2015.11.05. 18:15
Miért hanyatlott a rövidlátó Kiss elvtárs teljesítménye?
DélmagyArchív 1950-1956: És hogy-hogy nem látták a géptörésekben az ellenség kezét?!
Az 1950-es évek kommunista párti szóhasználatában nemigen akadt, aki ne ismerte volna, mit jelent a kritika és önkritika jegyében megszólalni. A szovjetek nyomán Rákosi Mátyás hirdette meg 1950-ben. Azt jelentette, kötelező a közösség egyes tagjaira rámutatva olyan hibákkal megbírálni őket, amelyekre a Szabad Nép újság felhívta a figyelmet.
A magasabb pártvezetők azt részesítették előnyben, ha a tagság a középvezetést bírálja, a középvezetők meg persze azt, ha a párttagok egymást. A legjobb akkor volt, ha ugyanazokkal a hibákkal a párttag egyben saját magát is megvádolta.
Ha mindenki komolyan vette volna a kritika és önkritika szellemét, akkor a párt egy pszichotikus szektára hasonlított volna, ahol bármi megtörténhet. De, így sem állt messze ettől.
1950. április 21-én a szegedi Kotrótelep kommunista dolgozói tartottak taggyűlést. A szokásos felajánlások után Kiss István munkás jelölése körül élénk vita alakult ki: alkalmas-e Kiss elvtárs pártküldöttnek. Ne aggódjanak, alkalmas volt. De mennyi megbeszélnivaló volt ezen!
Politikai nagygyűlés a Széchenyi téren 1952-ben. A Móra Ferenc Múzeum fotógyűjteményéből.
1950. május 9-én a Szegedi Kender pártértekezletén Klein elvtárs titkári beszámolóban ismertette, milyen nagy fejlődést értek el az alapszervezetek Rákosi elvtárs beszéde óta. Az üzem első negyedévi tervét 114.8 százalékban teljesítette, így a titkári beszámoló azt kritizálta, hogy a párttagok nem figyeltek fel az ellenség aknamunkájára.
Hiba volt, hogy az üzemben előforduló géptöréseket véletlennek minősítették és nem látták meg benne az ellenség kezét! És a klerikális reakció befolyása is megmutatkozik az üzemben. Ezt elősegíti az is, hogy elhanyagolták a természettudományi előadások megtartását.
A megalkuvó párttitkár és a derekas párttagok. Délmagyarország 1950. március 5.
A Magyar Kender előkészítő üzemrész pártszervezetében 1950. március 4-én kiderült: az elvtársak nem hagyták, hogy a párttitkár elhallgassa a hibákat.
Elsőnek Balla János elvtárs, villanyszerelő tette meg észrevételeit. — (…) Emlékezzünk csak vissza: a múlt taggyűlésen például határozatot fogadtunk el, hogy az alapszervezet minden tagja február 15-ig áttanulmányozza Pártunk Szervezeti Szabályzatát s ezt egy általunk választott bizottság ellenőrzi. A vezetőség erről egyáltalán nem gondoskodott, még a bizottságot sem hozták létre.
1951. április 6-án az Újszegedi Kender és Lenszövő taggyűlésén a III. alapszervezetben Kiss Ferenc elvtárs a kritika és önkritika bátor alkalmazásával igyekezett elősegíteni a taggyűlés sikerét. Elmondotta, komoly mulasztást követett el, mert nem ellenőrizte a politikai iskolák munkáját. Rámutatott a népnevelő munka hiányosságaira és kritikát gyakorolt a párttitkár, Abt elvtárs felé, aki többször ígéretet tett már az agitációs munka hiányosságainak felszámolására, azonban az ígéret legtöbbször nem vált valóra.
Nem olvasták a pártújságot! Délmagyarország 1952. július 31.
Az agitációs munka nem volt vicc. 1952. július 31-én a Délmagyarország leleplezte, hogy a Késárugyár vezetői elhanyagolták a Szabad Nép olvasását (ma: Népszabadság), pedig abban Révai és Farkas elvtársak adtak értékes útmutatást.
Végül pedig egy magasabb beosztású elvtárs, Ladányi Benedek, az MDP szegedi szervezetének vezetője cikkében égbekiáltó esetet hozott fel:
(…) Így zajlott le a Villamosvasút pártszervezetének taggyűlése is, ahol Váradi elvtárs volt a párttitkár, aki templomban esküdött. Arra hivatkozott, hogy nem ő, hanem a menyasszonya akarta így. Helyesen tette a párttagság, hogy Váradi elvtársat nem választotta be a vezetőségbe. De nem helyes az, hogy vita nélkül napirendre tértek e kérdés felett és nem vitatták meg ezzel összefüggően a pártszervezet feladatát a vallásos világnézet elleni harcban.
