Volt egyszer egy Ennio Morricone-Lékó Péter sakkjátszma, annó 2002

Ennio Morricone 2002 júliusában saját szerzeményeit vezényelte a szegedi szimfonikusokkal a szabadtérin. A Maestro addigra egy Arany Oroszlán-, 4 Grammy-, 5 BAFTA-, 8 Golden Globe-, 10 Donatello-díj és 5 Oscar-jelölés tulajdonosa volt, s zenéit olyan filmekből ismerte a közönség, mint a Volt egyszer egy vadnyugat, A jó, a rossz és a csúf, az Őrült nők ketrece, az Óceánjáró zongorista legendája, a Malena, a Volt egyszer egy Amerika, a Vatel. Vagyis, nagy felhajtás volt a szegedi előadás körül.

A Délmagyarország 2002. július 23-án tudósított a zeneszerző érkezéséről. Morricone libasültet rendelt – derült ki a lap vezetőinek ízlése szerint a címből. Emellett azonban Hollósi Zsolt azt is megtudta, hogy Morricone imádja a sakkot, sőt korábban szeretett volna Polgár Zsuzsával játszani egy partit.

Beindult a szervezés és 2 nap múlva a Délmagyarország már címlapon hozta nyilvánosságra, hogy a szabadtérivel közösen sakkpartit szervezett Morricone és a szegedi Lékó Péter nemzetközi nagymester között. Lékó éppen azokban a napokban nyerte meg a dortmundi Sparkassen-sakkversenyt, és kihívója lett a világbajnoki címvédő Vlagyimir Kramnyiknak. A fiatal szegedi sakkozó tehát világbajnoki döntőre készült, ami legalább akkora esemény volt Szegeden, mint Morricone koncertje.

E teljesítmények mellett persze üres marketing-felhajtás lett volna az egész, ha Lékónak és Morriconénak nincs humora a dologhoz. Imre Péter kollégánk mindenesetre felidézte, hogy korábban már volt egy hasonló csata, Vlagyimir Klicskó nehézsúlyú boxvilágbajnok és Vlagyimir Kramnyik sakkvilágbajnok között. A felek akkor döntetlenben egyeztek meg, de Klicskó jelezte: a ringben is szívesen látja druszáját, aki tízet üthet, míg ő egyet... “Vajon a Délmagyar-parti után Morricone is felkínál Lékónak egy kottapárbajt?” – találgatta kollégánk.

A Lékó-Morricone sakkmérkőzést a Novotelben rendezték, Gyenes Kálmán készítette a találkozó fotóit. A nézőtéren ülők számára Bartos Ferenc, a Csongrád Megyei Sakkszövetség elnöke mozgatta a mágneses táblán a bábukat. Wagner Anikó így tudósított: “Az első lépés megtétele előtt Ennio Morricone elmondta, hogy már régóta szeretett volna egy asztalhoz ülni egy ilyen nagyszerű sakkozóval, ám attól tart, nagy pofonokat fog kapni az elkövetkező fél órában. – De semmi baj, én kértem a játszmát, szeretném, ha Lékó Péter teljes erőbedobással játszana – tette hozzá, majd megköszönte remek emberi és sportemberi gesztusát, hogy vele, egy amatőrrel leül sakkozni. Biztos, hogy egy-két éven belül világbajnok lesz – így Morricone. Lékó Péter, mielőtt fekete bábuival lépett volna, elárulta, hogy gyermekkora óta imádja a westernfilmeket, s mint sakkozónak, nem volt más álma, mint egyszer e filmek zeneszerzőjével játszani, illetve megszerezni a világbajnoki címet. E kettőből most az egyik teljesül. “

A partit Lékó Péter 13 perc alatt nyerte meg, noha Ennio Morricone képzett sakkozóra valló nyitása meglepte. Ezután gyorsan visszavágót ajánlott fel, amit Morricone elfogadott. Ez a parti már hosszabb volt, de ugyancsak Lékó Péter nyerte. “A győztes rendkívül élvezetesnek találta a viadalt. Morricone elismerte, hogy ellenfele kicsit jobban játszott nála, s a rendkívüli megtiszteltetés kissé meg is hatotta, s ez rontott teljesítményén. Mindenesetre megköszönte Lékó sportszerűségét.”- írta az újság.

Lékó Péter 2004-ben, a sakkvilágbajnoki döntőben nagy csata után 7-7-es döntetlenre jutott Kramnyikkal, ami azt jelentette, hogy az orosz megtarthatta világbajnoki címét. Lékó a következő években 6 alkalommal jutott a világranglista 4. helyéig.

A hangminőségre különösen kényes Morricone szegedi koncertje egy feszült főpróba után siker lett a szabadtérin. Morricone ugyan azt nyilatkozta a Délmagyarországnak, hogy annyi díj után már nem is hiányzik neki az Oscar, de 2007-ben mégis megkapta az Oscar-életműdíjat, sőt, 2016-ban Tarantino Aljas nyolcas című filmjének zenéjére az egyéni Oscart is elérte. 91 évesen, 2020 nyarán hunyt el Rómában.

Újraindult Annó rovatunk

A Móra Ferenc Múzeummal együttműködésben, a Délmagyarország egykori fotóriportereinek munkáiból újra elindítottuk Annó rovatunkat.

- Sorozatunkban régi fotókat próbálunk beazonosítani. Harminc-negyven-ötven év távlatában azonban fenn kell tartanunk a tévedés jogát. Ha Ön felismeri a fotón szereplőket, helyszíneket, örömmel várjuk észrevételét az online[kukac]delmagyar.hu címen!

- Önnek is vannak régi fotói közösségi, családi eseményekről, amelyeket megosztana olvasóinkkal az Annó rovatban? Írjon nekünk!

- Az Annó oldalain megjelent fotók a Délmagyarország kiadó tulajdonát képezik. A fotókat a Móra Ferenc Múzeum helytörténeti gyűjteménye gondozza.

Nézzen be hozzánk, képek annó!