Digitália

2022.12.16. 06:00

Miért nem megy vissza űrhajós 50 év után a Holdra?

Visszatért a Földre a NASA Orion űrkapszulája, ezzel véget ért az amerikai űrhajózási hivatal új Hold-programjának első tesztrepülése. A visszatérés napja egybeesett az Apollo 17-es 1972. december 11-i sikeres Holdra szállásával. Miért vártunk 50 évet a modern technikáink birtokában?

Ember a Holdon!

Forrás: AFP

Fotó: Roger-Viollet via AFP

Eddig tizenkét ember szállt le a Holdon: ez a NASA egyik legnagyobb eredménye, ha nem a legnagyobb. Az űrhajósok gyűjtöttek köveket, készítettek fényképeket, kísérleteket végeztek, zászlókat tűztek ki – aztán hazajöttek. Az Apollo-program nem teremtett tartós emberi jelenlétet a Holdon.

Ötven évvel a legutóbbi, személyzetes holdraszállás után az űrhajósok vissza akarnak menni a Holdra és majd tartósan ott is maradni. A NASA ígérete szerint legkorábban 2025-ben, az Artemis nevű programban indulnak amerikai űrhalósok, köztük egy nő is.

Jim Bridenstine, a NASA korábbi munkatársa, aki a Trump-kormány idején vezette az ügynökséget, azt mondta korábban a Business Insidernek, hogy nem tudományos vagy technológiai akadályok akadályozták eddig az Egyesült Államokat. „Már a Marson kellene lennünk.”

Az Orion több ezer mérföldet tett meg a Holdon túlra a négy-hat hetes küldetés során
Forrás: NASA

„Politikai kockázatok akadályozták meg a holdprogam folytatását” – állítja Bridenstine. „A program túl sokáig tartott, és túl sok pénzbe került.”

Kutatók és vállalkozók régóta szorgalmazzák egy legénységgel rendelkező bázis létrehozását a Holdon – egy holdi űrállomást.

„A következő logikus lépés lenne egy állandó emberi kutatóállomás létesítése a Holdon.” – mondta korábban Chris Hadfield, egykori űrhajós a Business Insidernek.

Egy holdbázis mélyűri küldetések üzemanyagraktára lehet, hihetetlen képességű űrteleszkópokat lehetne  létrehozni, a bázis megkönnyíthetné az utazást a Marsra, és megfejthetnék itt a Föld és a Hold létrejöttével kapcsolatos tudományos rejtélyeket. És a holdi űrturizmus köré épülő, virágzó űrbéli gazdaság is létrejöhetne.

Szörnyen drága? Mihez képest?

Sok űrhajós és szakértő szerint az űrrepülési programok akadálya – különösen az embereket érintő küldetések esetében – a hatalmas költség. A NASA 2022-es költségvetése 24 milliárd dollárra rúg, és a Biden-kormányzat arra kéri a Kongresszust, hogy ezt közel 26 milliárd dollárra emelje a 2023-as költségvetésben.

Ez szép összegnek tűnik, míg nem gondolunk bele, hogy fel kell osztani az ügynökség összes részlege és ambiciózus projektje között: finanszírozásra szorul a James Webb Űrteleszkóp, a Space Launch System (SLS) nevű óriásrakétaprojekt és a számos távoli küldetés egyaránt. Ezzel szemben az amerikai hadsereg körülbelül 858 milliárd dolláros költségvetést tervez 2023-ra.

„A NASA a szövetségi költségvetés 4%-át kapta 1965-ben” – mondta Walter Cunningham, az Apollo 7 űrhajósa 2015-ben a kongresszus előtt. Az elmúlt 40 évben viszont az arány 1% alatt maradt, az elmúlt 15 évben pedig 0,4%-ra esett.”

A NASA 2005-ös jelentése becslése szerint a Holdra való visszatérés körülbelül 104 milliárd dollárba (ma inflációvak együtt 162 milliárd dollárba) kerül. Az Apollo-program mai dollárban számolva körülbelül 142 milliárd dollárba került.

A Mars-küldetésekre és a Holdra való visszatérésre utalva Cunningham azt mondta: „A NASA költségvetése túl kicsi ehhez.”

Az elnökök problémája

Biden elnök hivatalban lesz – vagy nem, amikor a NASA legközelebb 2025-ben, vagy később űrhajósokat küld a Holdra. És itt a másik nagy probléma: a pártpolitikai csatározás.

„Miért hinnénk el, amit bármelyik elnök jósol két kormányzati ciklusra? – mondta Hadfield. – Ez csak beszéd.

