2009.02.08. 19:27
Ez is el fog múlni!
Az elmegyógyintézetben az egyik látogató megpillantott egy ápoltat, amint az előre-hátra dülöngélt egy székben, miközben gügyögve, gyengéden és megelégedve ismételgette: „Lulu, Lulu…” – Mi baja ennek az embernek? – kérdezte a doktort. – Lulu. Az a nő faképnél hagyta őt – hangzott a válasz. Ahogyan továbbhaladtak, elérkeztek a gumiszobába, amelynek a lakója állandóan a falba verte a fejét, és közben azt dünnyögte: „Lulu, Lulu…” – Ennek is Lulu a problémája? – érdeklődött a látogató. – Igen – válaszolta a doktor – Lulu végül is ehhez a férfihoz ment feleségül.
Kétféle csapás van az életben: ha megkapjuk, amihez ragaszkodunk, és ha nem.
A környezet, a kultúra, amelybe belenövünk, azt sugallja: nem lehetünk boldogok bizonyos személyek és tárgyak nélkül. Figyeld meg! Bármerre is vetődj a világban, az emberek nagy többsége arra a feltevésre építette életét: nem lehet boldog bizonyos dolgok nélkül. Gyerekkorban azonosul a játékával, s ha elveszik tőle, akkor éktelen sírásra fakad, mert elvették tőle ragaszkodásának tárgyát. Felnőtt korban ugyanilyen automatizmus alapján működünk - a korábbi egyszerű kirakós játékot vagy a drága elektromos autót felváltja az én autóm, az én házam, az én párom, az én gyerekem, az én hatalmam, az én pénzem, az én szerelmem, az én Istenem, és a többi...
Neked milyen kombinációd van? Konkrét személyekre, tárgyakra gondolj!
Amikor tényként elfogadtad ezt az alapfeltevést, akkor létrehoztál egy függőséget azzal a személlyel, dologgal vagy tárggyal kapcsolatosan, akiről vagy amelyről meggyőztek, hogy nélküle nem lehetsz boldog. Azután következik az erőfeszítés: meg kell szereznem azt az értékes dolgot - személyt vagy tárgyat, akihez, illetve amihez kötődhetem. Ha már megvan, azon fáradozni, meg is maradjon ez a kapcsolat, vagyis kizárni minden lehetőséget az elvesztésére. Majd bekövetkezik az az érzelmi függőség, amelyben a ragaszkodásod tárgyának van hatalma izgalomba hozni, nyugtalanítani és nyomorúságba dönteni, attól való rettegés okán, hogy ténylegesen elveszítheted.
Miközben ragaszkodásod már foglyul ejtett, megkezded a küzdelmet a világgal magad körül annak érdekében, hogy megszerezhesd és megtarthasd ragaszkodásod tárgyát. A görcsös akarás pedig igen fárasztó, elszívja az energiádat. Hiábavaló ez a küzdelem, mert a világban az egyetlen örök: a változás. A változó világ egy-egy pillanatra átrendeződhet vágyaidnak megfelelően. A boldogság gyorsan tovatűnik, mert helyébe lép a ragaszkodás, a nyugtalanság, a féltékenység, a düh, az unalom, avagy a deprimáltság álruhában.
Emlékszel arra, amikor veszteség ért, s úgy érezted, itt a világ vége, nem élhetsz egy bizonyos személy vagy tárgy nélkül? Majd múlt az idő, s helyreállt a lelki békéd! Esteleg még mindig cipeled a fájdalmat?
A ragaszkodástól tudatosan megszabadulhatsz. Ha összetörtél, mert nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan szeretted volna, mondd magadnak: Ez is el fog múlni! Ekkor az eseményt és az ahhoz kötődő érzelmeket, fájdalmakat hirtelen tér veszi körül. Ami a legcsodálatosabb, tér jelenik meg a gondolataid között. Abból a térből pedig olyan békesség sugárzik, amely nem fizikai, mert világunk a forma, a béke azonban tér.
