Xiaomi Mi 11 – ez nem az ultra, de azért ott van

Hogy ez a manőver sikerüljön, zavarba ejtő választékot tesznek a kirakatba. A legkülönfélébb Mi-k kaphatók nehezen értelmezhető jelzésekkel: úgy kell megfejteni, melyik az olcsó, melyik a drága, aztán még ott a POCO, mint cégen belüli megfizethető alternatíva, s akkor persze még nem is beszéltünk a Redmi-k tömegéről.

Magyarországra talán nem jön a hajtogatható csodamobil, viszont hamarosan érkezik az egyelőre ismeretlen árú – bár minden bizonnyal igen drága – 11-es család, benne a Mi Pro, Mi 11 i és a Mi 11 Ultra. Közülük az utóbbi rögtön meg is kapta a legjobb kamerás okostelefon címét a DxOMark tesztelőitől.

Ezúttal a 11-es családból a Mi 11-et próbálhattuk ki.

A készülék vélhetően az alapmodell, van olcsóbb változat is, az i-jelű.

A Mi 11 szinte minden lényeges elemet megkapott, amit az Ultra: pár dolgot azért kispóroltak belőle, hogy az ára csak alulról súrolja a 300 ezer forintot. Milyen kompromisszumot kell az olcsósításért kötni?

Keveset. A Mi 11-ben nincs zoom, nem lehet dicsekedni a nagylátószögű kamerával. A DxOMark tesztje szerint jó kamerát raktak bele (120 pont), de annyira azért nem jót, mint a listavezető Mi 11 Ultra (143 pont), vagy a Mi 10 Pro (128 pont) egysége.

Kapott egy rendkívül jó minőségű hátlapi főkamerát 108 megapixel felbontással és quad-Bayer szűrővel, ami meghökkentő eredményeket és

plakátméretű nagyításokat tesz lehetővé.

Bár plakátokat ritkán nyomtatunk mobilról, de lenyűgöző, hogy mennyi részletet képes megmutatni az egyáltalán nem csak papíron létező megapixeltömeg, ami tömörítés után is átlagosan 27 megapixeles méretben készít. Tetszetős, hogy

a szelfikamerát annyira apró kameralyukban helyezték el, hogy alig látszik.

Fotóink kézből, automata üzemmódban készültek, utómunkálatok nélkül.

Kár lenne erőltetni videófelvétel esetén a reszketős 8K-t – kinek is van 8K lejátszója? –, viszont 4K-n 60 fps-en, pláne 30 fps-en kiváló, rezzenésmentes videókat készít a mobil.

Töltő persze van hozzá, mi több, 55 wattos, ami villámgyorsan, félóra alatt feltölti a 4600 mAh-s akkumulátort.

Meggyőző a 6,81 hüvelykes, 1440 x 3200 pixeles felbontású, HDR10+ AMOLED, 10 bit kijelző. Nem is csoda, hogy rezzenéstelenül dolgozik, hiszen adaptív 120 Hz-es képfrissítésű, és a motorháztető alatt Snapdragon 888-as dohog.

Kapott dupla nanoSIM-es tálcát és alulra-felülre multimédiás hangszórót.

Ami a szoftvereket illeti, az előretelepítettek közül a Netflix, a Google Duo, meg az egzotikus WPS Office szerencsére eltávolítható, miként a leginkább a távkeleti kislányok ízlésére kialakított, hirdetésekkel tűzdelt, előtelepített játékok is.

A MIUI kezelőfelület mára igazán beérett, tetszetős lett –

a legjobb ilyennek elfogadni, s nem izmozni a rendszerrel.

Ízlés dolga, a custom felületek nagyobb szabadságot adnak, általuk lehet csicsásabbra, vagy éppen praktikusan egyszerűbbre venni a launchert – bár a kettő egyszerre ritkán megy. Összesen egy érthetetlen funkciót találtunk MIUI-n: a mutatós időjárás-előrejelzésen nem tudtuk azonnal beállítani, hogy a készülék GPS szerinti helyzetét mutassa, mindenáron valamilyen előre meghatározott, nagyobb települést akart velünk választatni.

Mikor azért a Mi 11-re kényszerítettünk egy Nova launchert, a MIUI rendszer nem küldött rögtön alattomos hibaüzeneteket, elmaradt az azonnali méltatlankodás az alapfelület megváltoztatása miatt. De aztán hamarosan kiderült, hogy az egyik widget a Nova-n megbízhatatlanná vált, a másik meg nem reagál az érintésre.

Ezeket a problémákat csak parancssori utasításokkal, reszelgetésekkel lehet hackelni: jobb inkább elfogadni, amit a gyár csinált, mert gyors, dinamikus – és nagyon működik.

Borítóképünkön a Xiaomi Mi 11