Űrrepülőgép tervezési, mérnöki és tesztelési folyamata tovább tart egy két ciklusú elnök idejénél. A leendő elnökök és törvényhozók pedig gyakran elvetik az elődjük űrkutatási terveit.

2004-ben például a Bush-kormányzat megbízta a NASA-t, hogy dolgozzon ki egy módot a visszavonulni készülő űrsikló cseréjére és a Holdra való visszatérésre. Az ügynökség öt év alatt 9 milliárd dollárt költött a programra.

Miután azonban Barack Obama elnök hivatalba lépett – és a Kormányzati Számviteli Hivatal jelentést adott ki arról, hogy a NASA képtelen megbecsülni a program költségeit – Obama megszüntette a programot.

Trump nem vetette el az Obama-féle SLS-t, csak megváltoztatta: 2024-ben azt akarta látni, hogy az Artemis űrhajósai visszaszálljanak a Holdra.

A NASA költséges prioritásainak ilyen gyakori változtatásai mintegy 20 milliárd dolláros veszteséghez, valamint több évnyi elvesztegetett időhöz vezettek.

Biden ritka kivételnek tűnik: meghagyta Trump Artemis projektjét, és az űrerőt is.

Politikán túli kihívások

Nem a NASA költségvetése körüli politikai huzavona az egyetlen oka annak, hogy az emberek nem tértek vissza a Holdra. A Hold egyben 4,5 milliárd éves halálcsapda az emberek számára, és a feladat bonyolultságát nem szabad alábecsülni.

Felszínét tele van kráterekkel és sziklatömbökkel, amelyek veszélyeztetik a biztonságos leszállást. Az első holdraszállás előtt az Egyesült Államok dollármilliárdokat költött arra, hogy műholdakat fejlesszenek ki, indítsanak el és vigyenek a Holdra, hogy feltérképezzék a felszínét, segítsenek felderíteni az Apollo lehetséges leszállási helyeit.

Még nagyobb aggodalomra adnak okot a meteoritok. A Holdat finom holdporréteg borítja, egyes területeken több hüvelyk mélységben. Ez nagyon koptató és tapadós, gyorsan elszennyezi az űrruhákat, járműveket és rendszereket.

A napfénnyel is gond van. 14 napig a Hold felszíne forró pokol, amely közvetlenül ki van téve a nap durva sugarainak; a holdnak nincs védelmező légköre. A következő 14 nap viszont teljes sötétségben telik, ilyenkor a Hold felszíne az egyik leghidegebb hely az univerzumban.

A NASA olyan energiarendszert fejleszt, amely a hetekig tartó holdéjszakákon el tudná látni elektromos árammal az űrhajósokat – ez hasznos lenne másutt, így a Marson is.

Visszatérünk

Egy másik probléma az űrhajósok szerint a NASA öregedő csapata. Manapság a legtöbb gyerek YouTube-sztár akar lenni, nem űrhajós.

„Fiatalok kellenek az ilyen küldetésekhez” – mondta nemrég a Business Insidernek Harrison Schmitt, az Apollo 17 űrhajósa. Az Apollo 13 missziós irányítóinak átlagéletkora 26 év volt, ma a NASA Johnson Űrközpontjában dolgozók 60 év körüliek.

Bezzeg mikor tizen-, huszonévesek dolgoznak – mondta Schweickart. „Amikor Elon Musk csapata elér valamit, az egész társaság ordít, sikoltoz, és fel-alá ugrál.”

Musk jellegzetes tagja Jeffrey Hoffman űrhajós szerint „az űrbolond milliárdosok nemzedékének”.

„Az elmúlt 10 évben az űrrepülésben semmi innováció nem valósult volna meg, ha csak a NASA, a Boeing és a Lockheed dolgozik rajta” – mondta Hoffman kerekasztal-beszélgetésen. Az összes újítás Musk rakétagyártó cégének, a SpaceX-nek, valamint Jeff Bezosnak a munkája, aki a Blue Origint vezeti.

Bezos azt a tervezi, hogy elkezdi építeni az első holdbázist a Blue Origin hamarosan megjelenő New Glenn rakétarendszerére támaszkodva. „Az összes nehézipart eltávolítjuk a Földről, a bolygónkon csak a könnyűipar maradhat” – mondta 2018 áprilisában.

Musk arról beszél, hogy a SpaceX hogyan nyithatja meg az utat a megfizethető, rendszeres holdlátogatások előtt.

Az az álmom, hogy egy nap a Hold a Föld gazdasági szférájának részévé váljon – mondta Hoffman.

Az űrhajósok nem kételkednek abban, hogy visszatérünk-e a Holdra és a Marsra. Csak az a kérdés, hogy mikor.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!