Egy izgága kókler története, telis tele féknyúzzal

Sztanykovszky Tibor joghallgató és tartalékos zászlós 1918. október 31-én, az őszirózsás forradalom napján tagja volt annak a katonai különítménynek, amely előre kitervelt akcióval otthonában megölte Tisza István volt miniszterelnököt. A gyilkosságban játszott szerepe máig tisztázatlan, de legvalószínűbb, hogy a háttérben töltött fegyverrel fedezte Tisza kivégzőit.

Sztanykovszky ezután, 1918 novemberében belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, részt vett a Vörös Őrségben, harcolt a románok ellen, majd 1919. augusztus 6-án, a kommün bukása után letartóztatták. A katonai bíróság 1920 augusztusában kötél általi halálra ítélte, majd a férfi semmisségi panaszt tett, és tagadta, hogy része lett volna a Tisza-gyilkosság előkészítésében. Végül 17 évi fegyházbüntetést kapott, így került a szegedi Csillag börtönbe, ahol 1937. december 2-ig ült.

Három év telt el büntetéséből, amikor perújrafelvételért folyamodott. Ügyvédjével a Csillag börtönbe bekérette (!) a Tisza-per aktáit és bizonyítékait, közük azokat a golyókat is, amelyek Tisza István halálát okozták. Nem hittek új vallomásának, majd 2 évvel később a következőnek sem, pedig a lapok már szenzációt szimatoltak, remélve, hogy az új vallomás fényt derít a Tisza-merényletre. Aztán 1926 őszén megint csak nem hittek neki.

Ahogy teltek börtönévei, Sztanykovszky sztoriját lassan romantizálták a lapok. A Délmagyarország 1926-os karácsonyi lapjában megjelent riport szerint, Sztanykovszky a Csillag 69-es cellájában élt, és a börtön irodáján dolgozott. Az egykori „világfi” csendes, szürke rabbá változott. Pontos és pedáns hivatalnok lett, gyöngybetűkkel írt, szabad óráiban tanult és olvasott, sőt, szépírással foglalkozott (a Tisza-gyilkosság „legendáját” dolgozta fel). A riport sejtelmes utalásokat tett arra, hogy a börtönben már tudják, ki volt a Tisza-gyilkosság elkövetője, de a valóság az lehetett, hogy Sztanykovszky szépírói történetének újabb változatai terjedtek.

Ön a tizedik ma, aki a haláláról érdeklődik!

Az 1927-es húsvéti Délmagyarország már arról számolt be, hogy Sztanykovszky a Csillag börtön-passiójátékában Krisztus szerepét alakította, mégpedig nagy átéléssel. Sőt, ő tanította be a többi szerepet is, vagyis végső soron passiójátékot rendezett. Krisztus megszemélyesítője a lap szerint a börtönudvar köreit róva fel-felsóhajtott: „Uram, Uram, miért hagytál el engem!” A passiót kétszer is megismételték, mert minden rab látni akarta.

A Délmagyarország következő címe 1929-ben igen beszédesen festette le a helyzetet: „Uram, ön a tizedik telefonozó, aki Sztanykovszky Tibor haláláról érdeklődik...” Nem múlt el hónap, hogy ne szerepeljen, írta róla találóan a lap. Közben elkezdett nyelveket tanulni, állítólag már hét nyelven beszélt, és szabadulása után Amerikába készült. Budapesten elterjedt, hogy Sztanykovszky a börtönben meghalt, és éjnek idején, lopva temették el. Az 1929-ben még mindössze 36 éves Sztanykovszkynak azonban semmi baja nem volt, és jól mulatott a halálhírén.

A Délmagyarország korabeli olvasói eddigre már biztosan sejtették, hogy Sztanykovszky Tibor lételeme a mások figyelme. Kezdte betölteni a helyi celeb szerepét. Kiderült, hogy mégsem Amerika lesz a sorsa, hanem borbélyüzletet fog nyitni a szegedi nagykörúton, mivel a börtönben felszabadult borbélymester lett. Azt is írta róla a lap, hogy a börtönben romantikus körülmények között eljegyzett egy fegyencnőt, de ez nem volt igaz. Ennél sokkal romantikusabb volt a sztori. A hölgy nem fegyenc volt, hanem Szenicsán Rózsa, egy szegedi vendéglős lánya, a Szegedi Atlétikai Klub korábbi atlétanője, aki a börtön közelében lakott a Csemegi utcában.

Szerelem első látás előtt

A sztorit ugyanis a Délmagyarországnak (Hartmann Mihály újságírónak) Sztanykovszky később úgy mesélte el, hogy a lány látatlanul-ismeretlenül szeretett bele, pusztán attól, hogy naponta hallgatta Sztanykovszky hegedűjátékát, ami a Cserzy Mihály utcára néző cellából szűrődött ki. A történet e pontján elszabadult a romantika: Szenicsán Rózsi és Sztanykovszky három évig „vártak egymásra” anélkül, hogy látták volna egymást. És tényleg, Sztanykovszky szabadulása után 2 héttel már meg is lett az eljegyzés, megszerezték a diszpenzációt és megtartották a polgári esküvőt.

