2009.03.17. 11:33
Kiválóbb, mint hinné
Egy izgatott apa sétált le-föl a kórház szülőszobájának előterében. Kinyílt az ajtó, és az orvos odalépett a türelmetlen apához: – Mielőtt bemegy, el kell mondatom egy riasztó hírt – kezdte az orvos. – A fia fülek nélkül született. A füleinek még a csökevényei is hiányoznak, és persze süket marad egész életében. Az orvostudomány több olyan esetről is tud, mint az ön fiáé, de hallani még egyetlen így született gyermek sem tanult meg. ¬– Doktor úr, itt és most közölnöm kell önnel, hogy a fiamat ért csapást sohasem leszek hajlandó megváltoztathatatlannak tekinteni. Az orvos nem felelt, de az arckifejezésén tükröződő döbbenetből egyértelműen kiviláglott: „Te szegény ördög, bármennyire is sajnállak, rá fogsz majd jönni, hogy vannak olyan életkörülmények, amelyeket az ember kénytelen elfogadni.” Huszonöt évvel később egy másik orvos mosolyogva nézte a kezében lévő néhány röntgen-felvételt. „Ez csoda! – kiáltott fel. – Megröntgeneztem ennek a fiatalembernek a fejét minden lehetséges szögből, és semmi olyasmit nem találtam, amely bármilyen hallószervre utalna. A vizsgálataim mégis azt mutatják, hogy hatvanöt százalékban normális hallása van.”
Napoelon Hill (1883-1970) a Gondolkodj és gazdagodj! című könyv szerzője azért kezeskedik a fenti történet igazságáért, mert ő volt az apa, aki még egy olyan természeti csapás gyógyíthatatlanságát sem volt hajlandó elfogadni, mint a fülek kialakulásának teljes hiánya.
Közel kilenc esztendőn keresztül idejének nagyobb hányadát szánta arra, hogy fia normális hallásának 65 százalékát helyrehozza. Ki gondolná, hogy ez elegendő volt arra a gyerek számára, hogy az általános iskolát, a középiskolát és egy egyetemet elvégezzen olyan osztályzatokkal, amelyek a legjobb tanulók szintjének felelnek meg.
Két átlagos képességekkel született és átlagos képességekre szert tett ember közül az lesz a sikeres, akinek a lelki beállítottsága pozitív.
Maradjunk csak Napoelon Hill példájánál. Nem mérgelődött, nem dühöngött, nem kezdett el veszekedni, nem gyötörte lelkiismeret-furdalás: miért épp velem történik mindez? Először is tudomásul vette a tényt. Azután megnézte, mit tehet annak érdekében, hogy megváltozzon az adott helyzet. Kitűzte a célt maga elé. (Hallóképessé váljon a gyerek.) Megkereste az eszközöket, amelyek segítségével elérheti a célját. Kitartóan dolgozott, amíg célba nem ért.
A tudatalatti nem képes többet megvalósítani, mint amennyit el tudunk képzelni.
Az állandóan aggódó, félelemben élő és szorongó ember legtöbbször a balszerencsét vádolja kudarcai miatt. A negatív beállítottság, a negatív hozzáállás teszi őt sikertelenné. Bármit néz, bármit olvas vagy hallgat, csak a negatívumokat szűri ki a milliárdnyi információból. Az írott és az elektronikus sajtó pedig segíti a negatívumok megerősítését. A rendszeres rádióhallgató vagy tévénéző reggeltől estig többször találkozik egy-egy borzalmas hírrel. Ezek a negatív információk észrevétlenül kúsznak be a tudatalattiba.
A gyerekek szüleik mintái alapján sajátítják el az élethez való hozzáállást. Az otthonról hozott szokások, élethelyzetekre adott reakciók, félelmek - függetlenül attól, hogy jók vagy rosszak - határozzák meg felnőttkori eredményességünket. Jó hír azonban, hogy a pozitív szemléletmód bármikor elsajátítható. Nincs szükség semmilyen különleges körülményre. Egyszerűen el kell kezdeni, itt és most.
Tudni kell különbséget tenni azok között, amelyek fölött ellenőrzési lehetősége van, illetve azok közt, amelyek kiesnek a hatásköréből. Pl.: el tudja dönteni, megveszi-e a boltban azt a terméket, amelyet állandóan reklámoznak, vagy nem. (Ellenőrzési lehetősége van.)
A gazdasági válság vagy a világ különböző pontjain lévő háborúk fölött nem tud úrrá lenni. Tehát ezek miatt fölösleges aggódni.
Amit a válsággal kapcsolatosan tehet: számba veszi tartalékait. Ahogyan a vállalatok, a magánember is készíthet pénzügyi tervet. A havi kiadásokat sokkal jobban tudja ellenőrizni, ha vezeti a háztartási naplót. A nagy bevásárlásokat nemcsak megtervezi, hanem tartja is magát ahhoz. Nem vesz meg azért valamit, mert olcsóbban adják, s most érdemes tucatjával vinni. Azzal is tisztában van, nem mindig az a drága, aminek az ára magasabb, hanem az, amit fölöslegesen vett meg, és ott áll a szekrényben, vagy már szakállt növesztett a hűtőszekrényben.
Az okos ember társai sikereiből tanul. Igen, nem a kudarcaiból! Minden sikeres embernek vannak kudarcélményei, tehát nem kell még mások vereségeit is elemezgetni (vagy csak nagyon speciális esetben), sokkal inkább azoktól tanulni, akik már az adott területen eredményeket értek el. Nem véletlenül ajánlják sokan: olvassunk sikeres emberek életéről szóló könyveket.
Nagy nehézségek idején érdemes használni az úgynevezett ötletbörzét. Az ember elővesz egy papírlapot, és 20 percen keresztül leír minden ötletet, ami az adott témával kapcsolatos. (Például hogyan tud munkát szerezni.) Ne vess el semmilyen, első hallásra szélsőséges ötletet sem. Írj le mindent, ami eszedbe jut. Az utolsó 4-5 percben fognak beugrani a használható ötletek. Ha ezek közt van olyan, amely továbbgondolható, akkor érdemes újabb 20 percet rászánni a kivitelezéssel kapcsolatos erőfeszítésre.
A gyakorlatot többen is végezhetik, de lehet egyedül is. A lényege: nem szabad semmilyen, látszólag kivitelezhetetlen ötletet sem elvetni, le kell írni azt is.
Sokkal többre vagyunk képesek, mint amit gondolunk önmagunkról. Ha ezt egyszer megtapasztaljuk, az életünk feletti irányítást többé nem adjuk át másoknak.
