2011.11.24. 12:04
Téli esték (részlet)
Legkivált az esték ilyenkor mi szépek! <br>El sem hinnétek tán, ha nem ismernétek. <br>A családfő ott fenn űl a nagy asztalnál <br>Bizalmas beszédben szomszéddal s komával, <br>Szájokban a pipa, előttök palack áll <br>Megtelve a pince legrégibb borával; <br>A palack fenekét nem lelik, akárhogy <br>Iparkodnak… ujra megtelik, ha már fogy. <br>
Kinálgatja őket jó háziasszony,
Ne félj, hogy tisztjéből valamit mulasszon,
Hej mert ő nagyon jól tudja, mit miképp kell,
A kötelességét ő jól megtanulta,
Nem bánik könnyen a ház becsületével,
Nem is foghatják rá, hogy fösvény vagy lusta.
Ott sürög, ott forog, s mondja minduntalan:
„Tessék, szomszéd uram, tessék, komám uram!"
...
Esik a hó, mégis fekete az útca,
Nagy, vastag sötétség egészen behúzta.
Járó-kelő ember nem is igen akad,
Egy-egy látogató megy csak hazafelé,
Lámpája megvillan az ablakok alatt,
S fényét a sötétség hirtelen elnyelé,
Eltűnik a lámpa, a benn lévők pedig
Buzgón találgatják: vajon ki ment el itt?
