A halálos beteg fiú elvette kis híján megölt szerelmesét

Szécsi István 20 éves szegedi gyári munkás gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, ezért menyasszonyával, Nagy Rózsi 18 éves varrólánnyal abban egyeztek meg, hogy közösen öngyilkosságot követnek el. 1931. július 30-án éjszaka a Lóverseny téri lőtérhez mentek, ahol azt tervezték, Szécsi egy forgópisztollyal előbb megöli a lányt, majd magával is végez.

A fiatal pár évek óta szerette egymást, Nagy Rózsi 13 éves volt, amikor a 15 éves fiúval megismerkedett. Öt év után eldöntötték, hogy összeházasodnak, ám ekkor a fiatalemberről kiderült, hogy súlyos vesebetegségben szenved, amit az orvosok gyógyíthatatlannak tartottak. Augusztus 20-ra volt kitűzve esküvőjük.

Az első híradás a Lóverseny-téri drámáról. Délmagyarország 1931. július 31.

A drámai percen el is hangzott az első lövés a Lóverseny téren. A lány leült a fűre, a fiú pedig féltérdre ereszkedett és szerelmese szívére irányítva a fegyvert – lőtt. A lövés azonban nem végzett a lánnyal. Nagy Rózsi eszméletlenül terült el, a fiatalember kitapogatta pulzusát és megállapította, hogy még ver a szíve. Nemsokára a lány magához tért és megpróbált feltápászkodni. Szécsi ismét ráfogta a pisztolyt és lőtt. A második lövés a mellcsontot érte, és ez sem oltotta ki a lány életét. Ezúttal eszméletét sem vesztette el.

A lány súlyosan sebesülten fél órán át feküdt a fűben, mellette pedig szerelme ült szintén szótlanul. Végül, a lap híradása szerint a lány azt kérdezte:

— Pista, te miért nem végzel magaddal?

Erre a kérdésre Szécsi István felháborító és ugyanakkor tragikus választ adott:

— Addig nem akarok végezni magammal, amíg te élsz.

Szécsi István ezután még 2 órát várt, de Nagy Rózsi nem halt meg. Nem lőtt rá újra. Várakozás közben rövidesen pánikba esett és elfutott, hogy értesítse a mentőket.

Útközben találkozott a lány apjával, akit megkért, hogy vigye haza Nagy Rózsit, míg ő a mentőkért szalad. A pisztolyt útközben bedobta a Cserepes-sori tóba.

Az apa ölében vitte haza a sebesült lányt. A híradás erről nem szól, de a Lóverseny tértől a Csendes utcai otthonig tartó út apa és lánya között legalább olyan drámai lehetett, mint az előző órák.

Szerencsére Nagy Rózsi túlélte a szerelmi drámát. Két nap múlva már kihallgatta vizsgálóbíró, és megerősítette: valóban közös elhatározásuk volt az öngyilkosság.

A kórházban sokat beszélgettek. Délmagyarország 1931. augusztus 9.

 A következő híradás arról szólt, hogy a fiatalok hamarosan egybekelnek. Szécsi Istvánt betegségére tekintettel szabadon engedték. A kórházban sokat beszélgettek és arra jutottak, hogy összeházasodnak. A férfi ellen tovább folyt az eljárás.

Nagy Rózsi 10 nap után hagyta el a klinikát. 1931. szeptemberében a szegedi felsővárosi plébániatemplomban kimondták a boldog-boldogtalan igent.

A házastársak vallomása a bíróság előtt. Délmagyarország 1932. április 14.

A férfi a bíróság előtt bűnösnek vallotta magát, és a lány is mindent magára vállalt:

— Pista azt mondta egyik nap, hogy meg kell halnia. Arra kértem, hogy vigyen el magával

engem is. Azt válaszolta, hogy én csak éljek, mert fiatal és egészséges vagyok... én kértem, hogy öljön meg. Amikor elővette a revolvert, könyörögtem neki, hogy lőjön rám... Amikor eszméletre tértem és láttam, hogy mellettem ül, ismét arra kértem, hogy újra lőjön rám... Annyira szerettük egymást, hogy nem akartunk egymás nélkül élni…

Végül a férfit 1 hónapi fogházra ítélték, de ő kegyelmet kért, hogy hátralévő életéből ennyit se veszítsen el. Sorsukról többet nem írt az újság.