Tolnay Klári és az olasz catenaccio: színész-újságíró focimeccs Szegeden, annó 1935

A szabadtéri játékok 1935-ös évadjának szenzációja Pietro Mascagni világhírű olasz zeneszerző és karmester volt, aki maga vezényelte a Dóm téren Parasztbecsület című operáját. Óriási volt körülötte a felhajtás, a Délmagyarország azt is tudta, mikor mit vacsorázik. Az opera mellett a szabadtérin harmadik egymást követő évben adták elő Az ember tragédiáját, neves budapesti színészekkel, így abban a hónapban minden a szabadtériről szólt a lapban.

Hogy a népnek is jusson valami, 1935. augusztus 15-én délelőtt az újszegedi SZAK pályán színész-újságíró labdarúgó meccset rendeztek, a szabadtéri színészei és a szegedi újságírók között. Nagyboldogasszony napja ünnepnap volt, a szegediek tömegesen látogattak ki a mókás meccsre. A lapok ugyanis beharangozták, hogy a mérkőzés egy-egy félidejét Pálfy József polgármester és Pietro Mascagni bíráskodja végig. Két partjelzőjük pedig Ladomerszky Margit és Tolnay Klári színésznők lesznek, míg a kezdőrúgást Tőkés Anna színésznő (Az ember tragédiája Évája a szabadtérin) végzi el. A színészek csapatában a Scala operaénekesei, Granforte és Bertelli biztosították az olasz védelmet, a catenacciót, s a csapat iránítója Lehotay Árpád lett. Olyan nevek voltak még a színészcsapatban, mint Gellért Endre, Várkonyi Zoltán, Harangozó Gyula. A balettkar tagjai pedig megalakították a B-középet, írta 1935-ben a Délmagyar.

A színészcsapat tagjai a korabeli Délmagyarország szerint: Laurisin Lajos (előző egyesülete: Operaház), Mihályffy Béla (Nemzeti), Hegedűs Tibor (Víg), Vörös Pál (Víg), Várady Lajos (Magyar), Lengyel Vilmos (Belvárosi), Sarlay Imre (Bethlen-téri), Gellért Endre (Magyar), Várkonyi Zoltán (Nemzeti), Harangozó Gyula (Operaház).

“Az olaszokra való tekintettel a csapat olasz stílusban fog játszani, ami azt jelenti, hogy valaki előre rúgja a labdát — a többi pedig hátul marad, nehogy meglepetések érjék kapunkat. Az ellenfél erejét pályafutásom alatt kitanulmányoztam.” – nyilatkozta Lehotay a meccs előtt. Ez a taktika egyben azt is jelentette, hogy keveset kellett futni.

“Eddig a milánói Scala együttesében játszottunk, amely tudvalevőleg a világ legdrágább profiegyüttese. Egy-egy játékunkért sokezer lírát szoktunk kapni és így érthető, ha az Ambrosina és a Juventus játékosai irigyelnek bennünket – így értékelt Granforte és Bertelli a Scala két énekese. (Három évvel később, 1938 júniusában Olaszország és Magyarország játszotta a világbajnoki döntőt.)

A színész-újságíró találkozó végeredményét nem könnyű kivenni a Délmagyarország tudósításából. Kiderül, hogy az újságírók csapatának dr. Pálfy spori nem adott meg egy tizenegyest, amikor az olasz védő a 16-oson belül átkarolta a kapura törő partjelzőt, Tolnay Klárit, de hogy a színésznő által lőtt gól számított-e, azt nem tudjuk meg.

„A bírónak talán egyetlen hibája volt, hogy amikor Granforte kapuja ellen törő Tolnay Klárit Bertelli átkarolta, nem ítélt büntetőt, annak ellenére, hogy a mozdulat – szabályos volt. Tolnay labdája mégis bejutott a kapuba. A remekbeszabott gólt háromszoros „Glaukos”-szal jutalmazták meg a küzdő felek.

A gól sorsa annál inkább bizonytalan, mert a tudósítás így fejeződik be: “Hogy mi volt a meccs eredménye, azt csak Bertelli és Granforte tudja, ők azonban repülőgépen elvitték magukkal azt a feljegyzést, amely a gólok számát őrzi.”

Délután mindenesetre ugyanezen a pályán barátságos szezonnyitó meccsen a Szeged FC 4-3-ra verte a török Galatasaray csapatát

Újraindult Annó rovatunk

A Móra Ferenc Múzeummal együttműködésben, a Délmagyarország egykori fotóriportereinek munkáiból újra elindítottuk Annó rovatunkat.

- Sorozatunkban régi fotókat próbálunk beazonosítani. Harminc-negyven-ötven év távlatában azonban fenn kell tartanunk a tévedés jogát. Ha Ön felismeri a fotón szereplőket, helyszíneket, örömmel várjuk észrevételét az online[kukac]delmagyar.hu címen!

- Önnek is vannak régi fotói közösségi, családi eseményekről, amelyeket megosztana olvasóinkkal az Annó rovatban? Írjon nekünk!

- Az Annó oldalain megjelent fotók a Délmagyarország kiadó tulajdonát képezik. A fotókat a Móra Ferenc Múzeum helytörténeti gyűjteménye gondozza.

Nézzen be hozzánk, képek annó!