A nő, a pénz és a spiritualitás

A hétvégén a 3. női pénzügyi önismereti konferencián többek közt Stanton is szóba került. Arra is fény derült, nem a pénzzel van baj, hanem az emberek pénzhez való viszonyával. Míg a kezdetekkor még volt mögötte ezüst- vagy aranyfedezet,ma már belső érték nélküli papírdarab, amire mindenféle számot, szöveget és ismert ember vagy hely képét nyomtatják színesben.

Ennek a kis fecninek lenne akkora ereje, hogy utálják, öljék egymást érte az emberek? Ez képes összeveszíteni családtagokat az elhunyt gazdag rokon koporsója fölött?

Á, dehogy! Az emberi tudattalanság: a félelem, a kapzsiság, az irigység a meghatározó.

Bár van némi közgazdasági tapasztalatom, ilyen jellegű középiskolába jártam, még nem hallottam a pénz alábbi felosztásáról: kompetitív, kooperatív és spirituális.

Az újszülöttnek minden vicc új - mondhatják azok, akiknek ez nem újdonság. Engem boldoggá tesz, hogy negyven fölött új információkhoz jutok.

Hogy mi is ez a kompetitív pénz? Az, amelyért a világban és szűkebb pátriánkban is „ölik egymást" az emberek. Versenyezzünk a léért, ki tud begyűjteni többet?

A kooperatív pénz fogalma mögött értelemszerűen az együttműködéssel megszerzett bevétel rejlik. Vagyis képesek is-is-ben gondolkodni. Nekem is jut, és neked is. Nekem a legjobb példa erre a Fair Trade, amelyet magyarul méltányos kereskedelemnek fordítanak. A Fair Trade mozgalomnak az a fő célja, hogy a termelők méltányos árat és biztos jövedelmet kapjanak az áruikért.

A spirituális pénz pedig valahogy így jön létre: az egyik ember képes önzetlenül segíteni a másiknak. Valójában úgy szolgálja embertársait, hogy közben nem mond le a világi javakról sem.

Teréz anya életrajzában olvastam: amikor az elesettek támogatásához szükségük volt újabb épületre, de pénzük nem volt rá, találkozott egy addig ismeretlen, önzetlen támogatóval, aki megajándékozta fölöslegessé vált ingatlanjával a nővéreket.

Tudom, az altruizmusnak ezen formája sok ember számára hihetetlen, de igaz...