés során kiderült, a jól kinéző férfiak lényegesen alacsonyabb büntetést kaptak.
A munkahelyen a nők megítélése külsejük alapján azonban ellentmondó: bár a rokonszenves külső bizalmat kelt, a gyengébbik nem esetében sokszor azt a feltételezést is magával vonja, hogy az elért eredmény nem a tudásnak, hanem a külsőnek köszönhető.
A szakembereket érdekelte, mi van akkor, ha a küllem nem igazán számít, hisz a legtöbb ember átlagos kinézetű. Bebizonyosodott, azokat a társainkat szeretjük, akik hasonlítanak hozzánk. Például az öltözködésben. Ha valaki pénzt kér tőlünk az utcán, hamarabb adunk annak, akinek az öltözete hasonló a miénkhez, mint annak, akié eltérő.
„A mai társadalom túl gyors, és csak a látszat alapján ítél. Ezzel nem lehet mit kezdeni, így gondolkodnak, így élnek. De ez talán megtanítja velük a leckét, vagy legalább példaként szolgált." - Susan Boyle így kommentálta a vele történteket az egyik újságban.
A műsor felvételét egy hét alatt 18 milliónál is többen látták a YouTube-on.
Igaz, hogy nincs második esély az első benyomásra, azonban módosítható.
