2014.07.22. 21:57
Lidércjárás miatt elmaradt a farsangi bál
DélmagyArchív 1927: Szétszórt tanyák, bezárt ablakok, riadt emberek. Annyira féltek a lidérctől, hogy nem mentek bálba. Sem a tanítóhoz.
Beszámoló a lidércfény okozta riadalomról a Délmagyarország 1927. január 20-iki számában.
Az 1927-es farsang első napján elmaradt a bál egy algyői majorban.
Az emberek annyira féltek a közelben látott lidércfénytől, hogy a mulatság kedvéért sem mertek előjönni házukból.
Amióta a lidércfény mutatkozott, este hat óra után egyetlen ember sem merészelte háza táját elhagyni.
Algyő és Sövényháza (1974 óta Ópusztaszer) között, a Pallavicini-uradalom területén egykor volt lápos, mocsaras vidéken gyakran fellobbant a lidércfény.
A nevezetes láng a metángázt tartalmazó mocsárgáz lángja, amely magától meggyullad. Az újság így írja le:
Este öt és hat óra tájban, amikor még nincs teljes sötétség, hirtelen és hosszan, mintha pásztortüzeket gyújtanának, sárgás embermagasságú fény villan fel a mocsaras vidékből. Ez a fénv hol állandóan egy helyen áll, hol imbolyog jobbra-balra. Megfigyelték, hogv a mozgása olyan, mint a szél járása. Néha percekre eltűnik, aztán ismét távolabb mutatkozik, hogy a végén elvesszen valahol.
Az emberek csoportokba verődve szemlélték a jelenséget, de ha a fénycsóva meglebbent, és közeledni kezdett, házukba menekültek.
Ráadásul, ahol a lidércfényt látták, ott valaha temető volt.
A nép hitében tüzes emberek, elátkozott lelkek és hazajáró kísértetek jelentek meg a lidércfény alakjában.
A helyi tanítók felvilágosító előadással próbálkoztak, de azon csak a tanköteles gyerekek jelentek meg, a babonás emberek nem.