Mielőtt a csók és könny történetet tovább engednénk, érdemes beleolvasni a Délmagyarország 1937-ben keletkezett beszámolójába is. Ebben már nem a borbélyüzlet volt a jövő, hanem Sztanykovszky cigányzenekart készült alapítani Szegeden. A cikk szerint a börtönben tanult meg hegedülni, valamint cimbalmozni és csellózni, továbbá képzett karmester is lett, plusz ekkorra már 10 nyelvet tanult meg a borbélymesterség mellé. (A Csillag jó kis képzőintézmény lehetett.) 1937-re egyedül ő raboskodott a Tisza-gyilkosság miatt megvádolt személyek közül, és már teljesen ártatlannak vallotta magát.

Eljött az a nap is, 1937. december 1-jén, amikor Sztanykovszky Tibor kiszabadult, leülte mind a 17 évét. A cikkből kiderült, hogy a börtönből magával hozta két macskáját, egy fekete-fehér foltos 12 éves macskát és egy vörössárga fiatal cicát. A foltost Gyurkának hívták, és Sztanykovszky későbbi változata szerint, a rab és szerelme között Gyurka hozta-vitte a leveleket.

Tükörrel csajozni a börtönből?

Volt persze helytörténész, aki nem adta meg magát a romantikának. Magyarka Ferenc 1979-ben írott cikkében azt írta, nem igaz, hogy Sztanykovszky a börtönből pusztán hegedűszóval hódította meg leendő feleségét. A hegedűje ugyanis nem a szobájában, hanem a raktárban volt, ahonnan időnként megkapta. Az is képtelenség, írta, hogy a börtönkoncertet a Csemegi utcában lakó Szenicsán Rózsa hallgathatta volna (hacsak Sztanykovszky nem harsonán játszik). Viszont Szenicsánék kertjéből rá lehetett látni a Csillag börtönnek arra a keleti sarkára, ahol Sztanykovszky akkor ült. Magyarka Ferenc szerint Sztanykovszky tükrök segítségével hívta fel magára a lány figyelmét, és később levelezés útján kerültek közel egymáshoz (a Gyurka-szálat nem ismerte vagy nem tudta cáfolni).

Ekkorra azonban az élet is összeszedte magát, és hozzáadott egy fordulatot. Mivel a házasságnak híre ment, 1938 januárjában jelentkezett Sztanykovszky első felesége (a börtön előtt már kétszer elvált), és bigámiával vádolta meg a férfit. Az ex szerint 1938-ban már nem voltak érvényesek a kommün rendeletei, így a válást sem mondták ki. Sztanykovszky szerencséjére másodjára is megnősült 1919-ben és a második válása már a kommün után volt, így kijogászkodta az ügyet.

„Megvolna hozzá a beszélőképessége”

És a közönségnek még mindig nem volt elege belőle. 1938-ban egy újabb karácsonyi riport témája lett, hogy a férfi gyümölcsössel és tyúkfarmmal foglalkozik (nem nagy sikerrel) Újszőregen. Sztanykovszky a Kamara-töltés aljában lakott feleségével, s az újságíró által megszólított szőregi szomszéd így nyilatkozott róla: „Népszerű ember itt a faluban a Sztanykovszky úr. A múltkor olvasóköri elnöknek akartuk megválasztani, de nem fogadta el, azt mondta, elég volt neki a szereplésből. Pedig megvolna hozzá a tanultsága, meg a beszélőképessége is...” Sztanykovszky elmondta a lapnak, hogy a rendőrség megakadályozta zenészi terveit, mert attól féltek, hogy Tisza gróf nevével fogja reklámozni magát. Ő viszont esküdözött, hogy erről szó sincs. E cikkben mutatkozott be Gyurka is, és Sztanykovszky megmutatta a börtönben írt „cigány-magyar szótárát”, amely a cigány nyelv „teljes grammatikáját nyújtotta”. Forrásai a Csillagban raboskodó cigányok voltak, kiadását pedig nem éppen előítéletmentesen azzal indokolta, hogy a csendőrség hasznát vehetné.

A Délmagyarország arról tanúskodik, hogy 1940-re Sztanyikovszky Tibor mégis kapott muzsikusi munkát. Jazz és cigányzenekara a Brüsszeli körút és Csuka utca sarkán álló vendéglőben, majd apósa Petőfi sugárút eleji borozójában muzsikált. Az újság beszámolt róla, hogy a házaspár ekkor már Kecskés-telepen lakott, és született egy kislányuk (1942-ben egy fiuk is). A Gyurka megsüketült és a cigány szótár pedig már 3500 szót tartalmazott. – Most már meg vagyok elégedve, keresek a hegedűmmel – nyilatkozta. – Nappal jószágot nevelek, éjszaka pedig zenész vagyok.

