Hibbant jótevő küldte a titokzatos pénzeket?

1934 márciusában zavarba ejtő ügyben kezdett nyomozni a szegedi rendőrség. Baár Jenő, az Országos Társadalombiztosító Intézet szegedi igazgatója ezer pengős pénzutalványt kapott Huszti Ibolya, Budapest, Bálvány utca 6. szám alatt lakostól, akiről nem tudott semmit.

A derék polgár a rendőrséghez fordult, mert félreértést gyanított az eset mögött. A szegedi rendőrség nyomozni kezdett, budapesti segítséggel kiderítették, hogy a Bálvány utcában tényleg lakik ilyen nevű hölgy, de semmit nem tud a küldeményről.

Aki küldte - nem küldte. Délmagyarország 1934. március 21.

Hamar kiderült továbbá, hogy Huszti Ibolya nevével az elmúlt időszakban még 7-8 helyre feladtak kisebb-nagyobb, de 1000 pengőt nem meghaladó pénzküldeményt. Látszólag összefüggéstelen pénzfeladások voltak. Küldemény érkezett egy vállalatnak, egy vidéki földbirtokosnak, egy ügyvédnek, egy katonatisztnek. Mindegyik küldeményt magabiztos, felismerhető férfi kézírással címezték, úgy tűnt úriember írhatta.

De kicsoda? Harmadnapra már országszerte öt város kereste a rejtélyes pénzfeladót. Szegeden, Sopronban, Pécsett, Csornán és Budapesten egyaránt találgattak.

És itt valljuk be, nem rossz érzés hírt kapni egy nagylelkű ismeretlenről, a mi hazánkfiáról, aki a szegénység közepette random pénzt küldözget. Még a rendőrség is, amely ilyenfajta romantikára nem kapható, arra jutott, hogy az illető alighanem meghibbant.

Az ország különböző pontjaira érkezett pénz. Délmagyarország 1934. március 23.

Sajnos, nagylelkűségi sztorink még a hibbant változatban sem bizonyult igaznak. A pénzügyekkel foglalkozók hamar ráéreztek, hogy itt egy meg nem engedett valutautalási manőverről lehet szó. Ezt erősítette meg másnap az érintett földbirtokosnő, aki rendszeresen kapott összegeket a megszállt területekről (vagyis a trianoni határon túlról). Tudta, hogy kitől kellett érkeznie a pénznek, de a feladó érdektelen volt, hiszen előbb valószínűleg tiltott módon áthozták Magyarországra a pénzt, majd innen utaltak.

Az egész rejtély mögött nem volt egyéb, mint a gazdasági válságba süllyedt államot kijátszó emberek élelmessége.

Nagyon is anyagias oka volt. Délmagyarország 1934. március 24.