Drótkerítéssel körülvenni Szegedet

A Délmagyarországot 1944 márciusában betiltották, 1944. november 19-én jelent meg a következő lapszáma. November 23-án azonban már újra Sztanykovszky Tibor nyilatkozott a lapnak. Nem a zenész, nem a borbély vagy a szótáríró, hanem az „újjáalakult közrendészet szegedi vezetője”, aki a szovjetek által október 10-én elfoglalt Szeged rendőrségét szervezte. A cikk címe is sokatmondó: A rendőrhatóság elkezdte a tisztogatást. „A Szálasi-féle nyilaskeresztes front felgöngyölítése volt első feladatunk” – magyarázta Sztanykovszky. „Végtelenül nagyszámú jelentéktelen ember van Szegeden, akik a letartóztatásnál szóba jöhetnek”, folytatta. „Legokosabb volna egész Szegedet hatalmas drótkerítéssel körülvenni s csak azokat engedni ki ebből az internálótáborból, akik kellőképpen igazolják magukat” – mondta. „Mindenesetre tudjuk, hogy kik a nyilasok!” „Legyenek a nyilasok egészen nyugtalanok, mert a legradikálisabb intézkedésekkel fogjuk elhallgattatni azt a titkos agitációt, ami itt a nyilaskeresztesek részéről folyik.”

Ha ebből úgy tűnne, hogy Sztanykovszky Tibor karhatalmi vezető túltolta a szegedi nyilas témát, az nem véletlen. A Tisza-gyilkosságot is kutató Pölöskei Ferenc történész egyetemi tanár szerint Sztanykovszky Tibor 1938-ban belépett a nyilaspártba.

Két nappal később a Délmagyarország a Magyar Kommunista Párt nyilatkozatát közölte: a kommunisták elhatárolódtak Sztanykovszky Tibornak attól a rendeletétől, amely helyszíni agyonlövetéssel fenyegette azokat, aki a kommunista párt plakátját letépik. Ez már Révaiéknak is sok volt, érzékelték, hogy a rendelet árulkodó, s olyan színben állítja be őket „mintha diktatúrára törekednének”. Ilyen előzmény után Sztanykovszky további sorsáról a Délmagyarország már nem adott híradást.

Hol van Sztanykovszky?

Mígnem 1979-ben a televízió leadta Hubay Miklósnak a Tisza-gyilkosságról szóló tévéjátékát, amelyben Sztanykovszky figurája is szerepelt. A helytörténészek közül Péter László kapcsolt először, hogy Sztanykovszky 84 évesen akár élhet is még, de senki sem tudta, hol. Hol van Sztanykovszky? – kérdezte cikke címében a szegedi irodalomtörténész (róla készült írása bekerült A szerette Város című könyvébe is.)

Sztanykovszky nem jelentkezett, de a Délmagyarországban Magyarka Ferenc közölte, hogy 1945-ben eljárás indult ellene. A vizsgálatot a Szegedre küldött Szebenyi Endre, későbbi belügyi államtitkár (a Rajk-perben kivégezték) vezette, s a végén több kilónyi aktacsomagot küldött az ügyről az Igazságügyi Minisztériumba. 1979-ben valószínűleg nem lehetett megírni a forradalmi katonatanács alapító tagjáról, hogy nyilas volt, így a lapban különféle visszaélésekről volt szó.

Péter László három levelet is kapott. Jelentkezett a szegedi Szabó Emil, akinek a házaspár maga mesélte el kalandos történetét, tőle tudjuk hogy a börtönlevelezést Gyurka macska hozta-vitte. Jelentkezett Lőkös Zoltán, a Délmagyarország korábbi főszerkesztője, aki emlékezett arra, hogy 1945-ben Sztanykovszky a dorozsmai járás rendőr kapitánya lett. S ő is utalt rá, hogy e tisztségéből fegyelmivel váltották le. Özvegy Szántó Jánosnét pedig fel is kereste Péter László. A hölgyet 1945-ben mint tanút és sértettet hallgatta ki Szebenyi. Ő is úgy tudta, hogy Sztanykovszkyt hivatali hatalommal való visszaélésért és fosztogatásért vették eljárás alá, majd pedig bilincsben vitték Pestre.

Pölöskei Ferenc történész szerint Sztanykovszkit 1945-ben nyilaspárti tagsága miatt internálták (a Dunántúlra került, olyan vidékre, ahonnan svábokat telepítettek ki), de 1956-ban rehabilitáltatta magát. 1963-ban újabb beadványa után, hivatkozva 1918-as forradalmi szerepére és súlyos börtönbüntetésére, az MSZMP elismerte kommunista párttagságát 1918-ig visszamenőleg. A fóti gyermekvárosba nevezték ki gondnoknak. Itt már kerülte a nyilvánosságot, az őt kérdező történészeknek nem válaszolt. Nem tudni mikor hunyt el.